adozona.hu
BH+ 2005.1.46
BH+ 2005.1.46
Nem vehető nyilvántartásba a társadalmi szervezet, ha alapszabályából nem állapítható meg, hogy a szervezet az Etv. hatálya alá tartozó célok elérésére (egyesület) és nem a Gt. hatálya alá tartozó elsődlegesen gazdasági célok elérésére (egyesülés) jön létre [1989. évi II. tv. 2. §, 4. §, 1997. évi CXLIV. tv. 272. §, 1959. évi IV. tv. 74/A. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Fővárosi Bíróság fellebbezéssel támadott végzésével vette a nyilvántartásba a kérelmezőt társadalmi szervezetként.
A bejegyzés alapját képező és 1998. évi november hó 12. napján elfogadott egységes szerkezetbe foglalt alapszabály szerint a kérelmező küldetése, célja a magyarországi PR tanácsadó ügynökségek érdekeinek védelme, a versenysemlegesség biztosítása, képviselet a hazai és külföldi fórumokon, a hazai tapasztalatok összegzése, átadása, szakmai kérdésekben kapcsolattartás a tagokkal,...
A bejegyzés alapját képező és 1998. évi november hó 12. napján elfogadott egységes szerkezetbe foglalt alapszabály szerint a kérelmező küldetése, célja a magyarországi PR tanácsadó ügynökségek érdekeinek védelme, a versenysemlegesség biztosítása, képviselet a hazai és külföldi fórumokon, a hazai tapasztalatok összegzése, átadása, szakmai kérdésekben kapcsolattartás a tagokkal, nemzetközi szervezetekkel, szakmai regisztrációs rendszer létrehozása. A I/5. pont szerint a kérelmező közhasznú célokat követ. A III/8. pont szerint pedig a kérelmező feladata teljes körű megvalósítására gazdálkodó szervezetet hoz létre. Végül a V/2. pont szerint a szervezet tagja lehet minden PR ügynökség. Feltétele: bejegyzett és működő gazdasági társaság, amely vállalja a közgyűlés által meghatározott tagdíj fizetését.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a Fővárosi Főügyészség által előterjesztett fellebbezést a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatával fenntartotta. A fellebbezésben foglalt álláspont szerint a alapszabályban az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) alapján létrehozható egyesület és a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) szerint létrehozható egyesülés mint szervezeti forma elhatárolása nem történt meg. Kifogásolta a fellebbező az alapszabálynak a kérelmező szervezetére vonatkozó egyes rendelkezéseit is.
A kérelmező az 1999. évi február hó 19. napján érkezett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte, mert álláspontja szerint nyilvántartásba vételének akadálya nem volt. Hangsúlyozta, hogy társadalmi szervezetkénti nyilvántartásba vételét kérte, mert nem elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatására jött létre.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a kérelmező alapszabálya által meghatározott célok és tevékenységek, illetőleg az alapszabályban meghatározott szervezet és működés megfelel-e az Etv. rendelkezéseinek.
A fellebbezésben a tagok jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan, illetőleg a tagnak kötelezettségei durva megszegése miatti kizárásáról, továbbá a tagoknak a szervezet tartozásaiért a tagdíj megfizetésén túl fenn nem álló felelősségével kapcsolatban kifejtettekkel csak részben ért egyet a Legfelsőbb Bíróság.
Osztotta a Legfelsőbb Bíróság a kérelmező fellebbezésre vonatkozó észrevételében kifejtett azon álláspontot, hogy az alapszabály - nem pontokban és a cél szerinti megjelöléssel -, de tartalmazza a célokat. Abban a kérdésben is elfogadható a kérelmezői álláspont, hogy nem feltétlenül szükséges az alapszabályban megismételni valamennyi azon jogszabályi rendelkezést, amely a társadalmi szervezet működését szabályozza. Az alapszabály záradéka pedig valóban tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy az alapszabályban nem szabályozott kérdésekben a vonatkozó jogszabályi előírásokat, az Etv. és Ptk. megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja azonban az, hogy nem csak célszerű, de helyénvaló is a társadalmi szervezet alapszabályában rögzíteni a működést megalapozó jogszabályi rendelkezéseket, mert a társadalmi szervezet működése során elsődlegesen az abban foglaltak alapján kell eljárni (figyelemmel arra is, hogy a jogszabályi rendelkezések részben eltérő és alapszabályban meghatározott működési feltételeket is lehetővé tesznek).
Ezért mind a tagok jogainak, mind a tagok kötelezettségeinek, illetőleg a társadalmi szervezet gazdálkodására vonatkozó konkrét szabályoknak a megfogalmazása és alapszabályban való rögzítése szükséges.
Az alapszabály ilyen tartalma esetén a tag számára egyértelmű, hogy mely kötelezettségek, illetőleg azok milyen tartalmú durva megszegése eredményezheti kizárását. Nem kifogásolható a bírói útra utalás mellőzése: nem vitás ugyanis, hogy a közgyűlésnek a tag kizárásáról rendelkező határozata ellen az Etv. 10. §-ában foglaltak alapján a bírói jogorvoslati út nyitva áll.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben kifejtett azon álláspontot, hogy a közgyűlés által választott bármely tisztségviselő felfüggesztése jogszabályba ütköző lenne. Azzal azonban egyetértett a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felfüggesztést nem alapozhatja meg "az elegendő és alapos ok". A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Etv. 6. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a társadalmi szervezetek működésére vonatkozó demokratikus működés elvét sérti a tisztségviselők felfüggesztésére vonatkozó ilyen hiányos, homályos szabályozás. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a további feltételek, nevezetesen a döntés részletes indokolása önmagában nem teszi mellőzhetővé a felfüggesztést megalapozó alapos és elegendő okok, feltételek részletes, konkrét és értelmezhető megfogalmazását, alapszabályban vagy alapszabályban történt felhatalmazás esetén fegyelmi szabályzatban való rögzítését. Ellenkező esetben alapos okként akár meghatározott életkor elérése is lehetővé tehetné a tisztségviselő felfüggesztését.
Osztotta azonban a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben foglalt azon álláspontot, hogy az alapszabály VII.2/c. pontjának 6. francia bekezdése szerint az elnökség hatáskörébe utalt tagi "átminősítés" az átminősítésre vonatkozó konkrét szabályozás hiányában értelmezhetetlen, jogszabálysértő.
Ezen hiányosságok az alapszabály módosításával, pontosításával és kiegészítésével orvosolhatóak.
Végül egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben foglalt azon állásponttal, hogy az alapszabályban meghatározott célok és tevékenységek megfogalmazása nem teszi lehetővé annak egyértelmű elhatárolását, hogy a kérelmező az egyesületi jogot gyakorló társadalmi szervezetnek minősül-e, avagy tevékenységében a gazdasági-vállalkozási tevékenység túlsúlyban van.
Az Alkotmány 63. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezetet létrehozni, illetőleg ahhoz csatlakozni. Az Alkotmány 70/C. §-ának (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson ki, vagy ahhoz csatlakozzék.
Az első esetben az Etv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint egyesület hozható létre, míg a második esetben a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi szabályozásnak megfelelő szervezet alakítható.
Az kétségtelen, hogy a Fővárosi Főügyészség fellebbezésében a már hatályban nem lévő 1988. évi VI. törvény vonatkozó rendelkezéseire hivatkozott. A gazdasági társaságokról szóló hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 272. §-a azonban a korábbi szabályozással azonos módon rendelkezik az egyesülésről. Az egyesülés fogalmát ezen kívül a Ptk. 74/H. §-a is meghatározza.
E szerint az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság, amely a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre.
Az Etv. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében az egyesülési jog alapján magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei - tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek. A 3. § szerint a társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzésére alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet a törvény nem tilt.
Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alakítható.
Az egyesülési jog olyan szabadságjog, a társadalmi szervezet létrehozásának és az abban való működésnek a joga, amely nem csak magánszemélyeket, hanem a jogi személyeket és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket is megilleti. Az egyesülési jog korlátozására, a társadalmi szervezet bejegyzésének megtagadására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a társadalmi szervezet alapítására olyan célból került sor, amelyet a törvény tilt. Az Etv. 4. §-ának (1) bekezdése kifejezetten utal arra, hogy a társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele nem tagadható meg, ha alapítói a törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. Ebből következően, ha a társadalmi szervezet alapító okiratából a törvényi feltételek maradéktalan teljesülése nem állapítható meg, illetőleg kétséges, hogy nem a törvényi szabályozás által tiltott célból jött-e létre a szervezet, a bejegyzésre nem kerülhet sor.
Az alapszabályból kitűnően a kérelmező a tagok szakmai (és etikai) érdekképviseletét és érdekvédelmét ellátó, a tagok között a szakmai kérdésekben a kapcsolattartást megvalósító nonprofit szervezet, amely céljai elérése érdekében önálló gazdálkodó szervezet létrehozására is jogosult. Az alapszabály II. és III. pontjában meghatározott tevékenységek és feladatok a Gt. 272. §-ban szabályozott egyesülés fogalmi körébe is beleillenek.
Az Etv. rendelkezései és az ítélkezési gyakorlat alapján nincs akadálya annak, hogy a társadalmi szervezet célja elérése érdekében gazdálkodási tevékenységet folytasson, az elsődleges cél azonban semmiképpen sem lehet gazdasági jellegű tevékenység végzése vagy annak elősegítése. Nem vitatva azt, hogy a kérelmező társadalmi szervezet létrehozását kívánta, rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alapítói célok meghatározásakor, illetőleg megfogalmazásakor az Etv. rendelkezései maradéktalanul nem érvényesültek.
Miután az alapszabályból arra lehet következtetni, hogy a kérelmező a társadalmi szervezetek egyesülési jog alapján megvalósítható céljai helyett a gazdasági tevékenységet összehangoló, gazdálkodó szervezetek szakmai érdekképviselete körébe sorolható tevékenységre alakult, az Etv. 4. §-ának (1) bekezdése alapján a nyilvántartásba vételére nem kerülhetett volna sor. A kérelmező valóban nem profitorientált szervezetet hozott létre. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a szervezet tagja csak gazdasági társaság lehet (V/2. pont). Ez önmagában arra utal, hogy a szervezet az alapítók gazdasági tevékenységét segíti elő, és azt kívánja eredményesebbé tenni. Ez pedig gazdasági-vállalkozási cél. Amennyiben a kérelmező a fent említett a Gt. hatálya alá tartozó tevékenységet kíván folytatni, a Gt. 272. §-ának (4) bekezdése szerinti egyesülést és nem pedig egyesületet kell létrehoznia.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kérelmező nyilvántartásba vételére nem a jogszabályi rendelkezéseknek maradéktalanul megfelelő alapító okirat alapján került sor. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a nemperes eljárásokra vonatkozó 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 258. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban hiánypótlás, illetőleg az alapító okirat módosítása útján orvosolni kell a főügyészség fellebbezésében sérelmezett hiányokat, pontatlanságokat, és a módosított, egységes szerkezetbe foglalt alapító okirat alapján lesz arra mód, hogy az elsőfokú bíróság a kérelmező nyilvántartásba vételéről ismételten, érdemben döntsön. (Legf.Bír. Kny.II.37.100/2000.)