adozona.hu
BH+ 2005.1.42
BH+ 2005.1.42
Az azonnali végrehajtás elrendelését önmagában a közérdekre hivatkozás nem alapozza meg [1957. évi IV. tv. 63. §, 72. §, 1952. évi III. tv. 332. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Országos Rádió és Televízió Testület a 2001. május 31-én kelt határozatában arra kötelezte a felperest, hogy egy alkalommal két percre függessze fel műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását, amelyet a felperes a határozat kézhezvételétől számított második napon 19 óra 04 perctől köteles végrehajtani.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és a határozat azonnali végrehajtásának felfüggesztését kérte.
A végrehajtás körében arra hivatkozott, ho...
BH+ 2005.1.42 Az azonnali végrehajtás elrendelését önmagában a közérdekre hivatkozás nem alapozza meg [1957. évi IV. tv. 63. §, 72. §, 1952. évi III. tv. 332. §]
Az Országos Rádió és Televízió Testület a 2001. május 31-én kelt határozatában arra kötelezte a felperest, hogy egy alkalommal két percre függessze fel műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását, amelyet a felperes a határozat kézhezvételétől számított második napon 19 óra 04 perctől köteles végrehajtani.A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és a határozat azonnali végrehajtásának felfüggesztését kérte.
A végrehajtás körében arra hivatkozott, hogy az azonnali végrehajtás elrendelése törvénysértő, a két napon belüli végrehajtás előírása megfosztja a felperest törvény adta lehetőségének tényleges gyakorlásától, a bírósági felülvizsgálat igénybevételétől. Állította, hogy megalapozatlanul hivatkozik az alperes a közérdekre, aligha lehet közérdek, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóval szembeni bizalmat ilyen módon aláássák, a műsorszolgáltató hitelét gyengítsék.
Hibás az az érvelése is az alperesnek, miszerint a közérdeket sérti, ha a felfüggesztés csak jelentős idő elteltével, inadekvát műsorkörnyezetben kerül végrehajtásra.
Egyrészt a műsormegszakítás az esetleges jogsértés megtörténtéhez képest mindig inadekvát műsorkörnyezetben történik; másrészt a "jelentős idő" nem más, mint az az időtartam, amely alatt az azonnali végrehajtás jogosságát törvényes keretek között elbírálják.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának azonnali végrehajtását felfüggesztette.
Végzésének indokolása szerint a becsatolt iratokból megállapította, hogy az 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályaitól eltérően főszabályként nem írta elő az azonnali végrehajtást.
Az Áe. 72. § (3) bekezdése szerint a keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, azonban a közigazgatási szerv a határozatát a közérdekre, vagy az ügyfél nyomós érdekére tekintettel azonnal végrehajthatóvá nyilvánítja.
Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a fél a keresetlevelében a végrehajtás felfüggesztését kérheti; tehát a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata olyan alkotmányos jog, amely a végrehajtásra halasztó hatályú.
A felperes által előadottakat az elsőfokú bíróság olyan különös méltánylást érdemlő körülménynek tekintette, amelyre figyelemmel a Pp. 332. § (3) bekezdése értelmében a határozat azonnali végrehajtását felfüggesztette.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felfüggesztés iránti kérelem elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy az Rttv. 112. § c) pontja alkalmazásakor a testület meghatározott időre felfüggeszti a műsorszolgáltatási jog gyakorlását. A szankció kiszabásakor a testület nem csak a felfüggesztés időtartamáról rendelkezik, hanem az időpontról is, amikor azt végre kell hajtani. Ha a végrehajtás a megjelölt időben nem történik meg, a műsorszolgáltató számára új határozattal kellene arra új időpontot megjelölni; erre azonban sem az Áe., sem a Pp. nem ad módot, hiszen a határozat - jogorvoslat keretében történő - megváltoztatására, illetve az adott tényállás alapján új határozat meghozatalára akár a bíróság, akár a testület részéről csak akkor lenne lehetőség, ha a szankciót eredetileg kiszabó közigazgatási határozat jogsértőnek bizonyulna. Az azonnali végrehajtás elmaradása e jogkövetkezmény esetében nem csak alkalmazásának felfüggesztését, hanem végleges elmaradását jelenti, ennél fogva helyrehozhatatlan kárt okoz. A végrehajtás elmaradása megfosztja a szankciót tényleges súlyától.
A testület, döntésének meghozatalakor, figyelembe vette azt is, hogy a határozat ellen benyújtott kereset elbírálása - tapasztalatai szerint - várhatóan éveket is igénybe vehet. Ez a szankció-alkalmazást teljesen megfosztja visszatartó erejétől.
A műsorszolgáltatási jogosultság felfüggesztése a nyilvánosságra épülő büntetés. Az, hogy a nézők mind a testület, mind pedig a műsorszolgáltató működéséről a valóságnak megfelelő képet alkothassanak, közérdek, ennek pedig helyrehozhatatlan - de legalábbis jelentős - sérelmével járna az azonnali végrehajtás elmaradása.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes az Rttv. 136. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogkörében hozta meg határozatát, melyet a közérdekre tekintettel az Áe. 72. § (3) bekezdése alapján nyilvánított azonnal végrehajthatóvá.
A Pp. 332. § (3) bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését az eljárás folyamán bármikor - már a tárgyalás kitűzése előtt is - akár hivatalból akár kérelemre, elrendelheti.
Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 14. számú állásfoglalására is.
Az Áe. 63. § (3) bekezdése értelmében a határozat azonnali végrehajtását a határozatban ki kell mondani és külön meg kell indokolni.
Az elsőfokú bíróság végzésében helytállóan állapította meg, hogy önmagában az alperes által alkalmazott szankciófajta az azonnali végrehajtás elrendelését nem teszi feltétlenül indokolttá, hiszen amennyiben a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlásának felfüggesztése azonnal végrehajtást igénylő szankció volna, úgy a törvényhozó az Rttv. rendelkezései között szerepeltetett volna ilyen előírást.
Az alperes határozatának indokolásában nem jelölt meg egyetlen olyan egyedi körülményt sem, amely jogalkalmazói szempontból az azonnali végrehajtás elrendelésének indokául szolgálhat. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan döntött az alperesi határozat végrehajtásának felfüggesztéséről.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Kpkf.IV.37.746/2002.)