adozona.hu
BH 2004.12.514
BH 2004.12.514
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak, ezért a végzés részét képező, a felszámoló díjára vonatkozó rendelkezés sem támadható felülvizsgálati kérelemmel [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 60. § (2) bek.; Pp. 271. § j) pont, 273. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2002. szeptember 12-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 2003. április 3-án kelt 34. sorszámú végzésével az adós gazdálkodó szervezet és a hitelezők között létrejött egyezséget jóváhagyta és a felszámolási eljárást befejezte. A felszámoló díját 100 000 Ft + áfa öszszegben állapította meg. Rendelkezett a befizetett 1000 Ft regisztrációs díjnak a felszámoló részére történő kiutalásáról és kötelezte az adóst további 124 0...
BH 2004.12.514 Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak, ezért a végzés részét képező, a felszámoló díjára vonatkozó rendelkezés sem támadható felülvizsgálati kérelemmel [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 60. § (2) bek.; Pp. 271. § j) pont, 273. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2002. szeptember 12-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 2003. április 3-án kelt 34. sorszámú végzésével az adós gazdálkodó szervezet és a hitelezők között létrejött egyezséget jóváhagyta és a felszámolási eljárást befejezte. A felszámoló díját 100 000 Ft + áfa öszszegben állapította meg. Rendelkezett a befizetett 1000 Ft regisztrációs díjnak a felszámoló részére történő kiutalásáról és kötelezte az adóst további 124 000 Ft felszámoló részére történő megfizetésére. Ezt meghaladóan rendelkezett a felszámolási eljárás befejezésével kapcsolatban felmerült egyéb intézkedések megtételéről.E végzésnek a felszámolói díj megállapítására vonatkozó rendelkezése ellen a felszámoló fellebbezéssel élt. Elsődlegesen a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra való kötelezését, másodlagosan a végzés megváltoztatásával a felszámolói díjnak az általa kért 142 225 976 Ft díjalap figyelembevételével történő megállapítását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, a felszámolói díj megállapítására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a felszámoló díját 8 889 123 Ft-ban állapította meg. Kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a felszámolónak 8 888 123 Ft-ot felszámolói díjként.
Megállapította, hogy a felszámoló a másodfokú eljárással felmerült költségét maga viseli. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a többször módosított Cstv. 42. §-a értelmében az egyezségi tárgyalás során a bíróság a felszámoló javaslata alapján végzésben - figyelembe véve az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követeléseket - meghatározza az egyezség körébe vonható vagyon mértékét. Az 59. § (1) bekezdése szerint egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe vonható vagyon értékének (42. §) 5%-a, de legalább 100 000 Ft. Az e bekezdésben meghatározott felszámolói díjak a díjat terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák. Az elsőfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor a felszámoló díjának alapját is képező, egyezségbe vonható vagyont, nem a felszámoló, hanem az adós javaslata alapján - a többször módosított Cstv. 42. §-ában foglaltak figyelmen kívül hagyásával - a bejelentett hitelezői igények összegében állapította meg.
A többször módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése az egyezségbe vonható vagyon mértékéhez viszonyítottan, ennek %-ában határozza meg a felszámoló díját, nem pedig a bejelentett hitelezői követelések összegéhez mérten. A törvény 59. §-ának (1) bekezdése egyszerűsített felszámolás és egyezség esetén a felszámoló díját egyértelműen meghatározza, nem engedve mérlegelést a bíróság számára. Csupán különösen bonyolult ügyben van lehetőség a törvényes mértéktől való eltérésre. Ez azonban nyilvánvalóan a törvényben szabályozott mértéktől való eltérés lehetőségét biztosítja. Ebből az következik, hogy a törvényben meghatározottnál alacsonyabb mértékben a felszámoló díja csak akkor kerülhet megállapításra, ha azzal a felszámoló egyetért, azaz annak egy részéről lemond. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló díjának a fentiek szerint értelmezett szabályozása - függetlenül a felszámoló felszámolás során kifejtett tevékenységétől, az általa elvégzett munka mennyiségétől - elsődlegesen arra van figyelemmel, hogy a felszámolót a felszámolás kezdő időpontjától az eljárás befejezéséig az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó milyen nagyságrendű vagyonáért terheli a többször módosított Cstv. 54. §-a szerinti felelősség.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a felszámoló díját az egyezség körébe vonatható 142 225 976 Ft vagyon figyelembevételével annak 5%-ban, az általános forgalmi adóval együtt 8 889 123 Ft-ban állapította meg. Levonva a díj fedezetéül szolgáló, a hitelezők által befizetett 1000 Ft regisztrációs díjat, az adóst 8 888 123 Ft megfizetésére kötelezte.
A jogerős másodfokú végzés ellen az adós felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérve a végzés megváltoztatását, a felszámoló díjának 100 000 Ft minimális díjösszegben történő meghatározását és a felszámoló perköltségben történő marasztalását. Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. § (2) bekezdése b) pontjára alapította, arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, annak felülvizsgálata joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges. Elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg a többször módosított Cstv. 42. §-ának értelmezése körében azt a kérdést, hogy kötve van-e a bíróság az egyezség körébe vonható vagyon mértékének meghatározása során a felszámoló javaslatához, vagy az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján a felszámoló javaslatától eltérhet, figyelemmel arra is, hogy a többször módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság által megállapított vagyonérték képezi a felszámoló jogszabályban meghatározott mértékű díjának az alapját.
Másrészt elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg, hogy a felszámoló díjazásának megállapítása során a bíróságnak figyelemmel kell-e lennie arra, hogy a felszámoló a jogszabály által tőle megkívánt tevékenységet kifejtet-
te-e, a díjazásnak arányban kell-e állnia a kifejtett tevékenységgel. Állította, hogy a kérdéseket illetően még kialakult bírói gyakorlat nincs. Hivatkozott arra, hogy a többször módosított Cstv. 42. §-a szerint a felszámoló javaslatot tehet az egyezség körébe vonható vagyon mértékére, annak meghatározására azonban a bíróság jogosult. A vonatkozó törvényszöveg nyelvtani értelmezése szerint is a felszámolónak az egyezség körébe vonható vagyon mértékére vonatkozó javaslata nem kötelező érvényű a bíróságra. Másrészt arra hivatkozott, hogy a felszámoló díja nem vitásan a felszámoló tevékenységének az ellenértéke. Azonban minden esetben az eljárás adatai alapján vizsgálni kell, hogy a felszámoló a jogszabály által tőle megkívánt tevékenységet kifejtette-e. Álláspontja szerint a jelen ügyben a felszámoló - a hitelezői igények nyilvántartásba-vételén túlmenően - érdemi tevékenységet gyakorlatilag nem végzett. E körülmény figyelembevételével az elsőfokú bíróság a felszámoló által kifejtett tevékenységgel arányban álló díjat állapított meg. A másodfokú bíróság által megállapított közel 9 millió Ft összegű felszámolói díj nem áll arányban a felszámoló által kifejtett minimális tevékenységgel, figyelembe véve a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeivel ellentétes magatartását, valamint az adós és hitelezők érdekeit egyaránt durván sértő eljárását.
A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása során a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján elutasította, mert azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére megállapított jogszabályi feltételek nem állnak fenn az alábbi indokok miatt:
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvény és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) 60. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a felek (a felszámolási eljárásban) egyezséget kötöttek, a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben dönt a felszámolási eljárás befejezéséről, a felszámoló díjazásáról, a költségek viseléséről és az egyezségi megállapodásból kizárt hitelezők követeléseinek kielégítéséről.
Ebből következően a felszámoló díjazására vonatkozó rendelkezés része az egyezséget jóváhagyó végzésnek.
A Pp. 271. § j) pontja értelmében pedig nincs helye felülvizsgálatnak az egyezséget jóváhagyó végzés ellen. Jelen ügyben tehát a felülvizsgálati kérelemmel támadott végzés ellen jogszabály kizárja a felülvizsgálatot.
Ebből következően a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítani.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. § (5) bekezdése értelmében megállapította, hogy a határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. (Legf. Bír. Gfv. E. 30.068/2004. sz.)