adozona.hu
BH+ 2004.12.557
BH+ 2004.12.557
A kárpótlási árverés után visszamaradt ún. maradvány-földeket a szövetkezet tulajdonában állónak kell tekinteni. Ha a szövetkezet elleni felszámolási eljárás megindításáig ezek a földek nem kerültek a tagok tulajdonában, azok a felszámolói vagyon körébe tartozónak minősülnek [Ptk. 200. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv., 1992. évi II. tv. 25. § (1) és (3) bek., 1993. évi LXXXI. tv. 4. § (2) bek., (3) bek. b)-c) pont, 44. § (2) bek., 1996. évi XXXII. tv. 11. § (3) bek. e) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tagja az 1993. február 5-e óta felszámolás alatt álló I. r. mezőgazdasági termelőszövetkezet alperesnek. A felszámolási eljárás megindítását megelőzően az I. r. alperes az 1992. április 3-ai közgyűlésen 8/1992. (IV. 3.) Kgy. sz. határozatában megállapította a vagyonnevesítés elveit és a tsz. tulajdonú földek felosztásáról úgy döntött, hogy a szövetkezeti földalap elkülönítési tervben nem szereplő földet, valamint a kárpótlási árverések befejezése után megmaradó földet a szövetkezet...
BH+ 2004.12.557 A kárpótlási árverés után visszamaradt ún. maradvány-földeket a szövetkezet tulajdonában állónak kell tekinteni. Ha a szövetkezet elleni felszámolási eljárás megindításáig ezek a földek nem kerültek a tagok tulajdonában, azok a felszámolói vagyon körébe tartozónak minősülnek [Ptk. 200. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv., 1992. évi II. tv. 25. § (1) és (3) bek., 1993. évi LXXXI. tv. 4. § (2) bek., (3) bek. b)-c) pont, 44. § (2) bek., 1996. évi XXXII. tv. 11. § (3) bek. e) pont].
A felperes tagja az 1993. február 5-e óta felszámolás alatt álló I. r. mezőgazdasági termelőszövetkezet alperesnek. A felszámolási eljárás megindítását megelőzően az I. r. alperes az 1992. április 3-ai közgyűlésen 8/1992. (IV. 3.) Kgy. sz. határozatában megállapította a vagyonnevesítés elveit és a tsz. tulajdonú földek felosztásáról úgy döntött, hogy a szövetkezeti földalap elkülönítési tervben nem szereplő földet, valamint a kárpótlási árverések befejezése után megmaradó földet a szövetkezeti üzletrész arányában kell a tagok között felosztani.A kárpótlási árverések lefolytatására már a felszámolási eljárás alatt került sor. Ezt követően az I. r. alperes tulajdonában visszamaradt földeket a felszámoló a felszámolási vagyon körébe tartozónak tekintette, és azokból négy ingatlant a 2000. június 7. napján létrejött szerződéssel a II. r. alperesnek adott el.
A felperes keresetében ezen adásvételi szerződések érvénytelenségének a megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy azok nem tartoznak a felszámolói vagyon körébe, ezért az I. r. alperes azok értékesítésére nem volt jogosult.
Az alperesek ellenkérelme a felperes keresetének az elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a keresettel érintett ingatlanok az I. r. alperes tulajdonában álltak, ezért azokkal szabadon rendelkezhetett. Az I. r. alperessel szembeni felszámolási eljárásra ugyanis az 1991. évi XLIX. törvénynek az 1993. évi LXXXI. törvény módosításával nem érintett 4. § (3) bekezdés b) pontját kell alkalmazni. Eszerint nem tartozik a felszámolói vagyonba az a termőföld, amelyről külön jogszabály másként rendelkezik. Álláspontja szerint az 1992. évi II. törvény (továbbiakban: Ámt.) 25. § (1) bekezdés nem rendelkezik másként a kárpótlási árverés után visszamaradt maradvány földekről, mert a perbeli esetben ez a jogszabályhely a tagoknak csak egy tulajdonszerzési jogcímet keletkeztet. Mindaddig, amíg a tényleges tulajdonba adás nem történt meg, a kárpótlásból visszamaradt földeket a szövetkezet tulajdonában lévő földnek kell tekinteni. A felperes által hivatkozott közgyűlési határozat csak a vagyonnevesítés elveit tartalmazza, tulajdonosváltozásról, a földeknek a tagok tulajdonába adásáról azonban nem rendelkezik. Miután az Ámt. 25. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltétel nem valósult meg, nem volt akadálya annak, hogy az I. r. alperes a keresettel érintett földeket értékesítse.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek között 2000. június 7-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelen. Elrendelte az iratok megküldését az elsőfokú bíróságnak azzal, hogy az eredeti állapot helyreállítására nézve a tárgyalást folytassa és hozzon érdemi határozatot.
Jogerős közbenső ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette: helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az I. r. alperes felszámolására a Cstv. eredeti, az 1993. évi LXXXI. törvényi módosítás előtti rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény 4. § (3) bekezdésének b) pontja szerint nem tartozik a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonba az a termőföld, amelyről külön jogszabály másként rendelkezik. Álláspontja szerint az átmeneti törvény rendelkezése szerint a kárpótlási árverésből visszamaradt szövetkezeti tulajdonú földeket a vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával a tagok tulajdonába kell adni. Ez pedig a Cstv. 4. § (3) bekezdés b) pontja szerinti rendelkezés, amelynek következtében a kárpótlási árverésből visszamaradt földek már az eredeti csődtörvény alapján sem tartoztak a felszámolói vagyon körébe.
Megállapította továbbá azt is, hogy a perbeli ingatlanok az 1996. évi XXXII. törvény 11. § (3) bekezdés e) pontja szerinti módosítás folytán sem tartoznak a felszámolói vagyon körébe. Az 1996. évi módosítás átmeneti rendelkezéseket nem tartalmaz, ebből következően 1996. május 11-étől az 1993. évi LXXXI. törvénynek a szigorúbb előírások nélküli szövegét kell alkalmazni. Ezen módosítás szerint pedig alkalmazandó a 4. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti rendelkezés, amely szerint nem tartozik a felszámolói vagyon körébe a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület. A speciális szabályokból kiindulva tehát azt kellett megállapítani, hogy a perbeli ingatlanok nem tartoznak a felszámolói vagyon körébe, ezért az azokra kötött szerződés, mint jogszabályba ütköző semmis a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A jogerős közbenső ítélet ellen - annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróság ítéletének megfelelően a kereset elutasítása érdekében - a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebből kifejtette, hogy a perrel érintett ingatlanok a felszámolói vagyon körébe tartoznak, mert azokra a csődtörvény 1993. évi módosítása előtti rendelkezéseit kell alkalmazni. Az átmeneti törvény nem rendelkezik másként, mert a hivatkozott közgyűlési határozat kizárólag a vagyonnevesítés elveit tartalmazza, így tulajdonosváltozásról nem lehet beszélni. A kárpótlásról visszamaradt földek tekintetében fogalmilag kizárt volt a konkrét vagyonnevesítés a felszámolás kezdete előtt, hiszen a kárpótlási árverésre már a felszámolási eljárás alatt került sor, tehát a felszámolás folyamán derült ki, hogy egyáltalán mely földek azok, amelyek a kárpótlásra kijelölt földalapból maradványföldekként visszamaradtak. Ezek a földek pedig a felszámolói vagyon körébe tartoznak, amelyekről az I. r. alperes szabadon rendelkezhetett.
Utalt arra is, hogy a felperes kereshetőségi joga is hiányzik, mert a felperesnek a csődtörvény rendelkezése szerint kifogást kellett volna előterjesztenie a felszámoló jogszabálysértő intézkedése miatt.
Kifejtette továbbá, hogy az 1996. évi XXXII. törvény rendelkezéseit kizárólag azokra a felszámolási eljárásokra lehet alkalmazni, amelyek az 1993. évi LXXXI. törvény hatálya alá tartoznak.
A felperes ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Elöljáróban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes tagsági viszonya perindítási jogosultságát megalapozta. Keresete emiatt nem volt elutasítható.
Jogerős közbenső ítéletében a másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helytelen azonban az abból levont jogkövetkeztetés.
Mind az első, mind a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perbeli felszámolási eljárásra az 1991. évi XLIX. törvénynek az 1993. évi módosítása előtti rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény 4. § (3) bekezdésének b) pontja szerint nem tartozik a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonába az a termőföld, amelyről külön jogszabály másként rendelkezik.
A jogerős közbenső ítélet helytelenül állapította meg, hogy az 1992. évi II. törvény (továbbiakban: Ámt.) 25. §-ában foglalt rendelkezés miatt a kárpótlási árverés után visszamaradt földek nem tartoznak a felszámolói vagyonba. Nem vitás, hogy az Ámt. 25. § (1) és (3) bekezdése szerint az un. maradványföldeket a tagok tulajdonába kell adni. Ez a rendelkezés azonban a tagok részére csak egy igényt keletkeztet, mindaddig amíg a tulajdonba adás nem történik meg, a visszamaradt földeket a szövetkezet tulajdonában állónak kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az I. r. alperes 8/1992. (IV. 3.) Kgy. sz. határozata tulajdonváltozásról, a földnek a tagok tulajdonába adásáról nem rendelkezik. A felszámolási eljárás megindulásáig a maradvány földek nem kerültek a tagok tulajdonába, ezért az Ámt. 25. §-ában foglalt rendelkezést nem lehet olyan külön jogszabálynak tekinteni, amely a szövetkezet tulajdonában álló termőföldről másként rendelkezne és ezzel azt kivonná a Cstv. 4. §-ának (2) bekezdésében foglaltak hatálya alól.
A jogerős közbenső ítélet helytelenül állapította meg azt is, hogy a perbeli ingatlanok az 1996. évi XXXII. törvény 11. § (3) bekezdés e) pontja szerinti módosítás folytán sem tartoznak a felszámolói vagyon körébe.
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló 1996. évi XXXII. törvény 11. § (3) bekezdése szerint a törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 4. §-a (3) bekezdésének c) pontjából "ha ennek a tagok és az alkalmazottak tulajdonába adásáról a szövetkezet közgyűlése az eljárás kezdő időpontjáig határozott és a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratot is elkészítették" szövegrész. A Cstv. 4. § (3) bekezdésének c) pontját a törvénybe az 1993. évi LXXXI. törvény 4. § (2) bekezdése iktatta be. A törvény 44. § (2) bekezdése azonban kimondja, hogy a hatálybalépés időpontjában folyamatban lévő eljárásokra a korábbi jogszabályok az irányadók. Egyébként ezt mind az első, mind a másodfokú bíróság helyesen állapította meg.
A másodfokú bíróság e vonatkozásban kifejtett álláspontja azonban azért helytelen, mert ha a felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény rendelkezései nem alkalmazhatók, nem alkalmazható az ezen törvény 4. § (3) bekezdés c) pontját módosító 1996. évi XXXII. törvény rendelkezése sem. A perbeli felszámolási eljárásra ugyanis az 1993. évi LXXXI. törvény az előzőekben hivatkozott 44. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében sem eredeti, sem a módosítást követő rendelkezései sem alkalmazhatók.
A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a perrel érintett ingatlanok a felszámolói vagyon körébe tartoznak, ezért a felperes alaptalanul állította az I. és II. r. alperesek között létrejött szerződés érvénytelenségét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír.Pfv.VI.22.325/2001.)