adozona.hu
BH+ 2004.12.567
BH+ 2004.12.567
I. Törzstőke felemelését célzó apportálás érvénytelensége esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell levonni. Kártérítési felelősség megállapításához az érvénytelenséget meghaladó többlettényállás szükséges. Ez esetben a Ptk. 6. §-a sem alkalmazható [Ptk. 6. §, 114. § (3) bek., 237. §, 238. § (2) bek., 339. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 183. § (2) bek. b) pont, 222. § (1) bek.]. II. Az ún. biztatási kár megállapítása körében vizsgálandó szempontok [Ptk. 6. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A G. GmbH és a K. Mgtsz. Sz. község külterületén létrehozandó golfprojekt megvalósítása érdekében 1990. február 19-én kelt alapító okirattal létrehozta a felperest. 1990. december 3-án a K. Mgtsz. és a felperes - a golfprojekthez szükséges ingatlan-komplexum megszerzése céljából - megállapodást írt alá, melyben a K. Mgtsz. vállalta, hogy a használatában lévő 246 751 m2 össz-alapterületű, a megállapodásban részletezett helyrajzi számú ingatlanokat a felperes taggyűlésének határozata alapján a ...
BH+ 2004.12.567 I. Törzstőke felemelését célzó apportálás érvénytelensége esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell levonni. Kártérítési felelősség megállapításához az érvénytelenséget meghaladó többlettényállás szükséges. Ez esetben a Ptk. 6. §-a sem alkalmazható [Ptk. 6. §, 114. § (3) bek., 237. §, 238. § (2) bek., 339. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 183. § (2) bek. b) pont, 222. § (1) bek.].
II. Az ún. biztatási kár megállapítása körében vizsgálandó szempontok [Ptk. 6. §].
A G. GmbH és a K. Mgtsz. Sz. község külterületén létrehozandó golfprojekt megvalósítása érdekében 1990. február 19-én kelt alapító okirattal létrehozta a felperest. 1990. december 3-án a K. Mgtsz. és a felperes - a golfprojekthez szükséges ingatlan-komplexum megszerzése céljából - megállapodást írt alá, melyben a K. Mgtsz. vállalta, hogy a használatában lévő 246 751 m2 össz-alapterületű, a megállapodásban részletezett helyrajzi számú ingatlanokat a felperes taggyűlésének határozata alapján a felperes tulajdonába adja per- és tehermentesen, 46 883 000 Ft értékben. A K. Mgtsz. az ingatlanokat azonban nem a felperes társaságba, hanem a 100%-os tulajdonában lévő C. Kft.-be apportálta.A perbeli ingatlanokra az I. r. alperes javára 1991. július 19-én, illetve 1992. január 16-án jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre. Az I. r. alperes 1992. március 26-án kelt okiratban hozzájárult, hogy a K. Mgtsz. a C. Kft.-be apportált földterületekből törzsbetét csökkentéssel a 246 751 m2 területű, 46 830 000 Ft értékű ingatlant kivegye és apportként az Sz. Golf Kft.-be vigye. Egyidejűleg az I. r. alperes vállalta, hogy intézkedik a javára bejegyzett jelzálogjog törlése iránt. Ennek ellentételezéseként az Mgtsz. azt vállalta, hogy hozzájárul az általa megjelölt más vagyontárgyaira jelzálogjog bejegyzéséhez az I. r. alperes javára, 47 000 000 Ft értékben.
1992. november 24-én kelt társasági szerződést módosító okirat értelmében törzstőke felemelés útján a felperes társaságba belép a K. Mgtsz. kizárólagos tulajdonát képező C. Kft., amely vállalja a perbeli földterületeket jelentő 46 880 000 Ft értékű dologi betét tehermentes teljesítését.
1992. december 31. kezdő nappal a K. Mgtsz. felszámolás alá került.
1993. március 23-án az I. r. alperes hivatalos helyiségében tartott, a G. GmbH, a K. Mgtsz. felszámolója, a C. Kft. és az I. r. alperes képviselői közötti tárgyalásról készült jegyzőkönyv szerint az I. r. alperes az apportált ingatlanokat terhelő jelzálogjogáról lemondott és kötelezettséget vállalt arra, hogy haladéktalanul intézkedik annak törlése iránt. Ugyanezen a napon, 1993. március 23-án, az I. r. alperes és a C. Kft. között született megállapodás - amelyet a kft. tagja, a K. Mgtsz. képviseletében a felszámolója is aláírt - az alábbiakat tartalmazta.
Az érintett ingatlanok a C. Kft. tulajdonát képezik, azokra bejegyzést nyert az I. r. alperes jelzálogjoga és az ezt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom. A C. Kft. ügyvezetője az ingatlanokat apportálni kívánja az Sz. G. Kft.-be. Az apportot követően tervezett beruházás feltétele az ingatlanok tehermentessége. Az I. r. alperes az apportot oly módon kívánja támogatni, hogy lemond az ingatlanokat terhelő jelzálogjogáról és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalomról akkor, ha a G. Kft. osztrák tagja a G. Kft. üzleti tervét ismerteti és a kellően megalapozott üzleti terv megvalósításához szükséges beruházások feltételeit megteremti. A feltétel meghiúsulása esetén az I. r. alperes mentesül kötelezettségvállalása alól. A fentieken túlmenően az adós C. Kft. is kötelezettségeket vállalt az I. r. alperessel szemben a lemondás ellenében.
A K. Mgtsz. eladta a C. Kft.-ben lévő üzletrészét az I. r. alperesnek.
1995. június 30-án jogerőre emelkedett végzésével a cégbíróság elutasította a felperes tőkeemelés bejegyzése iránti kérelmét a több alkalommal történő hiánypótlásra való felhívás eredménytelensége miatt.
1994. június 30-án az I. r. alperes eladta a C. Kft.-ben fennálló 100%-os üzletrészét a II. r. alperesnek.
1994. július 27-én hatályba lépett a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény, amelynek értelmében belföldi jogi személy termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg.
A felperes a keresetében elsődlegesen a Ptk. 312. §, 313. §, 318. § és 339. §-ára, másodlagosan a Ptk. 6. §-ára alapítottan 146 482 080 Ft kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az elsőfokú bíróság I. r. alperessel szembeni keresetet elutasító, a II. r. alperes vonatkozásában a kereset jogalapjának fennállását megállapító közbenső ítéletét a Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az I. r. alperesnek a jelzálogjogáról és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalomról való lemondásának feltételei nem teljesültek. A tehermentesítés elmaradása nem róható fel II. r. alperesi jogelődnek, így a II. r. alperest sem terheli felelősség. A felperes kárát nem az alperesek, hanem a K. Mgtsz. okozta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A szerződésszegésre alapított kereseti kérelem folytán azt vizsgálta, hogy létrejöhetett-e a felperes és az I. r. alperes, valamint a felperes és a II. r. alperes között olyan szerződés, amit az alperesek megszeghettek. A per adatai alapján megállapította, hogy a peres felek között nem jött létre szerződés. A G. GmbH és a K. Mgtsz. között apportálásra vonatkozó előzetes megállapodás, majd a G. GmbH és a C. Kft. között apportálási szerződés jött létre.
A Ptk. 339. §-ára alapított kereseti kérelmet a jogellenesség hiányában utasította el. A per adatai alapján nem látta bizonyítva, hogy az I. r. alperes jogellenesen tagadta meg a jelzálogjog és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom törlését. A II. r. alperes nem apportálta az ingatlanokat a felperes társaságba, de az általános bírói gyakorlat szerint az apportálás vállalását követően az erre vonatkozó társasági szerződés megkötésének elmaradása nem tekinthető jogellenes magatartásnak. A kereseti kérelmet a Ptk. 6. §-ára alapítottan sem találta megalapozottnak. A felperes, az I. r. alperes tehermentesítésre és a II. r. alperes apportálásra vonatkozó ígérete előtt három évvel kezdte meg a golfprojekt megvalósítását, így nem az alperesek magatartása indította őt a beruházás megkezdésére. A biztatási kár konjunktív elemei közül mindkét alperes részéről hiányzik az előidéző magatartás szándékossága, az az alapos ok, mely a károsultat valamely tevékenységre indította.
A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérve a jogerős ítélet megváltoztatását, az I. r. és a II. r. alperes egyetemleges kártérítési felelősségének megállapítását. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 312. §, 313. §, 318. §, illetve 6. §-ába ütközik, ezért az ügy érdemi elbírálására kihatóan törvénysértő. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem létezik. Az apportálási kötelezettséget tartalmazó törzstőke emelésre vonatkozó okirat aláírása után az abban foglaltak nem teljesítése jogellenes magatartás, amely kártérítési felelősséggel jár. Ellenkező álláspont a "pacta sunt servando" elvének feloldásához és jogbizonytalansághoz vezetne.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, kérve a jogerős ítélet hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Annyiban helytálló volt a felperes okfejtése, hogy a nem pénzbeli betét szolgáltatásának elmaradása esetén a jelen eljárásban még irányadó 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 17. §-a alkalmazásával a Ptk.-nak akár a 6. §-a, akár a 339. §-ának alkalmazására sor kerülhet, ha azok feltételei fennállnak.
A törzstőke emelésének egyik módja, hogy új tagja lesz a cégnek. A régi Gt. 183. §-a (2) bekezdésének b) pontja, illetve k) pontja szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik többek között a törzstőke felemelése és a társasági szerződés módosítása. A régi Gt. 192. §-ának (1) bekezdése értelmében a tagok taggyűlés tartása nélkül is határozhatnak. A felperes két tagja a G. GmbH és a K. Mgtsz. 1992. november 24-én társasági szerződést módosító okiratot írtak alá, amelyben a társaság törzstőkéjét felemelték, a társaság új tagjaként a II. r. alperes jogelődjét a C. Kft.-t, annak dologi betétjét pedig 46 880 000 Ft-ban jelölték meg. Az okiratot a II. r. alperes jogelődje a C. Kft. is aláírta. Ugyanezen a napon írásban nyilatkozott arról, hogy a részletesen meghatározott tehermentes ingatlanokat a fenti értékben a felperes tulajdonába adja. Ezt a nyilatkozatot a felperes két tagja is aláírta. A régi Gt. 222. §-ának (1) bekezdése értelmében a törzstőke felemelésének megtörténtét be kell jelenteni a cégbíróságnak, bejegyzésre csak akkor kerülhet sor, ha a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották. Az apport rendelkezésre bocsátásának elmaradása folytán nem kerülhet sor a törzstőke emelés és a tagváltozás bejegyzésére sem, tehát bejegyzés hiányában a változás nem volt hatályos [régi Gt. 24. § (1) bekezdés], így nem alkalmazhatók a régi Gt.-nek a társaságból való kizárás, a kizárt tag kártérítési felelősségének, valamint üzletrészének értékesítésére vonatkozó szabályai sem (régi Gt. 164-165. §). Amennyiben az apport szolgáltatásának elmaradása a társaságnak kárt okozott, úgy annak szolgáltatására kötelezettséget vállaló tag - amennyiben a társaság e nyilatkozatát elfogadta - felelősséggel tartozik a Ptk. szabályai alapján.
A perbeli esetben azonban a II. r. alperes jogelődjének felelőssége nem volt megállapítható. A felperesnek az üzleti vállalkozásához kizárólag tehermentes ingatlanokra volt szüksége. Az elidegenítési terhelési tilalomról és a jelzálogjogról a felperesnek tudomással kellett bírnia, mivel ezek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerültek. A Ptk. 114. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis, feltéve, hogy a tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A semmisséget orvosolja, ha a tilalom jogosultja az elidegenítéshez utóbb hozzájárul. A felek bíztak abban, hogy a zálogtárgyak cseréje folytán ezt a hozzájárulást az I. r. alperes megadja, figyelemmel az 1992. március 26-án tett nyilatkozatára, azonban mivel a zálogtárgyak cseréje meghiúsult, így az I. r. alperes hozzájárulása is elmaradt. Minthogy a további kísérletek sem vezettek eredményre, a felperes azért nem tett eleget a cégbíróság hiánypótlásra felhívó végzésének, mert tehermentes ingatlanok megszerzésére nem kerülhetett sor. A fentiek szerint tehát a felek között az ingatlanok apportjára vonatkozó megállapodás - az elidegenítési és terhelési tilalom feloldásának hiányában - érvénytelen volt. Ennek jogkövetkezményeit a Ptk. 237. §-a szerint kell levonni, a szerződést kötő felek egymással szemben, többlettényállás hiányában kártérítési felelősséggel nem tartoznak. A Ptk. 238. §-ának (2) bekezdése csak harmadik személyekkel szemben állapítja meg a szerződést kötő felek kártérítési felelősségét. Nem követett el tehát törvénysértést a másodfokú bíróság, amikor a II. r. alperes kártérítési felelősségét nem állapította meg.
A felperes az I. r. alperessel szembeni keresetének elutasítását a Ptk. 312., 313. és 318. §-ainak megsértése miatt ítélte törvénysértőnek. Ezek a jogszabályhelyek szerződéses kapcsolat esetén alkalmazhatók, az elidegenítési és terhelési tilalomról, valamint a jelzálogjogról történő lemondást tartalmazó megállapodás viszont az adós C. Kft. és a hitelező I. r. alperes között jött létre, így az esetleges szerződésszegésből eredő jogkövetkezményeket annak bizonyítása esetén az I. r. alperessel szemben a C. Kft. érvényesíthetné. Miután a felperes nem került szerződéses kapcsolatba az I. r. alperessel, így szerződésszegésre alapított igényt nem is érvényesíthet.
A Ptk. 6. §-ának alkalmazására a felperes és a II. r. alperes viszonyában nem kerülhetett sor, mivel közöttük érvénytelen szerződés jött létre és a jogviszony alapján történő elszámolás során a Ptk. 6. §-a nem alkalmazható.
Az I. r. alperes és a felperes közötti jogviszonyban a felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a Ptk. 6. §-ának alkalmazására az ad alapot, hogy az I. r. alperes két ízben is vállalta 1992-ben és 1993-ban, hogy a jelzálogjogáról lemond és annak törlése iránt intézkedik, mely kötelezettségét a későbbiekben megtagadta. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében részletesen megindokolta, hogy a Ptk. 6. §-a alkalmazásának feltételei közé tartozik annak a körülménynek a bizonyítása is, hogy a felperest az I. r. alperes szándékos magatartása indította olyan cselekményre, amelyből önhibáján kívül károsodás érte. Ezért nevezi a jogi irodalom a felmerült kárt bíztatási kárnak. A felülvizsgálati kérelem viszont nem cáfolja, hogy a beruházáshoz a felperes már 1990-ben hozzákezdett és 1991-ben a minta üdülőházak is átadásra kerültek. Ilyen körülmények között a Ptk. 6. §-ának valamennyi, konjuktív feltételének hiányában törvénysértés nélkül került sor a felperes keresetének elutasítására.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy az ügy érdemére kiható törvénysértés nem történt, ezért a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.I.30.059/2004.sz.)