adozona.hu
BH+ 2004.11.522
BH+ 2004.11.522
Korlátolt felelősségű társaság tagja és ügyvezetője felelősségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 54. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A T. Kft. az 1990. június 11-én kelt társasági szerződéssel jött létre b.-i székhellyel. A társaság alapítói a T. Kisszövetkezet, valamint a II. r. alperesek voltak. A társaság ügyvezetője 1994. december 31-éig I. r. alperes lett. A társaság a székhelyét 1991. július 8-án helyezte át T., F. út 39. szám alá. A társaság T. Kisszövetkezet tagja 1995. október 6-án jogutód nélkül megszűnt.
A T. Kft. és a B.-i ÁFÉSZ között 1990-ben per indult a megyei bíróság előtt vállalkozási díj megfizetése irá...
BH+ 2004.11.522 Korlátolt felelősségű társaság tagja és ügyvezetője felelősségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 54. § (3) bek.].
A T. Kft. az 1990. június 11-én kelt társasági szerződéssel jött létre b.-i székhellyel. A társaság alapítói a T. Kisszövetkezet, valamint a II. r. alperesek voltak. A társaság ügyvezetője 1994. december 31-éig I. r. alperes lett. A társaság a székhelyét 1991. július 8-án helyezte át T., F. út 39. szám alá. A társaság T. Kisszövetkezet tagja 1995. október 6-án jogutód nélkül megszűnt.A T. Kft. és a B.-i ÁFÉSZ között 1990-ben per indult a megyei bíróság előtt vállalkozási díj megfizetése iránt. A perben az alperes viszontkeresetet terjesztett elő. A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította és a B.-i ÁFÉSZ alperes viszontkeresete folytán a felperest arra kötelezte, hogy 4 524 242 Ft tőkét, ennek 1990. október 1-jétől járó 20%-os kamatát, továbbá 2 160 000 Ft tőkét, és 300 000 Ft perköltséget fizessen meg a részére. Az ítélet 1998. június 30-án jogerőre emelkedett. A B.-i ÁFÉSZ ezt a követelést 2001. augusztus 2-án engedményezte a felperesre.
A rendőrkapitányság előtt büntetőeljárás indult az I. r. alperessel szemben lopás, sikkasztás bűncselekménye elkövetésének alapos gyanúja miatt. A nyomozás a B.-i ÁFÉSZ feljelentése alapján indult meg. A több éven keresztül tartó eljárás folyamán az I. r. alperes 1996. augusztus 14-i meghallgatása során olyan nyilatkozatot tett, mely szerint a sértett és közötte folyamatban lévő polgári perben vitatott tulajdonú tárgyakat értékesítette, az abból befolyó ellenértéket külön számlán kezeli, és az eljárások eredményétől függően fog rendelkezni arról, hogy azt a B.-i ÁFÉSZ-nak kiadja. A nyomozati eljárást az ügyészség 1999. augusztus 26-án megszüntette. A megszüntető határozat rögzíti azonban, hogy "az említett anyagok értékesítéséből befolyt összeg kiadásáért a T. Kft. Helyt állni tartozik a B.-i ÁFÉSZ felé, ez polgári eljárás keretében már megtörtént, mivel rendelkezésre áll a jogerős ítélet". Ezzel a megállapítással egyező tartalommal született meg a már korábban említett ítélet. A viszontkereset alapján marasztalt T. Kft.-vel szemben 1999. március 29-én végrehajtási eljárás indult, az azonban eredményre nem vezetett.
A megyei bíróság mint cégbíróság 2000. február 17-én kelt végzésével a T. Kft.-t az 1997. évi CXLV. törvény 58. § (1) bekezdése alapján a cégjegyzékből hivatalból törölte arra tekintettel, hogy a cég székhelyén, telephelyén és fióktelepén nem található, illetőleg a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának a helye ismeretlen. A kft. 1991-től kezdve mérleg letétbe helyezési kötelezettségének nem tett eleget. Sz. L. megbízatásának lejártát követően ismételt ügyvezetőkénti megválasztására nem került sor.
1996. január 29-én jegyezte be a megyei bíróság mint cégbíróság T., G. u. 19. szám alatti székhellyel - 1995. december 8-án kelt létesítő okirattal - az N. Kft.-t, amelynek tagja az I. és a II. r. alperesek voltak. Ügyvezetője az I. r. alperes lett. A kft. részben azonos tevékenységet folytat az utóbb törlésre került T. Kft.-vel.
1990. június 1-jei hatállyal megalakításra került az Sz. és Társai Kft. is. A társaság alapítói között szerepelt a T. Kisszövetkezet, az I. r. alperes, valamint annak gyermeke is. A kft. 1995. május 11-e óta felszámolás hatálya alatt állt, törlésére 1998. július 2-án került sor. A volt társaság hitelezőinek a követelését kielégíteni nem tudta. E cég székhelye szintén T., F. út 39. szám alatt volt.
Felperes módosított keresetében az alperesek marasztalását az alábbiak szerint kérte. Kérte, hogy az I. r. alperes felelősségének a megállapítására a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) preambuluma, 17. §-a, 23. § (1)-(4) bekezdése, 32. § (1) bekezdése és a Ptk. 4. § (4) bekezdése, valamint (5) bekezdése alapján kerüljön sor. A II. r. alperes felelősségének a megállapítását úgyszintén a Gt. preambuluma, 17. §-a, 54. § (3) bekezdése, 162. § (2) bekezdése, 188. §-a, végül a Ptk. 4. § (4) bekezdése és 5. §-a alapján látta megállapíthatónak.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Vitatták a követelés jogalapját, azt, hogy velük szemben a megszűnt társaság tartozásaiért igényt lehetne érvényesíteni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperesek egyetemleges felelősségét állapította meg a megyei bíróság ítéletében foglalt kötelezettségek megfizetéséért.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek közötti jogvita elbírálására az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes sorozatosan megsértette a régi Gt. 23. § (1) bekezdésében írt bejelentési kötelezettségét. Ez a mulasztás vezetett arra, hogy a cégbíróság a kft.-t a cégjegyzékből hivatalból törölte. A régi Gt. 17. §-a alapján alkalmazásra kerülnek a Ptk. szabályai is, így többek között a 4. és az 5. § is. A Ptk. e rendelkezései tiltják a joggal való visszaélést, kimondják továbbá, hogy saját felróható magatartására, előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Az I. r. alperes joggal való visszaélő magatartása előidézte a régi Gt. 46. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak megvalósulását, a társaság megszűntnek nyilvánítását, ezzel a Ptk. 339. §-a szerint kárt okozott a felperesnek. A régi Gt. 23. § (4) bekezdése értelmében a kárért egyetemlegesen felel.
A II. r. alperest is felelősség terheli, mert a régi Gt. 30. § (1) bekezdése következtében megszűnt ügyvezetői tisztségre való tekintettel a régi Gt. 206. § (2) bekezdése értelmében kezdeményeznie kellett volna taggyűlés összehívását, illetőleg azt a cégbíróság a tag bejelentése alapján megtette volna. Mivel az intézkedést elmulasztotta, a társaság ez okból is megszűnt, és ezért a régi Gt. 17. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 4. § (4) bekezdés, és 5. §-a és 339. §-a alapján maga is kárt okozott a felperesnek.
A régi Gt. 54. § (3) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a neki jutó rész erejéig tartozik helyállni a korlátolt felelősségű társaság tagja. A társaságnak a megszűnéskor csak egy tagja, a II. r. alperes volt, mert a másik tag tagsági viszonya még 1995. októberében megszűnt.
A volt tag és ügyvezető felelősségét a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján látta megállapíthatónak, és ezért őket ennek megfelelően marasztalta.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint: elfogadta azt az álláspontot, amely szerint az alpereseket felelősség terhelte a különböző változások bejelentésének az elmulasztása miatt. Helytálló az az álláspont is, hogy az ügyvezetőt a régi Gt. 32. §-a szerint fokozott gondosság terheli. Ugyanakkor azonban - a másodfokú bíróság által kifejtettek szerint - a fokozott gondossági kötelezettség megsértése, valamint a cég hivatalból való törlése közötti okozati összefüggés bizonyítása végső soron a Ptk. 339. §-ára alapított kártérítés rendszerében a felperest terhelte. Az okozati összefüggés bizonyítása, illetve vizsgálata az elsőfokú eljárásban elmaradt. Ettől eltekintve a tisztség 1995-ben történt megszűnése, valamint a T. Kft. 2000. évben történt törlése között olyan távoli az okozati összefüggés, hogy ennek alapján az I. r. alperes a társaság tartozásáért való felelősségét megállapítani nem lehet.
A II. r. alperes felelősségét azért nem találta megállapíthatónak, mert a II. r. alperes az alapítás során nem tanúsított csalárd magatartást és nem hozott olyan határozatot sem, amely a társaságnak kárt okozott volna. A régi Gt. 206. § (2) bekezdésének a megsértését sem találta megállapíthatónak a másodfokú bíróság. A tag részére ez a rendelkezés nem keletkeztet olyan jogot vagy kötelezettséget, amelynek elmulasztása miatt harmadik személyekkel szemben a volt tagnak helyt kellene állni. A II. r. alperes részéről sem jogellenesség nem állapítható meg, sem pedig okozati összefüggés a kár bekövetkezte vagy bármilyen alperesi magatartás között. Végül utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az alperesek marasztalásához arra is szükség lett volna, hogy a felperes bizonyítsa, a követelés a cég hivatalbóli törlése következtében behajthatatlan. A rendelkezésre álló adatok azonban azt támasztják alá, hogy törlés hiányában is behajthatatlan lett volna a követelés.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. § (2) bekezdése b) pont ba) alpontjára alapította, utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság még nem hozott döntést az ítéletekkel érintett elvi jelentőségű jogkérdésben. E jogkérdést az alábbiak szerint fogalmazta meg.
A társaság vezető tisztségviselőinek, illetve tagjainak a korábbi címeken való fel nem lelhetősége következtében hivatalbóli törlési eljárásra került sor. A végelszámolási és felszámolási eljárás lefolytatása nélküli törlési eljárás jogkövetkezményeiért való felelősség miként alakul, tekintettel a társaság volt vezető tisztségviselőinek illetve tagjainak a törlési eljárásért való felelősségének fennállására. E személyek kártérítési felelőssége miként alakul, illetőleg milyen módon lehet érvényt szerezni a rendeltetésszerű joggyakorlásnak és a hitelezők védelmének, ha a társaság törlésére e személyek mulasztása miatt került sor.
A felülvizsgálati kérelemben írtak szerint a törlési eljárás súlyos visszaélési lehetőségeket teremt gyakran éppen azok számára kedvező jogi lehetőség, akik a társaság tagjai voltak. A társaság által felhalmozott tartozások megfizetése alól mentesülhetnek annak következtében, hogy a tagok és a vezető tisztségviselők a bejelentett címeken nem lelhetők fel, a hivatalos levelek kézbesíthetetlenek. Ezeknek az eseteknek a nagyrészében megvalósul a visszaélésszerű joggyakorlás, de ennek következtében kérdésessé válik, hogy a hitelezők a visszaélésszerű joggyakorlással szemben miként érvényesíthetik jogos igényeiket, érdekeiket.
A per anyaga teljes egészében alátámasztja az alperesek rosszhiszemű, jogellenes magatartását. A felperes álláspontja szerint törvénysértő a másodfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy az ok-okozati összefüggés bizonyítása a felperest terheli, és hogy az elmaradt az elsőfokú eljárásban. Az ok-okozati összefüggés bizonyításának a terhe az alperesekre fordult mivel nem igazolták, hogy mi lett a sorsa a külön számlán kezelt, azon pénznek, amelynek a meglétére az I. r. alperes a nyomozás során mindvégig hivatkozott, és amelynek meglétét a polgári per során a megyei bíróság előtt jegyzőkönyvben foglaltan is elismerte. Ilyen körülmények között pedig nem a felperest terhelte a bizonyítás, hanem a bizonyítási teher átfordulása folytán az a vélelem áll fenn, hogy a külön számlán kezelt pénz meg volt, a társaság megszűnése során és azután is, és ez az összeg a tartozás kiegyenlítésére szolgált volna.
A régi Gt. 54. §-a alapján tartozik helytállni 5 évig a II. r. alperes, mint tag a társasági vagyonból neki jutó rész erejéig. A társaságnak egyedüli tagja a II. r. alperes volt 1995-től, a felperes által igényelt összeg pedig a társaságnak rendelkezésre kellett, hogy álljon amennyiben az I. r. alperesnek a büntetőeljárás során tett nyilatkozatát valónak fogadjuk el. A II. r. alperesnek a felelőssége tehát vétkességi felelősségtől függetlenül ezen rendelkezés alapján is fennáll. Végül hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1999/10. számában 465. szám alatt közzétett eseti döntésére is annak alátámasztására, hogy bizonyos esetekben a jogi személyiségű társaság tagjának korlátozott felelősségére vonatkozó szabály áttörésére is sor kerülhet.
A felperes kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Amennyiben pedig erre a felülvizsgálati bíróság nem látna lehetőséget, úgy kérte a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását új határozat meghozatala mellett.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint a felperes esetleges károsodása és az alperesek magatartása között okozati összefüggés nem áll fenn, azt a felperes nem bizonyította. A felpereseket terheli felelősség azért, mert a követelésüket nem tudták behajtani egyrészt, mert helytelen címet jelöltek meg, másrészt pedig a végrehajtást sem a teljes marasztalási összegre, hanem csak a perköltségre kérték. Időközben került a cég hivatalból törlésre. A cégnek vagyona nem volt, a vagyonvesztést a gazdasági körülmények, és nem az alperesek magatartása okozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A régi Gt. 54. § (3) bekezdése értelmében a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a neki jutó rész erejéig tartozik helytállni a betéti társaság kültagja, a korlátolt felelősségű társaság tagja, valamint a részvényes. A T. Kft.-t a cégbíróság a törvényi feltételek fennállására való tekintettel a cégjegyzékből hivatalból törölte. A cég megszűnését, illetőleg törlését tehát nem előzte meg sem végelszámolási, sem felszámolási eljárás. Mérlegek a cégiratok között nem találhatók. Ennek alapján nem lehet megállapítani kétségtelenül azt, hogy a társaságnak maradt-e és milyen mértékű vagyona. Nem lehet ezért azt sem megállapítani, hogy a II. r. alperes a maradék vagyonból részesült volna-e, és milyen mértékben.
Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az alperesek, különösen az I. r. alperes, több alkalommal tett olyan nyilatkozatot a vele szemben folyó büntetőeljárás során, hogy a felek között vitatott összeg rendelkezésre áll, azt külön számlán kezeli, amellyel az a célja, hogy a polgári bíróság marasztaló határozata alapján a hitelező követelését ki tudja elégíteni. Ebből viszont a Legfelsőbb Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a társaság fennállása, majd hivatalbóli törlése időpontjában is legkevesebb ezen összeggel a társaságnak rendelkeznie kellett. A büntetőeljárást e nyilatkozatra tekintettel szüntették meg az I. r. alperessel szemben, ennek a vagyonnak vagy annak értékének a megszűnés időpontjában is rendelkezésre kellett állni. A II. r. alperes ezért, mint a társaság egyedüli tagja a régi Gt. 54. § (3) bekezdése értelmében helytállni tartozik.
Az I. r. alperes 1994. decemberéig volt a T. Kft. ügyvezetője. Bár tisztsége megszűnt, újraválasztására nem került sor, mégis a későbbiekben is úgy járt el, mintha a társaság ügyvezetője lenne, és a büntetőeljárás során is olyan nyilatkozatot tett, amelyből ügyvezetői tisztségére lehetett következtetni, illetve nem tett olyan nyilatkozatot, amelyből megállapítható lett volna, hogy tisztsége már a korábbiakban megszűnt. A büntetőeljárás során úgy nyilatkozott, hogy az összeget elkülönítette, a társaság számláján külön kezeli és azt a polgári per eredményéhez képest bármikor a jogosult részére rendelkezésre tudja bocsátani. Ha tehát az I. r. alperes állításával ellentétben a felperes által vezetett végrehajtás kielégítési alap hiányában sikertelenül végződött, a meghiúsulás az I. r. alperes magatartására is visszavezethető. A felperesi követelés kielégítéséért, illetőleg annak elmaradásáért az I. r. alperes a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján helytállni tartozik. Miután a fedezet hiányában való alperesi közreműködés mértékét megállapítani nem lehetett, a Legfelsőbb Bíróság az alpereseket a Ptk. 344. § (1) bekezdése alapján egyetemleges marasztaló elsőfokú ítéletet - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gfv.VII.30.054/2004. sz.)