adozona.hu
BH 2004.10.443
BH 2004.10.443
Nem minősül változatlan formában eladott anyagnak, árunak a javítási, karbantartási tevékenység során a megrendelő berendezésébe beépített alkatrész [1991. évi XVIII. tv.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú helyi adóhatóság vizsgálatot folytatott a felperesnél a helyi iparűzési és építményadó nemben.
A vizsgálat eredményeképpen megállapított elsőfokú határozat a felperest 1994-1995-1996. évekre helyi iparűzési adó, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, összesen 1 917 054 Ft összegben.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen az 1994. ...
BH 2004.10.443 Nem minősül változatlan formában eladott anyagnak, árunak a javítási, karbantartási tevékenység során a megrendelő berendezésébe beépített alkatrész [1991. évi XVIII. tv.].
Az elsőfokú helyi adóhatóság vizsgálatot folytatott a felperesnél a helyi iparűzési és építményadó nemben.A vizsgálat eredményeképpen megállapított elsőfokú határozat a felperest 1994-1995-1996. évekre helyi iparűzési adó, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, összesen 1 917 054 Ft összegben.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen az 1994. év vonatkozásában arra hivatkozott, hogy az adó-megállapítási jog elévült.
A továbbiakban pedig vitássá tette az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ) elszámolásának hiányát. Álláspontja az volt, hogy az általa változatlan formában beszerzett és továbbszámlázott anyagok értéke mint ELÁBÉ, az adóalap megállapításánál csökkentő tételnek minősül. Ebből következően vitatta a megállapított adóhiány mértékét.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta azt a jogi álláspontját, miszerint az 1994. évi előírással kapcsolatban elévülésről nincs szó. Az ELÁBÉ elszámolásával kapcsolatban pedig kifejtette, hogy a felperes karbantartási és javítási munkákat végzett. Ennek során az általa felhasznált és beépített eszközök anyagszükségletként voltak számlázva, nem minősültek termékértékesítésnek, ezért az ELÁBÉ adócsökkentő tételként nem volt figyelembe vehető.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megyei bíróság az elévülés vonatkozásában elutasította a felperes keresetét. Megállapítva, hogy az 1994. évi adó megállapításnak a jogszabály alapján helye volt.
Alaposnak találta viszont a felperes keresetét az úgynevezett ELÁBÉ elszámolása körében.
A bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a felperes javítási, karbantartási tevékenység végzése közben alkatrészt használ fel, ennek elszámolása az ELÁBÉ fogalomkörébe tartozik. A felperes által a gyártótól beszerzett alkatrész ugyanolyan formában kerül beépítésre a megrendelő berendezésébe. A felperes nyilatkozata szerint azon változtatást nem hajtanak végre. Tény, hogy a felperes számláiban nem pontosan, illetve sok esetben nem is tüntette fel megfelelő módon a beszerzett és beépített anyag ellenértékét. A felperes azonban szolgáltatási tevékenységet végez, a szolgáltatáson belül a beszerzett alkatrészek vonatkozásában forgalmazói, kereskedelmi jellegű tevékenységet is végez, amely lehetővé teszi a beszerzett áruk értékének elszámolását.
A jogerős ítéletnek az 1994. évre vonatkozó azon megállapításával kapcsolatos rendelkezése ellen a felek jogorvoslati kérelmet nem terjesztettek elő, e tekintetben az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta felül.
A jogerős ítéletnek az ELÁBÉ-re vonatkozó rendelkezésével szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Kérte az ítélet ezen rendelkezésének a hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset teljes elutasítását.
Az alperes megismételte azt a jogi álláspontját, hogy az úgynevezett ELÁBÉ a felperes által végzett javítás és karbantartási tevékenység során nem vehető figyelembe adóalap-csökkentő tényezőként.
Az alperes hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéleti döntéssel ellentétes bírósági ítéletet már közzétette, ezért az egységes ítélkezési gyakorlat érdekében is kérte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdése értelmében az adó alapja az értékesített termék, illetve végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítés értékével. Ugyanígy rendelkezett a perbeli esetben alkalmazandó Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának módosított 5/1993. (II. 18.) számú rendelete a helyi iparűzési adóról. A Htv. 52. §-ának 22. pontja alapján a nettó árbevétel fogalmát a számviteli törvényben meghatározott "értékesítés nettó árbevétele" adja meg a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel együtt.
A perbeli időben hatályos számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 2-es számú mellékletének 10. pontja szerint az ELÁBÉ a változatlan formában eladott anyagok, áruk, illetve áruk leltározási hiányainak, többleteinek beszerzési (csökkentett beszerzési) értéke. Az alvállalkozó teljesítmények a továbbszámlázott alvállalkozói teljesítmények értékét foglalja magában.
A felperes felvonók javítását, szerelését végezte. Az ehhez szükséges alkatrészeket beszerezte a gyártótól és azokat a megrendelő berendezésébe beépítette. Így eldöntendő kérdésnek merült fel, hogy változatlan formában eladott anyagnak, árunak minősül-e a felperes által a javítási, karbantartási tevékenysége során a megrendelő berendezésébe beépített alkatrész.
Ahogy a Legfelsőbb Bíróság már korábbi hasonló tartalmú döntéseiben rámutatott (Kf. II. 28.073/1999/5., Kfv. I. 28.473/1997/4.) az eladott áru beszerzési értékének fogalma tipikusan a vállalkozó kereskedelmi tevékenységéhez kötődik, és annak tulajdonában lévő forgalmazási céllal beszerzett kereskedelmi áruk beszerzési értékének költségként való elszámolását jelenti. A felperes által végzett javítási, karbantartási szolgáltatás esetén azonban a szolgáltató, így a felperes a javítási, karbantartási munkát anyagbiztosítással együtt vállalta. A szolgáltatás ellenértéke a vállalkozói díj. A nem vitatott tényállás szerint is a felperes által becsatolt számlák tanúsították, hogy a felperes többnyire vállalkozási szerződés alapján végzett átalánydíjas karbantartási szolgáltatást, illetve a javítási karbantartási szolgáltatásokat vállalkozási szerződések alapján végezte el. Ez esetben a javítás során felhasznált alkatrészeket ugyanúgy kell minősíteni, mint a termék-előállítás során beépített anyagokat, alkatrészeket, azaz anyagköltségnek minősülnek. Az Sztv. 2. számú melléklet 10. pontja szerint ELÁBÉ-ként az anyagköltség nem volt elszámolható.
Az 1998. január 1-jétől hatályos 1997. évi CIX. törvény 16. §-ával módosított Htv. 39. § (1) bekezdése tette lehetővé adóalap-csökkentőként az anyagköltség elszámolását. A perbeli időszakban azonban erre még nem volt lehetőség, ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.409/2002. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2005.39 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
