adozona.hu
BH 2004.10.437
BH 2004.10.437
A vámbiztosítékot nyújtó kezes - a fizetésre kötelező határozat elleni jogorvoslatban - nem vitathatja a vámteher kiszabás jogalapját és a vámérték megállapítását [1995. évi C. tv. 7. §, 125. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. Holding Kft. a vámhivatalnál 1 db Daimler Chrysler típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelésére tett indítványt. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte. A bevallott vámértéket azonban nem fogadta el, azt ideiglenesnek tekintette, mivel a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb volt. Vámérték vizsgálatot rendelt el, a bevallott és az összehasonlító érték közötti különbözetre pedig...
BH 2004.10.437 A vámbiztosítékot nyújtó kezes - a fizetésre kötelező határozat elleni jogorvoslatban - nem vitathatja a vámteher kiszabás jogalapját és a vámérték megállapítását [1995. évi C. tv. 7. §, 125. §].
A K. Holding Kft. a vámhivatalnál 1 db Daimler Chrysler típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelésére tett indítványt. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte. A bevallott vámértéket azonban nem fogadta el, azt ideiglenesnek tekintette, mivel a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb volt. Vámérték vizsgálatot rendelt el, a bevallott és az összehasonlító érték közötti különbözetre pedig vámbiztosíték nyújtását írta elő. A vámbiztosítékot a 2002. április 4-én kelt kezességi nyilatkozattal - 1 080 524 Ft erejéig - a felperes nyújtotta, készfizető kezesség formájában.A vámérték vizsgálat eredményeként hozott határozatban a vámhivatal a K. Holding Kft.-t - hivatalból megállapított 4 628 884 Ft vámérték alapulvételével - kötelezte összesen 1 351 260 Ft vámteher különbözet megfizetésére. A vámkezelést kérő a határozat ellen nem fellebbezett, az első fokon jogerőre emelkedett. A K. Holding Kft. a határozat szerinti fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Az elsőfokú vámhivatal 2002. június 3. napján hozott határozatában a felperest kötelezte 1 080 524 Ft vámteher megfizetésére. Az alperes a 2002. július 24. napján hozott határozatában a 2002. június 3. napján kelt határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 125. § (2) bekezdés b) pontjában, (4) és (5) bekezdésében, 148. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy a készfizető kezes részére történő vámteher kiszabás csak a kezességvállalásból eredő jogszabályi rendelkezésekkel indokolható. A kezessel szemben hozott határozatnak nem kell tartalmaznia a vámteher kiszabására okot adó körülményeket, a vámteher kiszabás lényeges elemeit, a vámérték megállapításának módját.
A felperes keresetében a vele szemben hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a közigazgatási határozatokból nem ismerhette meg a vámteher esedékessé válását előidéző körülményeket, az ezt igazoló bizonyítási eszközöket, illetve azt, hogy miért ilyen összegű vámterhet kell megfizetnie. Nem tudta ellenőrizni a számítás helyességét sem. A határozatok nem ismertetik a döntés jogszabályi alapját. Az volt a jogi álláspontja, hogy a kezességvállalás alapján vámfizetésre kötelezett személlyel szemben hozott határozat nem térhet el a fizetési kötelezettség jogapja és a vámérték meghatározás módjának ismertetése tekintetében az egyetemlegesen vámfizetésre kötelezettel szemben hozott határozattól.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Rögzítette, hogy a felperes a vámteher különbözetet előíró határozatok jogalapját, a vámérték elvetésének jogosságát, a vámérték vizsgálat eredményét, a vámérték megállapításának módját, a kimunkált vámértéket nem vitathatja. Azt csakis az a fél kifogásolhatja, aki a kérdéses ügyletet bonyolította. A vámkezelést kérő azonban nem élt jogorvoslattal. A perben felülvizsgálni kért határozatok egyértelműen tartalmazzák, hogy a felperes fizetési kötelezettsége a kezességvállaláson alapul, és a teljesítés mikéntjéről való rendelkezés sem teszi az alperesi határozatot jogszabálysértővé.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 2. § (6) bekezdésében, 125. § (4) bekezdésében, az Áe. 43. § (1) bekezdés b) és c) pontjában, a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 44/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Vtv. 125. § (2) és (4) bekezdése értelmében a vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelős személyek közül a vámbiztosítékot nyújtó kezes a vele szemben indult eljárásban, illetve az ennek eredményeként hozott közigazgatási határozat kapcsán vitathatja-e vagy sem a vámteher kiszabásának jogalapját, a vámérték megállapításának módját, annak összegszerűségét.
A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében kell a vámbiztosítékot nyújtani [Vtv. 7. § (1) bekezdése]. A vámbiztosíték egyik fajtája a vámhatóság által feljogosított magyarországi székhellyel rendelkező szervezet kezességvállalása [Vtv. 7. § (2) bekezdés d) pontja]. Kötelező az egyedi vámbiztosíték nyújtása többek között a Vtv. 8. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a belföldi forgalom számára ideiglenes vámértékkel vámkezelt árura a Vtv. 29. §-a alapján meghatározott vámteher különbözet erejéig.
A Vtv. 7. § (2) bekezdés d) pontjával kapcsolatos Vhr.-beli rendelkezések kifejezetten tartalmazzák, hogy a kezes a kezesi szerződéssel arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a vámfizetésre kötelezett a vámteher megfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, maga fog helyette a vámhatóságnak teljesíteni. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt [Vhr. 12. § (1) bekezdése]. A Vhr. 12. § (2) bekezdése értelmében a kezes a Vhr. 207. § (7) bekezdése, valamint a 225/A. § (1) bekezdése alapján lefolytatott vámigazgatási eljárást követően válik vámfizetésre kötelezetté.
A Vhr. 12. § (3) bekezdése értelmében kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. A vámhivatal és a kezességvállaló közötti vámigazgatási jogviszony a Vhr. 12. § (5)-(6) bekezdésében foglaltak szerinti kezességi nyilatkozat, illetve az e § (8) bekezdés a) pontja szerinti igazolás elfogadásával jön létre. A kezes csak akkor mentesül a kötelezettség alól, ha a vámbiztosíték indokoltsága megszűnik. A Vhr. 12. § (5) bekezdése tartalmazza a kezességnyilatkozat kötelező tartalmi kellékeit a)-h) pontjában. Ezek közül kiemeli a felülvizsgálati bíróság az f) és g) pontok szerinti szabályozást. Ezek azt rögzítik, hogy meg kell jelölni a kezesi nyilatkozatban azt a vámkezelést, vámigazgatási eljárást, amire a kezességvállalás vonatkozik. Tartalmaznia kell arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a vámárut terhelő vámteher és a felszámítható kamat megfizetésének a vámáru tulajdonosa, fuvarozója, szállítója részéről való bármilyen okból - ideértve a Vtv. 125. § (2) bekezdés c)-e) pontjaiban meghatározott eseteket is - történő elmaradása esetére vonatkozik a kezességvállalás.
Az ismertetettekből következik, hogy a Vtv., illetve a Vhr. szabályozza a jogintézményt. Egyértelműen és kifejezetten rögzíti a vámbiztosíték célját, funkcióját, annak egyik módjaként a kezességet, a kezesi felelősség alapját, a formai kellékeket és tartalmi követelményeket. Ezt egybevetve a perbeli felperes által adott kezességvállaló nyilatkozattal kiemeli a felülvizsgálati bíróság, hogy a felperes kezességvállalási nyilatkozata is egyértelműen és kifejezetten rögzíti a Vhr. 12. § (5) bekezdés f) pontja és g) pontja szerinti kezességvállalást. Tehát a vámteher megfizetésének bármely okból történő elmaradása esetére vonatkozó kezességvállalást, illetőleg a belföldi forgalom számára történő vámkezeléssel kapcsolatos vámteher különbözet megfizetésére vonatkozó megjelölést.
A Vtv. 125. § (2) bekezdése felsorolást (taxációt) alkalmaz a vámfizetésre kötelezett személyekre vonatkozóan. A vámfizetésre kötelezett személyek között nevesíti a (2) bekezdés b) pontjában a vámteher megfizetésére kezességet vállaló személyt. A Vtv. 125. § (2) bekezdése szerinti szabályozás olyan jellegű, hogy amennyiben a vámfizetésre kötelezett személy megjelölésén kívül a jogalkotó egyéb törvényi feltételek meglétét is megkívánja a vámfizetésre kötelezéshez, úgy azt a törvényhely tartalmazza is. Ahol pedig lehetőséget ad a törvény valamilyenféle mentesülésre, ott azt meg is jelöli [pl.: Vtv. 125. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti vis maior]. A kezes esetében azonban a vámteher megfizetésére való kezességvállaláson kívül - amely jogviszony tartalmi, formai ismérvei az előzőekben már ismertetésre kerültek - egyéb törvényi tényállást a jogszabályhely nem tartalmaz. Az ismertetett törvényi szabályozásból pedig az következik, hogy a felperes fizetési kötelezettsége a kezességvállalás tényén alapul. A nyilatkozatában is rögzített kötelezettségvállaláson kívül nincs olyan Vtv., vagy Vhr.-beli rendelkezés, amely előírná a vámhatóságnak, hogy a kezességvállalás előzőekben ismertetett formai, tartalmi Vtv. és Vhr.-beli rendelkezéseinek való megfelelőségen túl más egyebet is vizsgáljon akkor, amikor a vámteher megfizetésére kezességet vállalót a vámteher megfizetésére kötelezi. Ez következik a Vtv. 131. § és a Vhr. 211. § (3) bekezdése, Vtv. 125. § (4) és (5) bekezdése szerinti rendelkezésekből is, amelyek az egyetemlegességről, az egyetemlegesség egyidejű érvényesítéséről, a vámteher esedékességéről, közléséről rendelkeznek.
Tekintettel arra, hogy a kezes és a vámhatóság közötti jogviszony tartalmát az előzőekben részletesen ismertetett szabályozás rögzíti, a kezest vámfizetésre kötelező határozatnak nem kell tartalmaznia azokat az adatokat, amelyek a vizsgálat eredményeként megállapított vámérték alapjául szolgáltak.
Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a felperesre, mint kezesre a jogintézmény speciális és biztosíték jellege miatt és a törvényi szabályozásból következően más jogok és kötelezettségek vonatkoznak, mint a vámfizetésre elsődlegesen kötelezettre. A kezesnek többek között nincs árubemutatási, árunyilatkozat adási, elszámolási, adatszolgáltatási kötelezettsége. Jogosult ugyanakkor arra, hogy az adott eset összes körülményeit megvizsgálva döntsön arról, hogy vállalja-e vagy sem a kezességet.
A kezes a vámfizetésre kötelező határozattal szemben benyújtott jogorvoslatban vitathatja vámfizetésre kötelezésének jogszerűségét azon az alapon, hogy az összegszerűség nem megfelelő. Meghaladja ugyanis a nyilatkozat szerinti összeghatárt, illetve terhesebb, mint amilyen a kezesség elvállalásakor volt. Hivatkozhat arra is, hogy a kezesség nem jött létre, nem érvényes (pl. nem írásban történt), vagy nem arra vonatkozik, amit a határozat tartalmaz, illetve jogorvoslati kérelme kiterjedhet minden olyan elemre, amelyek a kezes és a vámhatóság közötti jogviszony tartalmára, formai kellékeire vonatkozóan az előzőekben részletesen ismertetésre kerültek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.343/2003. sz.).