adozona.hu
BH 2004.10.426
BH 2004.10.426
Az adóhatóság, mint hitelező akkor nem köteles nyilvántartásba-vételi díjat fizetni, ha a hitelezői igényét 2003. június 19-e előtt bejelentette és június 19-éig a felszámoló azt visszaigazolta, illetve a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján, mint vitatott hitelezői igényt a felszámolást elrendelő bíróságnak nem küldte meg [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 28. § (2) bekezdés, 46. §; 33/2003. (VI. 19.) AB határozata].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2003. május 8. napján közzétett felszámolási eljárásban az adóhatóság a hitelező 2003. június 2-án kelt és a felszámoló által 2003. június 5-én átvett hitelezői igényt jelentett be 1000 Ft késedelmi pótlék meg nem fizetése miatt. A felszámoló 2003. szeptember 2-án arról értesítette a hitelezőt, hogy a hitelezői igénybejelentést azzal a feltétellel veszi nyilvántartásba, hogy 15 napon belül a nyilvántartásba-vételi díj befizetését igazolja. E felszámolói intézkedés ellen a hitelező kifogást ...
BH 2004.10.426 Az adóhatóság, mint hitelező akkor nem köteles nyilvántartásba-vételi díjat fizetni, ha a hitelezői igényét 2003. június 19-e előtt bejelentette és június 19-éig a felszámoló azt visszaigazolta, illetve a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján, mint vitatott hitelezői igényt a felszámolást elrendelő bíróságnak nem küldte meg [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 28. § (2) bekezdés, 46. §; 33/2003. (VI. 19.) AB határozata].
A 2003. május 8. napján közzétett felszámolási eljárásban az adóhatóság a hitelező 2003. június 2-án kelt és a felszámoló által 2003. június 5-én átvett hitelezői igényt jelentett be 1000 Ft késedelmi pótlék meg nem fizetése miatt. A felszámoló 2003. szeptember 2-án arról értesítette a hitelezőt, hogy a hitelezői igénybejelentést azzal a feltétellel veszi nyilvántartásba, hogy 15 napon belül a nyilvántartásba-vételi díj befizetését igazolja. E felszámolói intézkedés ellen a hitelező kifogást terjesztett elő, mert álláspontja szerint a felszámoló nyilvántartásba-vételi díj megfizetésére szóló felhívása jogszabálysértő, ugyanis a hitelezői igénybejelentés 2003. június 19-e előtt megtörtént. Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság 33/2003. (VI. 19.) AB határozata vonatkozik a jelen felszámolási eljárásra, ezért a Cstv. 46. § (7) bekezdésének megfelelően az adóhatóságnak a regisztrációs díjat ahhoz, hogy hitelezővé váljon, be kell fizetnie.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben arra hivatkozott, hogy a Cstv. 46. § (5) bekezdés b) és c) pontja, illetőleg 46. § (6) bekezdésének helyes értelmezése alapján a hitelezői igény nyilvántartásba vétele az igénybejelentés időpontjához kapcsolódik, az a bejelentéskor történik meg, tekintettel arra, hogy a hitelezői igénybejelentés folyamatában az az egyetlen bizonyítható és kívülállók számára is megállapítható időpont, és ez a jelen eljárásban 2003. június 19-e előtt megtörtént. A kifejtettek miatt álláspontja szerint a hitelezőtől a felszámoló nyilvántartásba-vételi díjat nem követelhet, kérte ezért a hitelező az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a felszámoló arra történő utasítását, hogy a hitelezőt továbbra is szerepeltesse a hitelezői névjegyzékben, hitelezői besorolását ne módosítsa, illetőleg a hitelezőt mentesítse a regisztrációs díj fizetési kötelezettség alól. A felszámoló a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A fellebbezés alaptalan.
Az Alkotmánybíróság 33/2003. (VI. 19.) AB határozatával megsemmisítette a Cstv. 46. § (7) bekezdésének "az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket, és a magánnyugdíjpénztári tagdíjkövetelést, valamint" kitételt, ennek következtében 2003. június 19. napjától a mentesítő rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben sem lehet alkalmazni.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (1) bekezdése főszabályként kimondja "azt a jogszabályt, vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni (ex nunc hatályú megsemmisítés)". A 43. § (2) bekezdése azonban kiemeli, hogy a jogszabály megsemmisítése nem érinti "a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket".
A nyilvántartásba-vételi díj a követelés nyilvántartásba vételének a feltétele. A követelés bejelentéséről a Cstv. 46. §-on kívül a 28. §-ban és a 39. §-ban rendelkezik.
A követeléseket a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja értelmében a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni.
A Cstv. 37. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi.
A 37. § (2) bekezdése szerint a felszámolás alatt keletkezett és a felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében - ha a felszámolási zárómérleget még nem nyújtották be - a hitelezői igényt a követelés esedékességétől számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni, aki a követelést a - 28. § (2) bekezdés f) pontjában foglalt - határidőn belül benyújtott hitelezői igények között veszi nyilvántartásba. A 40 nap elteltével, de egy éven belül - legalább a felszámolási zárómérleg benyújtásáig - bejelentett igények nyilvántartásba vételére és kielégítésére az (1) bekezdés az irányadó.
A nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettség akkor merül fel, amikor a hitelező a fenti előírások alapján bejelenti a követelését. (Ez akkor is így van, ha a törvény erre vonatkozó rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében írt iránymutatásának megfelelően úgy értelmezzük, hogy a díj befizetése megtörténhet utólag is.) A felszámoló a Cstv. 46. § (5) bekezdése alapján nyilvántartásba veszi a határidőben, illetve határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket, s ehhez a nyilvántartásba vételhez kapcsolódik a nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettség.
A követetés nyilvántartásba vételével lezárul az a jogviszony, amelyhez a nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettség kapcsolódik, s amely jogviszonyt az Abt. 43. § (2) bekezdése értelmében a megsemmisített jogszabály nem érinthet.
Azokban a folyamatban lévő ügyekben, ahol akár határidőben, akár határidőn túl a hitelező a követelését bejelentette, és a felszámoló azt 2003. június 19-éig nyilvántartásba vette, már nem merülhet fel nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettség. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása egyértelműen fogalmaz, amikor kiemeli, hogy a támadott rendelkezéseket ex nunc hatállyal semmisítette meg, a korábban lezárult jogviszonyokat csak akkor befolyásolhatta volna, ha ex tunc hatállyal semmisíti meg a vitatott rendelkezést.
Az Alkotmánybíróság határozata 2. pontjának az a kitétele, hogy a Cstv. 46. § (7) bekezdésének megsemmisített szövegrészét a határozat közzététele napján folyamatban lévő eljárásokban sem lehet alkalmazni azt jelenti tehát, hogy azokban az esetekben, amikor a Cstv. fent már részletezett előírásai alapján 2003. június 19-e után akár határidőben, akár határidőn túl követelést jelent be az adóhatóság, vagy a magánnyugdíjpénztár, a nyilvántartásba-vételi díj fizetése alól nem mentesül, bármikor indult az eljárás. Azokban az esetekben viszont, amikor a követelés bejelentése és nyilvántartásba vétele 2003. június 19-e előtt megtörtént, utólag nem lehet követelni a nyilvántartásba- vételi díj befizetését.
Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy 2003. június 19-e előtt a követelés bejelentése megtörtént ugyan, de a felszámoló még nem vette nyilvántartásba a hitelezői igényt, ezért tehát a hitelező a regisztrációs díj megfizetése alól nem mentesülhet.
A fenti indokolással kiegészítve az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, ezért azt a másodfokú bíróság a Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán irányadó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján azt helybenhagyta. (Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.084/2004. sz.).