adozona.hu
BH 2004.10.425
BH 2004.10.425
A másodfokú eljárásban érvényesülő keresetváltoztatási tilalom a felszámolási eljárásra is irányadó. Erre tekintettel nincs mód arra, hogy a fellebbező hitelező - a kifogása nyomán indult - jogorvoslati eljárásban hitelezői igény elbírálása iránti kérelmet és újabb kifogást terjesszen elő [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 46. § (6) bek., 51. § (1) bek.; Pp. 247. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a végzésében a felszámoló kifogással támadott 2002. május 13-án kelt levele utolsó bekezdését megsemmisítette és felhívta a felszámolót, hogy a már kifizetett előleget ne a hitelezőktől követelje vissza, egyebekben a kifogást elutasította.
Végzése indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen 1999. január 14-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás. Az adós felszámolását 1999. január 19-i kezdő időponttal rendelte el, a felszámolás közzétételére a Cégközlöny 199...
BH 2004.10.425 A másodfokú eljárásban érvényesülő keresetváltoztatási tilalom a felszámolási eljárásra is irányadó. Erre tekintettel nincs mód arra, hogy a fellebbező hitelező - a kifogása nyomán indult - jogorvoslati eljárásban hitelezői igény elbírálása iránti kérelmet és újabb kifogást terjesszen elő [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 46. § (6) bek., 51. § (1) bek.; Pp. 247. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a végzésében a felszámoló kifogással támadott 2002. május 13-án kelt levele utolsó bekezdését megsemmisítette és felhívta a felszámolót, hogy a már kifizetett előleget ne a hitelezőktől követelje vissza, egyebekben a kifogást elutasította.Végzése indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen 1999. január 14-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás. Az adós felszámolását 1999. január 19-i kezdő időponttal rendelte el, a felszámolás közzétételére a Cégközlöny 1999. február 25-én megjelent számában került sor.
Tényként állapította meg, hogy az adós felszámolója az R. Szolgáltató Közös Vállalat felszámolójának a kötvénytulajdonos hitelezők d) pontos igénye 100-ban történő kielégíthetőségét közlő levele alapján a hitelezők igényét az f) pontból törölte, s a hitelezők részére kifizetett kártérítési előleg visszafizetésére szólította fel őket. A hitelezők kifogásukban azt sérelmezték, hogy igényüket a felszámoló a közös vállalat fizetése előtt, azaz idő előtt törölte, minek okán kérték követelésük további nyilvántartásban tartását és az előleg visszafizetésére vonatkozó felszámolói intézkedés megsemmisítését.
Megállapította, hogy az adós és a közös vállalat felszámolóinak a tevékenysége összehangolatlan volt. A hitelezők részére kifizetett kártérítési előleget az adós felszámolója a hitelezőktől visszakövetelte, s ezzel egyidejűleg a közös vállalat felszámolója ez összeg levonásával kívánta a hitelezőknek járó d) pontos követelést kiegyenlíteni. A kétszeres levonás jogtalansága miatt a felszámoló kártérítési előleg visszatérítésére vonatkozó felhívását, mint felszámolói intézkedést megsemmisítette. Rámutatott, az adósnak a közös vállalattól kell igényelnie a közös vállalat helyett megfizetett összeget.
Rögzítette, hogy nem vitásan a hitelezők részére teljesítés nem történt, azonban a jogi helyzet és a közös vállalat vagyoni helyzetének tisztázását követően egyértelművé vált, hogy a hitelezők kötvényből eredő tőke és szerződéses kamat igénye a közös vállalat felszámolási eljárásában 100%-ban fedezhető lesz.
Kifejtette, hogy a hitelezők adóssal szembeni követelése az 1998. július 14-i állapotnak megfelelő összeg, s ettől az időponttól a kifizetésig járó késedelmi kamatot kell a felszámolónak az eljárás befejezésekor számszerűsítenie. Az adóssal szemben az 1998. július 14-én fennálló követelés késedelmi kamata érvényesíthető. A közös vállalat elleni felszámolási eljárásban az eredeti lejáratig, azaz 2000. március 31-éig számszerűsítették a szerződéses kamatot, ami a tőkével együtt d) pontos besorolású. A közös vállalat esetében a késedelmi kamat 2000. március 31-étől az eljárás befejezéséig számítandó. Az adós kártérítési felelőssége 1998. július 14-én önállóan, közvetlenül beállt, így vele szemben a közös vállalatra irányadó kamatszámítás nem alkalmazható. Miután a hitelezők tőke és szerződéses kamat követelése a közös vállalat által kiegyenlítésre kerül, az adóssal szemben érvényesíthető igényük nem marad, mire tekintettel a hitelezők nyilvántartásból való törlést sérelmező kifogását az 1991. évi IL. törvény 51. §-a alapján elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a II. rendű hitelező terjesztett elő fellebbezést, melyben azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a 2000. március 31-ét követő időre járó késedelmi kamat, valamint perköltség követelését elutasította.
Bejelentette, az R. Szolgáltató Közös Vállalat elleni felszámolási eljárásban a kötvénytulajdonosok d) kategóriába sorolt igényei fedezettek, az f) pontos követelések 3%-ának megtérülése várható, a g) kategóriás igények kiegyenlítésére nem lesz lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság Fpk. VI. 31.935/1999/2. és Gfv. X. 30.266/2000/7. számú végzéseire hivatkozva hangsúlyozta, az adós bank a kötvénytulajdonos hitelezők igényét olyan összegben köteles nyilvántartásba venni, amilyen összegű igény a kötvénykibocsátó közös vállalat felszámolása során megtérítésre nem kerül. Az 1998. július 14-i időpont pusztán az adós bank kártérítési felelőssége beállásának napja, ez az időpont a kártérítés mértékének megállapítása szempontjából közömbös. A II. rendű hitelező adóssal szemben érvényesíthető kára d) kategóriába sorolt tőke és ennek 2000. március 31-éig járó szerződéses kamatai, az f) pontba sorolt bírósági költségek, valamint a g) kategóriába sorolt 2000. március 31-étől a kifizetésig számítandó késedelmi kamatoknak az R. Szolgáltató Közös Vállalat által meg nem térített összege. Mindezek alapján kérelmezte a felszámoló kötelezését arra, hogy a kötvény kibocsátója által meg nem fizetett valamennyi kötvényből eredő hitelezői kárt f) pontba sorolja be, s a kibocsátó felszámolása befejezésének napjától a kár megtérítése napjáig járó késedelmi kamatot az adós vagyonából fizesse meg.
Fellebbezés kiegészítéseiben előadta, 2003. január 9én maradéktalanul kielégítést nyert 215 156 Ft d) pontos követelése. Fellebbezési kérelmét akként pontosította, hogy a közös vállalat által ki nem fizetett 5435 Ft perköltség, 2000. március 31-étől 2002. december 31-éig járó 99 119 Ft késedelmi kamat, összesen 104 554 Ft igénye, valamint 2003. január 9-étől járó késedelmi kamat követelése f) pontba sorolására és az adós vagyonából történő megtérítésére kérte kötelezni a felszámolót.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Kifejtette, a Legfelsőbb Bíróság - a hitelező által is hivatkozott - határozataiban a kár bekövetkeztének időpontját 1998. július 14-ében jelölte meg. Álláspontja szerint a hitelező kártérítésre csak olyan mértékben jogosult, amelyet a hitelező követeléséből a kibocsátó és a forgalmazó erre az időszakra nem elégített ki. Az adós helytállási kötelezettsége nem a kötvényen alapuló teljes követelésért áll fenn, hanem azt az összeget köteles megfizetni, ami az 1998. július 14-éig megállapított kötvényen alapuló követelésből nem térült meg. Adott ügy hitelezőjének kötvényen alapuló követelése az 1998. július 14-i értéket meghaladó mértékben került kielégítésre, tehát az adós kártérítési kötelezettsége megszűnt. Az adós egyéb jogcímen nem tartozik a hitelezőnek kártérítéssel. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a felszámolónak 1998. július 14-étől a kifizetés napjáig felmerülő késedelmi kamatokat kell az eljárás zárásáig számszerűsítenie és g) kategóriában nyilvántartania.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az eljárás iratai alapján az alábbiakkal egészíti ki.
A közös vállalat felszámolójának 2000. július 25-i tájékoztatása szerint a közös vállalat felszámolási eljárásában a kötvényből eredő követelések f) pontba soroltak és várhatóan 4%-ban kielégíthetőnek minősültek. Az értesítés alapján az adós felszámolója a hitelezők igényét számszerűsítette, mégpedig úgy, hogy meghatározta a kötvények 1998. július 14-i árfolyamértékét, s ebből levonta a közös vállalat felszámolója által a közös vállalat vagyonából megtérülni prognosztizált összeget. A felszámoló a 2000. július 30-án kelt hitelezői igény visszaigazolás módosítása szerint I. rendű hitelező kártérítési követelését 162 000 Ft, II. rendű hitelező kártérítési igényét 163 392 Ft összegben határozta meg, s f) pontba, az 1998. július 15-étől járó késedelmi kamat igényüket pedig g) pontba sorolta.
2002. április 30-án a közös vállalat felszámolója arról tájékoztatta az adós felszámolóját, hogy a d) pontba átsorolt kötvényből eredő követelések a közös vállalat vagyonából 100-ban fedezettek. Erre tekintettel az adós felszámolója az adós hitelezőinek kárigény követeléseit felülvizsgálta, s megállapította, hogy a hitelezőknek az adóssal szemben kötvényből eredő kárigény követelése nem maradt. Erről az álláspontjáról a felszámoló a hitelezőket a 2002. május 13-án kelt leveleiben tájékoztatta. A felszámoló a levelében - egyebek mellett - tényként rögzítette, a hitelezők az "R. 2000" kötvényen alapuló követelésüket mind a közös vállalat, mind pedig az adós ellen folyó felszámolási eljárásban bejelentették. A felszámoló a Legfelsőbb Bíróság végzései alapján a hitelezők követelését kártérítés jogcímén vette nyilvántartásba, a kár összegét I. rendű hitelező esetében 162 000 Ft, II. rendű hitelező esetében pedig 163 392 Ft összegben, a kár bekövetkezése időpontját 1998. július 14-ében határozta meg. Utalt a jogerős végzésre, melynek értelmében a felszámolónak a hitelezők kártérítési követelését feltételesen kellett nyilvántartásba vennie, mivel a kötvénytulajdonos hitelezőknek elsődlegesen a kötvény kibocsátójával szemben kell igényüket érvényesíteni, s a kibocsátó által nem rendezett összeg erejéig léphetnek fel az adóssal szemben megtérítési igénnyel. A felszámoló kijelentette, a jogerős végzések az adóstól követelhető kártérítés összegét maximálták, annak összegét a kötvény 1998. július 14-i árfolyam értékében határozták meg.
A kiegészített tényállás alapján a fellebbezés nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 253. § (3) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül.
Adott ügyben a fellebbezéssel élő II. rendű hitelező a kifogásában a felszámoló 2002. május 13-án kelt hitelezőhöz intézett levelében foglaltak közül kizárólag a kártérítési igénye nyilvántartásából történő törlését, valamint 75 160 Ft kártérítési előleg visszafizetésére kötelezését sérelmezte. A követelése nyilvántartásból való törlését pedig azért nehezményezte, mert a közös vállalat azt csak visszaigazolta, de még nem egyenlítette ki. A II. rendű hitelező a kifogásában a felszámoló levelének hitelezői igénye 163 392 Ft összegben való meghatározását, a kár bekövetkezése időpontjára, a kár összegének maximálására vonatkozó megállapítását nem sérelmezte, ezek bírósági felülvizsgálatát nem kérte. Az elsőfokú bíróság végzése rendelkező részében a Pp. 215. §-ára figyelemmel csak a kifogásban megjelölt két felszámolói intézkedés (nyilvántartásból való törlés, kártérítési előleg visszafizetésére felszólítás) tárgyában hozott döntést. Az elsőfokú bíróság csupán a nyilvántartásból való törlés elleni kifogást elutasító döntése magyarázataként, indokolásaként fejtette ki az adóssal szemben érvényesíthető kötvényen alapuló hitelező igényre vonatkozó álláspontját.
A II. rendű hitelező a módosított fellebbezési kérelmében 215 156 Ft tőke és szerződéses kamata igénye megfizetésére tekintettel fennmaradó kára, úgy mint 5435 Ft perköltség, 2003. március 31-e és december 31-e közötti időre a közös vállalat felszámolója által visszaigazolt 99 119 Ft késedelmi kamata, összesen 104 554 Ft kára és ennek késedelmi kamata f) pontba sorolására, s az adós vagyonából történő kiegyenlítésére kérte kötelezni a felszámolót, tehát a megváltozott körülmények alapján maradvány hitelezői igénye elbírálását, fennmaradó követetése f) pontba sorolását kérte.
A többször módosított Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a sérelmet szenvedett fél a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül kifogással élhet a felszámolást elrendelő bíróságnál. A következetes bírói gyakorlat szerint a kifogás a felszámoló egyoldalú intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogvédelmi eszköz. A kifogás mindig egy konkrét felszámolói intézkedés (pl.: hitelezői igény besorolása), vagy konkrét felszámolói mulasztás (pl.: vitatott hitelezői igény bíróság elé terjesztésének elmulasztása) ellen irányulhat. A felszámolást elrendelő bíróság döntési jogosultsága is csak a felszámoló sérelmezett tevékenységének vagy mulasztásának az elbírálására terjedhet ki.
A II. rendű hitelező módosított fellebbezésében megállapítani kért hitelezői igény, valamint a besorolási kérelem a kifogásolási eljárást megindító beadványban nem szerepelt. A II. rendű hitelező a felszámoló által el nem ismert 104 554 Ft és késedelmi kamatai hitelezői igényének elismerését, nyilvántartásba vételét, valamint f) pontba sorolását kérelmezte. Ez a kérelem tartalma szerint nem kifogás, hanem a többször módosított Cstv. 46. § (6) bekezdése szerint minősülő vitatott hitelezői igény, a besorolás tekintetében pedig új kifogás.
A Pp. 247. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a fél az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállított változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhessen [a) pont], keresetét felemelhesse vagy leszállíthassa, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követetéseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszthesse [b) pont], megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követelhessen [c) pont].
A Pp. idézett rendelkezése értelmében új kereset (viszontkereset) előterjesztésére a másodfokú eljárásban nem kerülhet sor, azaz a kereset kiterjesztése az eljárás ezen szakaszában nem megengedett. Ilyennek kell tekinteni a kereset (viszontkereset) olyan módosítását, amely az érvényesített követetés jogi és ténybeli alapjának megváltoztatását eredményezi.
A II. rendű hitelező a felszámoló eljárásának szabálytalansága miatt az elsőfokú eljárásban kifogást nyújtott be. Fellebbezésében és annak módosításában viszont vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló kérelmet és új, besorolási kifogást terjesztett elő. E kérelmei a kifogásolási eljárást megindító kérelme olyan megváltoztatásának minősülnek, amit a Pp. 247. §-a nem enged meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla II. rendű hitelező fellebbezésében és annak módosításában előterjesztett vitatott hitelezői igény és besorolási kifogás érdemi elbírálását mellőzte, s az elsőfokú bíróság végzése nem fellebbezett részét nem érintve a fellebbezett rendelkezést a közös vállalat időközbeni fizetése miatt okafogyottá vált kifogásra tekintettel a Pp. 259. §-a folytán a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A II. rendű hitelező a közös vállalat által ki nem egyenlített, s álláspontja szerint az adóssal szemben érvényesíthető hitelezői igénye elismerését, nyilvántartásba vételét a felszámolónál jogosult kérni. A felszámoló a többször módosított Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján a vitathatónak minősített igényt elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni köteles. (Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 43103/2004. sz.).