adozona.hu
BH+ 2004.9.423
BH+ 2004.9.423
A törvény csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatos pénzkövetelésre nézve tartalmazza azt a korlátozó rendelkezést, hogy azt csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az ingatlan adásvételi szerződés megtámadása iránti igény elbírálása nem tartozik a felszámoló hatáskörébe és a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe sem. Ez az igény a Pp. általános szabályai szerint az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesíthető [az 1993. év
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2000. november 21-én benyújtott kérelemre indult és 2001. február 12-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárás van folyamatban. A kirendelt felszámoló a P. Kft.
A hitelezői igények bejelentésére nyitvaálló határidőben, jogi képviselője útján, N.-né Cs. Zs. 12 500 000 Ft és annak 2001. január hó 1. napjától számított törvényes mértékű kamata, míg S. E. és S. Sz. - mint néhai édesanyjuk S. F.-né szül.: Cs. E. örökösei - egyenként 6 250 000 Ft és ennek...
BH+ 2004.9.423 A törvény csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatos pénzkövetelésre nézve tartalmazza azt a korlátozó rendelkezést, hogy azt csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az ingatlan adásvételi szerződés megtámadása iránti igény elbírálása nem tartozik a felszámoló hatáskörébe és a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe sem. Ez az igény a Pp. általános szabályai szerint az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesíthető [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 38. § (3) bek., 46. § (6) bek., 51. § (3) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2000. november 21-én benyújtott kérelemre indult és 2001. február 12-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárás van folyamatban. A kirendelt felszámoló a P. Kft.A hitelezői igények bejelentésére nyitvaálló határidőben, jogi képviselője útján, N.-né Cs. Zs. 12 500 000 Ft és annak 2001. január hó 1. napjától számított törvényes mértékű kamata, míg S. E. és S. Sz. - mint néhai édesanyjuk S. F.-né szül.: Cs. E. örökösei - egyenként 6 250 000 Ft és ennek 2001. január 1. napjától számított törvényes mértékű kamata követelést jelentettek be a felszámolónál. Követelésük jogcímeként elsődlegesen szerződés megtámadását és eredeti állapot helyreállítását, másodlagosan leplezett ingatlan adásvételi szerződésből eredő vételár követelést jelöltek meg. Arra hivatkoztak, hogy eladóként az adóssal 2000. július 8-án formálisan adásvételi szerződést kötöttek az n.-i 2567 hrsz.-ú ingatlanra összesen 10 000 000 Ft vételár megjelölése mellett. Valójában azonban az ingatlan tulajdonjogát nem a megjelölt vételár ellenében, hanem az adós által felépítendő épületben két lakás és három garázs tulajdonjogának megszerzése ellenében ruházták át az adósra, melyek értéke az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában - álláspontjuk szerint - 25 000 000 Ft volt.
A felszámoló N.-né Cs. Zs. követelését a 2000. június 8-án kötött adásvételi szerződés alapján - a bejelentett összegtől eltérően - 5 000 000 Ft tőke és 100 000 Ft regisztrációs díj összegben vette nyilvántartásba, s azt besorolta a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) kielégítési sorrendbe. S. E. és S. Sz. követelésének nyilvántartásba vételét azonban a felszámoló elutasította arra hivatkozva, hogy mint S. F.-né Cs. E. örököseinek hitelezői igényét a megküldött hagyaték átadó végzés szerint nem tudja visszaigazolni, mert ez a vagyon a hagyatéki leltárban nem szerepel. Amennyiben az örökösök hitelezői követelésüket fenntartják, kérjék póthagyatéki eljárás lefolytatását.
A felszámoló fenti intézkedése ellen N.-né Cs. Zs., S. E. és S. Sz. azonos jogi képviselővel eljárva, ugyanazon beadványban, kifogással éltek. Kérték, a bíróság utasítsa az adós felszámolóját arra, hogy mindhárom hitelezői igényt a bejelentett összegben vegye nyilvántartásba.
Arra hivatkoztak, hogy az adóssal tartalmilag csereszerződést kötöttek, melyben ténylegesen a tulajdonukban állott N., T. út 54. szám alatti építési telek ingatlant az adós által felépítendő épületben két lakás és három garázs tulajdonjogának megszerzése ellenében ruházták át az adósra - nem pedig az adásvételi szerződésben feltüntetett 10 000 000 Ft vételár ellenében. Álláspontjuk szerint a felszámolási eljárásban az adós valós tartozását kell vizsgálni, azt, hogy a hitelezőket milyen tényleges kár érte az adós fizetésképtelensége miatt. Ez az összeg pedig az általuk megjelölt összesen 25 000 000 Ft, amely az átadni elmulasztott két lakás és három garázs tulajdon forgalmi értéke. Kérték, hogy amennyiben a bíróság az elsődleges - az eredeti állapot helyreállítására irányuló - igényüket nem tartja megalapozottnak, rendeljen ki ingatlanforgalmi szakértőt hitelezői követeléseik valós értékének megállapítása érdekében.
Hivatkoztak továbbá arra, hogy álláspontjuk szerint S. E. és S. Sz. hitelezői igénye póthagyatéki eljárás lefolytatása nélkül is elbírálható. Amennyiben a bíróság mégis indokoltnak tartja a hagyatéki eljárás lefolytatását, annak befejezéséig kérték a felszámolási eljárás felfüggesztését.
Az elsőfokú bíróság a hitelezők kifogását - mint kérelmet - elutasította. A határozatban kifejtett indokok szerint az elsőfokú bíróság egyetértett a felszámolónak azzal a véleményével, mely szerint a ki nem fizetett 10 000 000 Ft vételár adja a hitelezői igényt egészen addig, amíg az adásvételi szerződés érvénytelenségét a bíróság meg nem állapítja. A felszámolási eljárásban a felszámoló, illetve a felszámolási eljárást lefolytató bíróság az adóssal kötött adásvételi szerződés érvényességét nem vizsgálhatja. A feleknek a rendes peres eljárás keretén belül kell jogaikat érvényesíteni és az abban hozott jogerős határozat eredményeképpen lesz megállapítható, hogy az ingatlan tulajdonosai lesznek-e, vagy a tényleges vételár lesz a hitelezői igényük. Mindezen indokok miatt "a hitelezői igény elbírálása és a kifogás iránti eljárásban, a hitelezők kérelmét elutasította a többször módosított Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján."
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelezők fellebbezéssel éltek. Kérték a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára. Fellebbezési előadásuk szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértően utasította el kifogásukat érdemi elbírálás nélkül.
Előadásuk szerint S. E. és S. Sz. kifogásában azt sérelmezte, hogy követelésük nyilvántartásba vételét a felszámoló megtagadta. Ezt a kifogást az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vizsgálta. Másrészt előadták, hogy hitelezői igényük vagylagos volt. Elsődleges kérelmük az eredeti állapot helyreállítására, az adásvételi szerződésben szereplő ingatlan visszaadására irányult. Másodlagosan - ha az eredeti állapot nem állítható helyre - a szerződéseket valós tartalmuknak megfelelően kérték elbírálni, ennek eredményeként kérték, hogy a bíróság az adós által felépíteni és tulajdonba adni ígért ingatlanok értéke alapján - a szerződésben megjelölt értéktől eltérően - ismerje el a hitelezői igényüket összesen 25 000 000 Ft-ban. Hivatkoztak a Cstv. 38. § (3) bekezdésében foglaltakra, amelyből álláspontjuk szerint az következik, hogy a felszámolási eljárás közzétételét követően a felszámolás alá vont gazdálkodó szervezettel szemben peres eljárás nem indítható, minden felszámolás alá eső vagyonnal kapcsolatos követelés (pénzkövetelés, ingatlan tulajdoni igényével kapcsolatos követelés stb.) csak a felszámolási eljárásban érvényesíthető. Ezért álláspontjuk szerint a hitelezői igényüket - ideértve az elsődlegesen előterjesztett igényt is - vita esetén a felszámolást elrendelő bíróságnak kell érdemben elbírálnia.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
N.-né Cs. Zs. hitelező fellebbezése alaptalan, S. E. és S. Sz. hitelezők fellebbezése alapos az alábbi indokok miatt:
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, de abból részben - S. E. és S. Sz. hitelezők tekintetében - téves jogi következtetésre jutott.
A felszámoló a hitelezői igények bejelentését követően eltérő tartalmú intézkedést tett a jelen eljárásbeli hitelezők igénybejelentése alapján:
N.-né Cs. Zs. hitelezői igényét a bejelentett 12 500 000 Ft-tal szemben 5 000 000 Ft és 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díj összegben igazolta vissza a hitelező által becsatolt ingatlan adásvételi szerződés alapján, az adásvételi szerződés megtámadásán alapuló igényt pedig nem bírálta el.
S. E. és S. Sz. hitelezői igényének nyilvántartásba vételét a felszámoló megtagadta, mert a hagyatékátadó végzés alapján nem találta megállapíthatónak, hogy nevezettek e követelés tekintetében néhai édesanyjuk S. F.-né szül: Cs. E., mint eladó örökösei lennének.
Ehhez képest az elsőfokú bíróságnak N.-né Cs. Zs. kifogása körében abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a nyilvántartásba vett összegen túl megjelölt, az adásvételi szerződés megtámadásán alapuló követelés nyilvántartásba vételét jogszerűen tagadta-e meg a felszámoló.
E körben az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a kifogás alaptalan. A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, azzal hogy a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben, a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt.
Ez a rendelkezés csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatos pénzkövetelésre nézve tartalmazza azt a korlátozó rendelkezést, hogy az ilyen pénzkövetelést csak az adós felszámolási eljárásának keretében lehet érvényesíteni. N.-né Cs. Zs. hitelezőnek a felszámolóhoz bejelentett igénye: - az ingatlan adásvételi szerződés megtámadása iránti igény elbírálása és a jogkövetkezmények levonása nem pénzkövetelés. Az adásvételi szerződés megtámadása iránti igény elbírálása nem tartozik a felszámoló hatáskörébe és a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe sem. Ez az igény a Pp. általános szabályai szerint az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesíthető. Ehhez képest helyesen járt el a felszámoló, amikor N.-né Cs. Zs. követelését a hozzá becsatolt adásvételi szerződés alapján, figyelemmel a Ptk. 198. § (1) bekezdésében foglaltakra az abban feltüntetett összeg alapulvételével vette nyilvántartásba, nem vitatva, hogy azt a szerződést az adós nem teljesítette. A felszámoló által elfogadott összegnél magasabb összeg nyilvántartásba vételét a hitelező csak az adásvételi szerződés megtámadása iránti per eredményétől függően igényelheti. Mindaddig, amíg az adásvételi szerződés érvénytelenségét a perbíróság meg nem állapítja és annak jogkövetkezményét le nem vonja, a hitelező által támadott adásvételi szerződést érvényesnek kell tekintenie a felszámolónak.
Mindezekre tekintettel N.-né Cs. Zs. hitelező kifogását helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság. Az elutasítás jogalapja azonban a többször módosított Cstv. 51. § (3) bekezdése.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének N.-né Cs. Zs. "kérelmét" elutasító rendelkezését, mint kifogást elutasító rendelkezést, helybenhagyta a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján.
S. E. és S. Sz. hitelezők fellebbezése az alábbi indokok miatt alapos:
E hitelezők kifogásukban elsődlegesen azt sérelmezték, hogy a felszámoló örökösi minőségük igazolásának hiányában megtagadta az általuk S. F.-né szül: Cs. E. örököseiként bejelentett követelés, mint hitelezői igény nyilvántartásba vételét. Az elsőfokú bíróság ezt a kifogást nem bírálta el, azzal a kérdéssel, hogy jogszerűen tagadta-e meg a felszámoló az igény nyilvántartásba vételét, egyáltalán nem foglalkozott.
Ezért e körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a részben új határozat hozatalára utasította. A további eljárásban az elsőfokú bíróságnak S. E. és S. Sz. hitelezők kifogását is el kell bírálnia.
Megjegyzi azonban a másodfokú bíróság, hogy e hitelezők a másodfokú eljárásban becsatolták a 2003. április 22. napján kelt és jogerőre emelkedett pót-hagyatékátadó végzést. Ennek ismeretében a felszámolónak lehetősége van arra, hogy a korábbi elutasító intézkedését megváltoztassa. Ettől függően kell a hitelezőknek dönteniük arról, hogy kifogásukat fenntartják-e, és ha igen, milyen tartalommal. (Legf.Bír. Fpk.VI.32.178/2001. sz.)