adozona.hu
BH 2004.9.393
BH 2004.9.393
A bírói eljárásban is lehetőség van a közigazgatási eljárásban le nem folytatott bizonyítás felvételére [1952. évi III. tv. 164. §; 1997. évi CIII. tv. 6. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2000. március 2-án a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Nyomozó Hivatal ellenőrzést tartott Ó., N. úti majorban. Az ellenőrzés során lefoglaltak egy db szivattyút, egy db kompresszort, különböző folyadékokat, amelyekből mintát vettek, és a mintát szakértői vélemény beszerzése érdekében megküldték a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetébe. Az elkészült szakvélemény megállapította a minták alapján, hogy 21 800 liter szeszes folyadék a 220710-00-00 vtsz. alá tartozó alkoholterméknek minősül, egyéb...
BH 2004.9.393 A bírói eljárásban is lehetőség van a közigazgatási eljárásban le nem folytatott bizonyítás felvételére [1952. évi III. tv. 164. §; 1997. évi CIII. tv. 6. §].
2000. március 2-án a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Nyomozó Hivatal ellenőrzést tartott Ó., N. úti majorban. Az ellenőrzés során lefoglaltak egy db szivattyút, egy db kompresszort, különböző folyadékokat, amelyekből mintát vettek, és a mintát szakértői vélemény beszerzése érdekében megküldték a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetébe. Az elkészült szakvélemény megállapította a minták alapján, hogy 21 800 liter szeszes folyadék a 220710-00-00 vtsz. alá tartozó alkoholterméknek minősül, egyéb folyadék pedig nem minősült ilyen terméknek. Ezt követően a nyomozó hatóság eljárása során megállapította, hogy az ellenőrzött műhelyt a felperesi társaság bérelte 1998. november 1-jétől az Ó. Mezőgazdasági és Vagyonkezelő Szövetkezettől. A felperes nevében eljáró ügyvezető meghallgatásakor elmondta, hogy a két helyiségből álló bérlemény egyik helyiségét 1998. december 27-én egy évre bérbe adta a Kft-nek.A nyomozó hatóság az általa folytatott eljárás iratait megküldte a Budakörnyéki Vámhivatalnak, aki a 2000. december 21-én kelt elsőfokú határozatával a felperes terhére jövedéki törvénysértés elkövetése miatt 31 239 450 Ft jövedéki adót, 312 394 500 Ft jövedéki bírságot és 440 832 raktározási díj fizetési kötelezettséget állapított meg. Egyúttal elrendelte a 21 800 liter alkoholtermék, egy db szivattyú, egy db kompresszor elkobzását és megsemmisítését. Az ecetes víz és ecetsav lefoglalását megszüntette.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság, 2001. április 12-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A jogerős határozat megállapította, hogy az ellenőrzés során előtalált alkoholszármazék jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül, a felperes ugyanis származását nem igazolta és a szeszes ital zárjegy nélküli volt. A terméket a felperes által bérelt helyiségben találták, a felperes azt birtokolta, így a birtoklás önmagában is megvalósította a Jöt. 76. § (1) bekezdés b) pontja alapján írt (amennyiben a természetes személy olyan jövedéki terméket birtokol, amelyet nem adóraktárban állították elő, vagy amelyet nem vámkezeltek) jövedéki törvénysértést. A határozat összegszerűsége a jogszabálynak megfelelt.
E határozatok ellen a felperes nyújtott be keresetet, kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.
A felperes keresetét arra alapította, hogy a jövedéki hatóság törvénysértően került a bizonyítékok birtokába, ezért arra nem is hivatkozhatna.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság hivatkozott a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (Jöt.) 6. § (2) bekezdésére, valamint 32. §-ára. Megállapította, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Központi Parancsnokság Megyei Vizsgálati Osztálya tette át a szükséges iratokat a Budakörnyéki Vámhivatalhoz, arra hivatkozva, hogy az eljárás tárgya adó. A vámhivatalnak ezen intézkedés alapján kötelezettsége keletkezett az eljárás hivatalból történő lefolytatására. A bíróság nem tartotta jelen perben eldöntendő kérdésnek azt, hogy a nyomozó hatóság intézkedése, vagyis "az ügy átadása" összhangban áll-e a büntetőeljárási, illetőleg egyéb miniszteri rendelet rendelkezéseivel. Az átadott iratok mint rendelkezésre álló bizonyítékok egyikéről sem nyert megállapítást, hogy ne lehetett volna figyelembe venni.
A felperesi ügyvezető közigazgatási eljárásban történő meghallgatásának nem volt indoka, mivel az alperes rendelkezésére állt a vallomása, illetve írásban tett nyilatkozata.
Mindezek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az ügyben határozatot hozó közigazgatási szervek a reájuk vonatkozó eljárási szabályok megtartásával jártak el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezést.
A felperes továbbra is fenntartotta azt az eljárásjogi jogszabálysértésre való hivatkozását, mely szerint az államigazgatási eljárási törvény szabályai szerinti tényállás tisztázása nem történt meg. A felperes mint ügyfél nem gyakorolhatta kellően az ügyféli jogosultságát, az államigazgatási eljárás lefolytatása lényegében nem történt meg. A felperes nem lehetett jelen a tanúk meghallgatásán és nem intézhetett hozzájuk kérdéseket. A büntetőeljárási törvény nem teszi lehetővé, hogy folyamatban lévő ügyben államigazgatási szervnek vizsgálati eredményeket, jegyzőkönyveket, információkat szolgáltassanak ki. Önmagában azért, mert a nyomozó hatóság tette át a vámhatósághoz az ügyet, ettől az eljárás nem lesz jogszerű. Jogszabálysértőnek minősül a közigazgatási határozat abban az esetben is, ha egyéb jogágban tartozó előírásba ütközik.
A felperes ismételten hivatkozott arra, hogy ugyanezen bíróság, ugyanezen tanácsa egy adóügyben éppen ez okból az államigazgatási eljárás lefolytatása érdekében adta vissza az ügyet az adóhatóságnak.
Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy amennyiben a közigazgatási határozatok meghozatala lényeges eljárási szabálysértéssel történt, úgy indokolt lehet a hatályon kívül helyezése.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása azonban azt is megállapította, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben a bíróság elsősorban azt vizsgálja, a közigazgatási határozat érdemben megfelel-e a jogszabályoknak. Eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, a döntés érdemére is kihat és a bírósági eljárásban nem orvosolható. A felperes az adott esetben azért hivatkozott eljárási szabálysértésre, mert álláspontja szerint a közigazgatási hatóság jogszabályellenesen került a nyomozó hatóságtól egyes adatok, iratok birtokába, így határozat meghozatalakor nem használhatta volna fel, illetőleg a felperes nem gyakorolhatta a közigazgatási eljárás során az ügyféli jogait. E körben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, kétségtelen tény hogy a közigazgatási eljárás során helyesebben járt volna el a hatóság amennyiben a felperest, mint ügyfélt meghallgatja. Ugyanakkor azonban az sem volt vitatott, hogy a felperest személyesen meghallgatták a nyomozó hatóság előtt, ebben az esetben az őt képviselő ügyvéd is jelen volt. A közigazgatási határozat keresettel való támadását követően azonban a polgári peres eljárás szabályai szerint folyt a bírói eljárás. A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. E rendelkezés alapján tehát a felperes jogosult volt, és lehetősége volt arra, hogy az általa bizonyítani kívánt tényeket a bíróság elé terjessze, illetőleg a rendelkezésre álló bizonyítékokat felsorolja. A felperes ezzel a lehetőségével nem élt. A bírósági eljárás során nem hivatkozott olyan bizonyítékra, amely alapján az alperesi határozat megállapításai megcáfolhatók lettek volna. A bíróság ugyanakkor rendelkezett különböző okiratokkal, szakértői véleménnyel, szerződéssel, tanúnyilatkozatokkal, melynek alapján a tényállás megállapítható volt, illetőleg az abból levont jogi következtetések is meghozhatók voltak.
A felülvizsgálati eljárás során a bizonyítékok újraértékelésére nincsen lehetőség. A jogerős ítélet helyesen hivatkozik a Jöt. 6. § (2) bekezdésére és 32. §-ra. Ennek alapján a jövedéki hatóság köteles volt a hatáskörébe tartozó ügyben eljárást folytatni, a rendelkezésre álló adatok alapján döntést hozni.
Így jelen felülvizsgálati kérelem korlátai között a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabályt nem sértett, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.213/2002. sz.).