adozona.hu
BH 2004.9.377
BH 2004.9.377
I. Hitelezői igénybejelentésnek pontosan, összegszerűen meghatározott pénzkövetelés minősül, ezért a hitelező "jogfenntartó nyilatkozata" - határozott követelés megjelölése nélkül - nem ad alapot a hitelezőként történő nyilvántartásba vételre. II. Ha a hitelező nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettségével kapcsolatos jogvita 2003. június 19-e előtt nem zárul le, akkor az APEH számára a nyilvántartásba-vételi díj megfizetése alóli mentességet biztosító jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható [1991.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapító és a felszámolását elrendelő végzés a Cégközlöny 2000. január 13-án megjelent 2. számában került közzétételre. Az adós felszámolási eljárására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A közzétételt elrendelő végzésben az elsőfokú...
BH 2004.9.377 I. Hitelezői igénybejelentésnek pontosan, összegszerűen meghatározott pénzkövetelés minősül, ezért a hitelező "jogfenntartó nyilatkozata" - határozott követelés megjelölése nélkül - nem ad alapot a hitelezőként történő nyilvántartásba vételre.
II. Ha a hitelező nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettségével kapcsolatos jogvita 2003. június 19-e előtt nem zárul le, akkor az APEH számára a nyilvántartásba-vételi díj megfizetése alóli mentességet biztosító jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 28. §, 46. § (5) és (7) bek.; 33/2003. (VI. 19.) AB hat.].
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapító és a felszámolását elrendelő végzés a Cégközlöny 2000. január 13-án megjelent 2. számában került közzétételre. Az adós felszámolási eljárására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A közzétételt elrendelő végzésben az elsőfokú bíróság felhívta a hitelezők figyelmét, hogy követeléseiket a végzés közzétételétől számított 40 napon belül jelentsék be a felszámolónak, valamint, hogy a felszámoló azokat a követeléseket veszi nyilvántartásba, amelyek után a hitelező a regisztrációs díjat is befizette.A hitelező a 2001. március 26-án az elsőfokú bírósághoz érkezett beadványában kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése ellen, amelyben a hitelezői igénye "módosításának" nyilvántartásba vételét megtagadta elkésettség, valamint a regisztrációs díj meg nem fizetése miatt. Kérte a felszámoló kötelezését a hitelezői igénye, mint módosított hitelezői igény, határidőben bejelentettként történő nyilvántartásba vételére.
Kérelme indoklásában kifejtette, hogy hitelezői igényét a 2000. január 26-án kelt levelében bejelentette és annak módosítására való jogát - az adóhatósági vizsgálat eredményétől függően - fenntartotta. Az adóhatósági vizsgálat eredményeként 2000. november 14. napján határozatot hozott, amelyet a felszámolóval közölt. A felszámoló a fellebbezési jogával nem élt, így az adóhatósági határozat jogerőre emelkedett. Kifejtette azt az álláspontját, hogy a hitelezői igény pontosítása a 2000. november 14-én kelt határozat közlésével megtörtént, így az utóbb, 2001. február 6-án kelt igénybejelentése, csak a korábbi bejelentés pontosítása, megerősítése volt. A kifogásában hivatkozott arra is, hogy 2000. január 1. napjától az adóhatóságnak regisztrációs díjat nem kell fizetnie.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a hitelező 2000. január 26-ai igénybejelentését, amely jogfenntartó nyilatkozatot tartalmazott, nem tudta nyilvántartásba venni, a többször módosított Cstv. ugyanis nem teszi azt lehetővé. A hitelezőt a 2000. február 8-án kézbesített levelében tájékoztatta erről. A hitelező újabb nyilvántartásba vétel iránti kérelme 2001. február 8. napján - a felszámolást elrendelő végzés 2000. január 13-i közzétételétől számított 1 éven túl - került postára adásra. A többször módosított Cstv. 37. § (3) bekezdése szerint az egyéves határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Nem fogadta el a hitelezőnek azt az álláspontját sem, amely szerint a hitelezői igény bejelentése az igényt megalapozó adóhatósági határozat felszámolóval való közlésével megvalósult. Álláspontja szerint a 2001. február 6-án kelt hitelezői igénybejelentést hitelezői igény módosításaként, pontosításaként sem lehet értelmezni, mivel addig a hitelezőnek nem volt nyilvántartásba vett követelése. Kifejtette továbbá a felszámoló, hogy a hitelező igénye nyilvántartásba vételének feltétele - a többször módosított Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint -, hogy a regisztrációs díjat a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára befizesse. Jelen eljárás 2000. január 1. napja előtt indult, ezért a 2000. január 1-jén hatályba lépett mentesítő rendelkezés jelen eljárásban nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság végzésében a hitelező kifogásának részben helyt adott és kötelezte a felszámolót a hitelezői igény határidőn túli nyilvántartásba vételére, a nyilvántartásba-vételi díj befizetése esetén, míg egyebekben a kifogást elutasította. Végzésének indoklásában kifejtette, hogy nem találta alaposnak a hitelezői kifogásnak azt a részét, amely szerint a hitelezőnek nem kell nyilvántartásba-vételi díjat fizetnie a hitelezői igénye nyilvántartásba vételéhez. A többször módosított Cstv. 46. § (7) bekezdését módosító 1999. évi XCIX. törvény 188. § a hatálybaléptetésével kapcsolatban külön rendelkezés nincs, így ezt a jogszabályi rendelkezést csak a 2000. január 1. napját követően előterjesztett kérelmek alapján indult ügyekben rendeli alkalmazni. A jelen eljárás 1999. április 12. napján indult. Ezért az elsőfokú bíróság elutasította a kifogásnak azt a részét, amely szerint jogtalanul járt el a felszámoló akkor, amikor a regisztrációs díj megfizetésének hiánya miatt nem vette nyilvántartásba a hitelezői igénybejelentést.
Az igénybejelentés elkésettsége tekintetében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló helyesen járt el, amikor a hitelező igényét nem vette határidőn belül előterjesztett hitelezői igényként nyilvántartásba. Megállapította, hogy a hitelező, a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül, számszerűsített hitelezői igénybejelentést nem tett a felszámolónál. A 2000. január 26-án benyújtott "jogfenntartó nyilatkozat" a többször módosított Cstv. rendelkezéseinek nem felelt meg, mert minden hitelezőnek az igényét számszerűsítenie kell. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hitelező igénye - az adófizetési kötelezettség - nem a felszámolási eljárás alatt keletkezett, így az igény a többször módosított Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján sem tekinthető határidőn belül előterjesztett igénynek.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság megállapította, hogy tévedett a felszámoló, amikor a hitelező igényét 1 éven túl bejelentett igényként kezelte, és ezért nem vette nyilvántartásba. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a hitelező a felszámoló által sem vitatottan, 2000 novemberében tájékoztatta a felszámolót a kiszámított adóhiányról. Ezt a tájékoztatást hitelezői igénybejelentésként kell értékelni, mert a hitelező már korábban, a 2000. január 26-án kelt levelében, kifejezte igényérvényesítési szándékát, s a 2000 novemberében kelt határozatával a korábbi "jogfenntartó nyilatkozatát" számszerűsítette.
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság a kifogás e részének helyt adva megállapította, hogy a hitelező az 1 éves jogvesztő határidőn belül, de a 40 napos igény-bejelentési határidőn túl jelentette be hitelezői igényét. Figyelemmel arra, hogy a hitelező vitatta a regisztrációs díj fizetési kötelezettségét, a felszámolónak indokolt a hitelezőt a regisztrációs díj megfizetésére megfelelő határidővel felhívni és abban az esetben, ha ennek eleget tesz a hitelezői igényét határidőn túl, de 1 éven belül előterjesztett igényként nyilvántartásba kell venni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező és az adós is fellebbezést terjesztett elő.
A hitelező a fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének részbeni megváltoztatását és a regisztrációs díj fizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte. Kifejtette, hogy regisztrációs díj esedékessége nem a felszámolási kérelem benyújtásához, hanem az igény bejelentésének megnyílásához, a nyilvántartásba-vételi díj fizetésére vonatkozó követetés esedékessé válásához kapcsolódik. Álláspontja szerint jelen esetben a regisztrációs díj fizetési kötelezettsége a többször módosított Cstv. 46. § (7) bekezdését módosító 1999. évi XCIX. törvényben meghatározott határidő után keletkezett, így a regisztrációs díj megfizetése alól törvényi mentességet élvez.
A felszámoló a fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a hitelező kifogásának teljes elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a hitelező 2000. január 26-án "jogfenntartó nyilatkozatot" tett, követelést nem jelentett be. A hitelező által lefolytatott ellenőrzés alapján a hitelező által 2000. november 14-én meghozott határozat megküldése pedig hitelezői igénybejelentésként nem értékelhető. A hitelező igényét csak 2001. február 9-én jelentette be a felszámolónak így azt, - mivel a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 1 éven túl került bejelentésre - nyilvántartásba venni nem lehet.
A felszámoló fellebbezése alapos, a hitelező fellebbezése alaptalan az alábbi indokok miatt.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, de arra alapítottan részben téves határozatot hozott.
A felszámoló fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra, hogy a hitelező 2000. november 14-én kelt határozatának az adóssal történt közlését nem lehet hitelezői igénybejelentésnek tekinteni. A többször módosított Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja és 38. § (3) bekezdése értelmében az ismert pénzkövetelést kell és lehet hitelezői igényként a felszámolónál bejelenteni. Az adóhatóság 2000. január 26-án tett bejelentése - amely jogfenntartó nyilatkozatot tartalmazott, - konkrét pénzkövetelés megjelölése nélkül nem minősült hitelezői igénybejelentésnek. Ezt a felszámoló időben közölte is az adóhatósággal, amely ez ellen a közlés ellen kifogással nem élt, tehát tudomásul vette azt, hogy ennek alapján hitelezőként nem vette őt nyilvántartásba a felszámoló. Az adóhatóság közhatalmi jogosítvánnyal felhatalmazott szervezetként járt el akkor, amikor az adós adóellenőrzését az 1996-1998-as évekre, - tehát a felszámolás kezdő időpontját megelőző adóévekre - lefolytatta és a feltárt adóhiány tárgyában határozatot hozott. E határozat közlése azért nem minősülhet hitelezői igénybejelentésnek, mert ezt a szándékot a határozat közlésekor az adóhatóság nem közölte a felszámolóval, s ekkor még kérdéses volt, hogy ez a határozat jogerős lesz-e, nem kerül-e módosításra. Másrészt csak a jogerős adóhatósági határozat alapján nyílt meg a lehetőség arra, hogy az adós túlfizetéseit - melyet az adóhatóság a 2000. I. 26-i bejelentésében jelzett - egybevesse a feltárt adóhiánnyal, s a különbözeti összeg minősülhetett követelésnek. A hitelezői igénybejelentésnek kifejezettnek és összegszerűen meghatározottnak kell lennie azért is, mert ez után az összeg után kell befizetni a regisztrációs díjat. A hitelező korábban maga is ezt az álláspontot képviselte, figyelemmel arra, hogy 2001. február 6-án szükségesnek tartotta bejelenteni a "pontos" hitelezői igényét.
A fenti indokok miatt hitelezői igénybejelentésnek csak a 2001. február 6-án kelt igénybejelentés minősül, amely azonban a felszámolás közzétételét (2000. január 3.) követő 1 éves jogvesztő határidő elteltét követően történt meg. Ezért azt a felszámoló nem volt köteles nyilvántartásba venni, a többször módosított Cstv. 37. § (3) bekezdése érelmében. A hitelező alaptalanul kifogásolta a felszámolónak az igény nyilvántartásba vételét elutasító intézkedését.
A hitelező fellebbezésében foglalt jogvita tárgyát az képezi, hogy a hitelező köteles lenne-e nyilvántartásba-vételi díjat fizetni, ha igénye nem minősülne 1 éven túl bejelentettnek. A regisztrációs díj fizetésével kapcsolatos kötelezettséget az adott ügyben alkalmazandó, többször módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése tartalmazza.
E jogszabályhely vonatkozásában az Alkotmánybíróság 33/2003. (VI. 19.) AB határozatot hozott. A határozat szerint az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a többször mód. Cstv. 46. §-a (7) bekezdésének "az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket és a magánnyugdíjpénztári tagdíjkövetelést, valamint" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmába ütközik a Cstv. 46. §-a (7) bekezdésének támadott szövegrésze, amely alkotmányos indok nélkül önkényesen tesz különbséget az azonos csoportba tartozó hitelezők között azzal, hogy az államháztartás valamely alrendszerének követelését érvényesítő adóhatóságot és a magánnyugdíjpénztári tagdíj-követeléseket érvényesítő pénztárakat mentesíti a regisztrációs díj megfizetése alól. Megállapította továbbá, hogy a megsemmisített szövegrész a határozat közzétételének napján folyamatban lévő felszámolási eljárásokban - így a jelen eljárásban - nem alkalmazható.
Mivel a jelen esetben a hitelező regisztrációs díj fizetési kötelezettséggel és igény nyilvántartásba vétellel kapcsolatos jogvitája nem zárult le 2003. június 19-e előtt, az Alkotmánybíróság döntése alapján a nyilvántartásba-vételi díj befizetése alóli kivételeket biztosító, fent idézett jogszabályi rendelkezés, a jogvita másodfokú elbírálása időpontjában már nem alkalmazható. Ebből következően, ha a hitelező az igényét határidőben bejelentette volna a felszámolónak, nem illetné meg mentesség a regisztrációs díj befizetése alól. Határidőben bejelentett hitelezői igényét csak akkor vehetné nyilvántartásba a felszámoló, ha a regisztrációs díjat befizetné. A hitelező e körben benyújtott fellebbezése alaptalan.
A kifejtett indokok miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezéseit részben, az adós felszámolójának fellebbezése körében megváltoztatta, s a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján a hitelező kifogását teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Fpk. VI. 32.393/2001. sz.).