adozona.hu
BH 2004.9.372
BH 2004.9.372
I. A vezető tisztségviselő által hozott rossz üzleti döntés - noha a cégnek vitathatatlanul kárt okoz - egyéb tényállási elem hiányában nem tekinthető jogellenes magatartásnak [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 32. § (1) bek.; Ptk. 339. §]. II. Az ítélet írásbafoglalási késedelme nem minősül olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely az elsőfokú eljárás megismétlését indokolná [Pp. 218. § (1) bek., 252. § (2) bek.].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. Részvénytársaság felperes az (I. A. Kft. általános jogutódaként) dr. Sz. T. alperes, a jogelőd cég korábbi ügyvezető vezérigazgatója ellen 1999. május 21. napján benyújtott keresetében az alperes 33 169 570 Ft tőke és kamatai megfizetésére kötelezését kérte kártérítés jogcímén. Előadta, hogy az alperes a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 32. § (1) bekezdésébe ütközően nem a vezető tisztséget betöltőkre vonatkozó gondossággal járt el. Az alperes ugyanis az F....
BH 2004.9.372 I. A vezető tisztségviselő által hozott rossz üzleti döntés - noha a cégnek vitathatatlanul kárt okoz - egyéb tényállási elem hiányában nem tekinthető jogellenes magatartásnak [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 32. § (1) bek.; Ptk. 339. §].
II. Az ítélet írásbafoglalási késedelme nem minősül olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely az elsőfokú eljárás megismétlését indokolná [Pp. 218. § (1) bek., 252. § (2) bek.].*
Az M. Részvénytársaság felperes az (I. A. Kft. általános jogutódaként) dr. Sz. T. alperes, a jogelőd cég korábbi ügyvezető vezérigazgatója ellen 1999. május 21. napján benyújtott keresetében az alperes 33 169 570 Ft tőke és kamatai megfizetésére kötelezését kérte kártérítés jogcímén. Előadta, hogy az alperes a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 32. § (1) bekezdésébe ütközően nem a vezető tisztséget betöltőkre vonatkozó gondossággal járt el. Az alperes ugyanis az F. Faipari Betéti Társasággal 1997. május 23. napján és az F. Kft.-vel kötött szállítási szerződés 1997. augusztus 7-i módosításakor készpénzelőleg fizetését vállalta, illetőleg a szállító részére bankgarancia helyett készpénzelőleget biztosított. A szerződések nem mentek teljesedésbe, a már átutalt készpénzelőlegek visszatérítésének elmaradása miatt a felperest kár érte.Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását 2000. február 23. napján az azonos tárgykörben folyamatban lévő büntetőeljárás befejezéséig felfüggesztette. A fellebbezés folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2001. március 21. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróságot a per tárgyalásának folytatására utasította.
Az elsőfokú bíróság a 2002. május 27. napján kelt ítéletével a keresetet elutasította. Elfogadta az alperes védekezését, amely szerint a szerződés, illetve a módosító megállapodás megkötésénél a tisztségének megfelelő elvárható gondossággal járt el, előzetesen tájékozódott a társasággal szerződő cégekről, a szerződéseket a cég jogásza, dr. Sz. I. készítette el. A régi Gt. 32. § (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselők kötelezettségeik megsértésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társasággal munkaviszonyban állnak. A vezető tisztségviselők a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint kötelesek a társaságuknak okozott kárt megtéríteni. Ennek feltétele, hogy a károkozó szándékos vagy gondatlan magatartása okozza a kárt, a magatartás jogellenes legyen, továbbá a magatartás és a bekövetkezett kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást. Az alperes a cég képviseletében eljárva nem vitásan rossz üzletet kötött, ez azonban "belefér" az üzleti kockázat körébe, és nem minősíthető jogellenes magatartásnak.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Változatlanul állította, hogy az alperes nem az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható gondossággal járt el, magatartása nem rossz üzlet megkötésének, hanem jogellenesnek minősíthető. A felperes jogelődjénél, az I. A. Kft.-nél az ilyen típusú szerződések megkötése során soha nem volt gyakorlat a teljesítést megelőző készpénzes fizetés, ilyen értelemben az alperes intézkedése tehát előzmény nélküli. Nincs bizonyítékkal alátámasztva az a tényállási elemként elfogadott alperesi kijelentés, hogy az alumíniumtömbök beszerzésére vonatkozóan a vállalat menedzsermentjének volt döntése. Kifogásolta, hogy az ítélethozatalra elhalasztott, 2002. május 27-én megtartott tárgyaláson az ítélet nem volt írásba foglalva, illetve a bíróság az ítéletet írásban nem adta át a felperes jogi képviselőjének. Az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség eltúlzott mértékű.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló a jogi következtetése is. A peres eljárásban maga a felperes fejtette ki, hogy a felperesi társaság jogelődjének abban az időben kialakult differenciált munkaszervezete volt, több mint ezer munkavállalót foglalkoztatott, amelyben az alperes ügyvezetői felelőssége kiterjedt az egész szervezet hatékony működtetésére.
Az alperes az előbbiek szerint fennálló hatáskörében meghozhatta azokat a gazdasági döntéseket, amelyeket a felperes kifogásolt. Az a körülmény, hogy e magatartása a társaságnál "előzmény nélküli" volt, önmagában nem jelenti, hogy vezető tisztségviselőként intézkedve a felperes által hivatkozott esetekben nem a vezető tisztségviselőktől elvárható gondossággal járt el, és kötelezettségei megszegésével a felperesnek kárt okozott.
A felperes által bejelentett írásbafoglalási késedelem nem minősül az elsőfokú eljárási szabályok olyan lényeges megsértésének, amely a eljárás megismétlését indokolná.
A Fővárosi Ítélőtábla mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40003/2003. sz.).
Lábjegyzet
* A döntés az új Gt. (az 1997. évi CXLIV. tv.) hatálya alá tartozó ügyekre is irányadó, tekintve, hogy az új Gt. 29. §-a a régi Gt. 32. §-ának (1) bekezdéséhez hasonlóan rendelkezik a vezető tisztségviselő felelősségéről.
