adozona.hu
BH+ 2004.8.386
BH+ 2004.8.386
A társadalombiztosítási határozat meghozatala után bekövetkezett egészségi állapotromlás esetén a határozat megváltoztatására, a rokkantság megállapítására irányuló keresetet el kell utasítani, mivel a határozathozatal időpontjában a jogosultsági feltétel (rokkantság) nem állt fenn [1997. évi LXXXI. törvény 23. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rokkantsági nyugdíj iránt előterjesztett igényét az alperes az elsőfokú határozatával elutasította az 50 százalékos munkaképesség-csökkenésére tekintettel. A felperes fellebbezését az alperes jogerős, 1999. október 25-én kelt határozatával elutasította, az első fokú határozatot helybenhagyta azzal az indokolással, hogy az OOSZI II. fokú Orvosi Bizottsága szakvéleménye szerint is 50 százalékos a munkaképesség-csökkenése, tehát rokkantsága nem állapítható meg.
A keresetében felperes...
BH+ 2004.8.386 A társadalombiztosítási határozat meghozatala után bekövetkezett egészségi állapotromlás esetén a határozat megváltoztatására, a rokkantság megállapítására irányuló keresetet el kell utasítani, mivel a határozathozatal időpontjában a jogosultsági feltétel (rokkantság) nem állt fenn [1997. évi LXXXI. törvény 23. §].
A felperes rokkantsági nyugdíj iránt előterjesztett igényét az alperes az elsőfokú határozatával elutasította az 50 százalékos munkaképesség-csökkenésére tekintettel. A felperes fellebbezését az alperes jogerős, 1999. október 25-én kelt határozatával elutasította, az első fokú határozatot helybenhagyta azzal az indokolással, hogy az OOSZI II. fokú Orvosi Bizottsága szakvéleménye szerint is 50 százalékos a munkaképesség-csökkenése, tehát rokkantsága nem állapítható meg.A keresetében felperes a jogerős határozat megváltoztatását, rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága megállapítását kérte.
A kerületi bíróság ítéletével az alperes támadott jogerős határozatát akként változtatta meg, hogy felperes 2001. szeptember 27-étől 67 százalékos munkaképesség-csökkenése alapján III. csoportú rokkant.
A munkaügyi bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága - perben beszerzett - felülvizsgálati véleményében foglaltak alapján állapította meg, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése az igazságügyi orvosszakértő vizsgálatának időpontjától, 2001. szeptember 27-étől 67 százalékos. Erre tekintettel, mivel a felperes rokkantsági nyugdíjra jogosultsága ezen a napon nyílt meg, az alperes határozatát megváltoztatta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésre (Pp. 215. §, 339. §, Tny. 23. §) és a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatával (KK. 22. számú állásfoglalás) ellentétes döntésre hivatkozással kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján rendelte el az ügyben felmerült arra az elvi jelentőségű jogkérdésre tekintettel, hogy a rokkantsági nyugdíj iránti igény tárgyában döntő társadalombiztosítási határozat jogszerűségét érinti-e az egészségromlás folytán utóbb bekövetkezett változás. A felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata a bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással kérhető [Áe. 3. § (6) bekezdés, 72. § (1) bekezdés]. Ezért a perben a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a támadott határozat az irányadó jogszabályoknak megfelelt-e. Ezt a határozat meghozatalakor fennálló tények alapulvételével kell elbírálni.
Az előbbieknek megfelelően az adott perben a bíróságnak - a felperes keresetében foglaltakra is figyelemmel - azt a tényt kellett tisztáznia, hogy az alperes határozata meghozatalának időpontjában a felperes rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megalapozó feltételek közül a vitatott feltétel, a rokkantság (67 százalékos munkaképesség-csökkenés) fennállt-e. Ennek a bíróság a tényállás tisztázása keretében eleget tett, amikor a beszerzett szakértői felülvélemény alapján megállapította, hogy felperes 2001. szeptember 27-étől rokkant.
Az előbbi tényből azonban a bíróság téves jogi következtetéssel jutott arra az álláspontra, hogy az alperes támadott határozata jogszabálysértő, ami miatt a határozatot megváltoztatta. A megállapított tényállás szerint a rokkantsági nyugdíjigényt elutasító határozat meghozatalakor (1999. október 25-én) a felperes még nem volt rokkant, az egészségi állapota rosszabbodása folytán azt követően vált rokkanttá. Ez az utóbb bekövetkezett változás a határozat jogszerűségét nem érinthette, hiszen a határozathozatal időpontjában ez a jogosultsági feltétel nem állt fenn, így a rokkantsági nyugdíj iránti igényt alperesnek el kellett utasítania.
Ezért az alperes támadott határozata megváltoztatására jogszabálysértés hiányában nem volt lehetőség, a jogerős ítélet csak a kereset elutasításáról rendelkezhetett volna. A felperes utóbb bekövetkezett 67 százalékos munkaképesség-csökkenésének, illetve ez alapján fennálló rokkantságának tényét a bíróság csak az ítélete indokolásában rögzíthette volna.
A jogerős ítélet tehát jogszabálysértő (Pp. 339. §), és ellentétes a perben felmerült elvi kérdést illetően a KK 22. számú állásfoglalásban kifejtettekkel, amely a 2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdése értelmében a Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett határozattal azonos megítélés alá esik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.007/2004.sz.)