adozona.hu
BH+ 2004.8.392
BH+ 2004.8.392
A vámértékbe csak a hiteles számlával igazolt szállítási költség számítható be [1995. évi C. tv. 28. §, 1996. évi XLV. tv. 78. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperesnél a vámértékképzéssel kapcsolatosan tartott ellenőrzése eredményeként határozataival pótlólagos vámterhek és vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. Az alperesi vámhatóságok megállapították, hogy a felperes exportált gépkocsikat értékesített belföldön anélkül, hogy a vámkezeléshez benyújtott okmányokon feltüntette volna a ténylegesen fe...
BH+ 2004.8.392 A vámértékbe csak a hiteles számlával igazolt szállítási költség számítható be [1995. évi C. tv. 28. §, 1996. évi XLV. tv. 78. §]
Az alperes a felperesnél a vámértékképzéssel kapcsolatosan tartott ellenőrzése eredményeként határozataival pótlólagos vámterhek és vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. Az alperesi vámhatóságok megállapították, hogy a felperes exportált gépkocsikat értékesített belföldön anélkül, hogy a vámkezeléshez benyújtott okmányokon feltüntette volna a ténylegesen felmerült külföldi és belföldi fuvarköltséget.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes által csatolt számlák a ténylegesen, az importált áruk után a magyar vámhatárig történő szállítással felmerült költségeket nem tartalmazzák, illetőleg az ezzel összefüggő megállapodások nem a valós gazdasági eseményt tükrözik. A magyar vámhatárig történő szállítással felmerült költséget a számla kiállítása után a felperes egyenlítette ki, illetőleg a számla a csatolt megállapodástól eltérően azt mutatja, hogy a felperes tartozik.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak további 11 871 Ft elsőfokú eljárási illetéket. Ezt meghaladóan az ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a perbeli számlákat kiállító R. T. L. cég Írországban bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, amely az ottani adóhatósághoz nem jelentkezett be és nincs is nyoma bármiféle kereskedelemnek, a bejelentett irodájában semmiféle számlavezetés nincs, a cégnek az Ír Köztársaságban nincs székhelye. Az alperes nyomozóhivatala csempészet bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozást folytatott a felperes ügyvezetőjével, C. Z.-vel szemben, akivel kapcsolatban állt H. Sz. gyanúsított is. A tőle lefoglalt bélyegzőtől származnak a felperes által vámkezelésre bemutatott, az ír cég által kiállított számlák, amelyekre részben a jelen perben keresettel támadott alperesi határozatok is vonatkoznak. A H. Sz.-től lefoglalt bélyegző, valamint kitöltetlen számlák származásának igazolására hamis német és angol nyelvű megbízási szerződést mutatott be, amelyet maga készített. A másodfokú bíróság a nyomozóhatóságtól beszerzett adatokkal kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében az alperesi határozatokkal érintett számlákat tévesen tekintette fiktívnek. A 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 78. §-ának (4) bekezdése értelmében a vámeljárás során csak hiteles számla fogadható el. A fellebbezési eljárásban beszerzett büntetőeljárási iratok adataira is figyelemmel az írországi cég számlái fiktív számlának tekinthetők.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 66. §-ában foglaltakat, mert az alperes határozata e rendelkezéssel és az Áe. 26. §-ával ellentétes, továbbá sérti az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 21. §-át és 28. §-ának (4) bekezdését.
Álláspontja szerint jogszabálysértő a másodfokú ítélet eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezése, mert az alperesi határozatok jogalapját támadta meg, erre tekintettel rótta le az illetéket az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdésének a) pontja alapján.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
A Vtv. 28. §-ának (4) bekezdése alapján a vámértékbe be kell számítani (amennyiben azt a ténylegesen fizetett, vagy fizetendő ár nem tartalmazza): az importált áru magyar vámhatárig történő szállítási költségét; az importált áruknak a magyar vámhatárig való szállításával kapcsolatos ki- és berakási, valamint anyagmozgatási költségét.
A Vhr. 78. § (4) bekezdésének d) pontja akként rendelkezik, hogy a számlának - többek között - tartalmaznia kell a szállítási és fizetési feltételeket, azaz ki viseli a szállítási költséget, és annak mekkora az összege.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján az eljárt bíróságokkal egyezően azt állapította meg, hogy a felperes által a vámhatósághoz a szállítási költségek igazolására becsatolt számlák az idézett jogszabályi feltételeknek nem feleltek meg. Mint ahogyan azt a másodfokú bíróság az általa kiegészített tényállás alapján ítéletének indokolásában helyesen megállapította, a perbeli számlák nem hitelesek, fiktívek, teljes tartalmukban elfogadhatatlanok, ezért a kedvezményes vámérték meghatározására, a szállítási költségek figyelembevételére alkalmatlanok voltak. Az alperes tehát törvényes határozatot hozott a pótlólagos vámterhek és a vámigazgatási bírság kiszabásáról.
Tévedett a felperes abban, hogy a jogerős ítélet sértette a Vtv. felülvizsgálati kérelmében megjelölt rendelkezéseit, illetve az alperes határozata nem volt ellentétes az Áe. felperes által hivatkozott előírásaival sem, az alperes érdemi döntésének helytállóságát a bírósági felülvizsgálat is megerősítette.
Alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az eljárási illetékfizetési kötelezettséget sérelmező részében is. Helyesen állapította meg a megyei bíróság ítélete indokolásában, hogy az Itv. 43. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható az elsőfokú eljárásban, az eljárási illetéket a 42. § (1) bekezdés a) pontja szerinti mértékben kell meghatározni. Erre figyelemmel az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárási illeték 347 851 Ft pertárgy érték után 20 871 Ft.
Miután a felperes keresetlevelére és fellebbezésére is egyenként 9.000.- Ft illetéket bélyegben lerótt, ezért törvényesen rendelkezett a bíróság a további illeték megfizetéséről, a fellebbezés illetékét az Itv. 46. §-ának (1) bekezdése alapján szintén helyesen állapította meg a megyei bíróság.
A fentiekből következően a felperesnek a felülvizsgálati eljárás illetékét ugyancsak az Itv. 39-41. §-aiban meghatározott illetékalap után kell megfizetnie a 50. § (1) bekezdésében előírt mértékben.
Tévedett tehát a felperes abban, hogy miután a jogalapot támadta keresetében, az Itv. 39. § (3) bekezdésének a) pontja alapján kell az illetéket megfizetnie. Az Itv. ugyanis nem tesz különbséget a vámkötelezettséggel kapcsolatos határozat jogalapja és összegszerűsége között, így a jogalapra irányuló bírósági felülvizsgálat esetén is az Itv. fentebb hivatkozott rendelkezései alkalmazásával kell az eljárás illetékalapját és mértékét meghatározni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.III.27.969/1998.)