adozona.hu
BH+ 2004.8.388
BH+ 2004.8.388
A bíróság a határozat felülvizsgálatakor a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie [1957. évi IV. tv. 72. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatában fennmaradási, egyben használatbavételi engedélyt adott az alperesi beavatkozóknak a lakhelyük szerinti ingatlanon szabálytalan építéssel felépített melléképületre a szakhatóságok által előírt kikötésekkel és feltételekkel. A határozat ellen az I. és II. r. felperesek fellebbeztek, akik a szomszédos ingatlan tulajdonosai. Az alperes az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, de döntésében az összesen 101,16 m2 hasznos alapterületű szá...
BH+ 2004.8.388 A bíróság a határozat felülvizsgálatakor a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie [1957. évi IV. tv. 72. §]
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatában fennmaradási, egyben használatbavételi engedélyt adott az alperesi beavatkozóknak a lakhelyük szerinti ingatlanon szabálytalan építéssel felépített melléképületre a szakhatóságok által előírt kikötésekkel és feltételekkel. A határozat ellen az I. és II. r. felperesek fellebbeztek, akik a szomszédos ingatlan tulajdonosai. Az alperes az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, de döntésében az összesen 101,16 m2 hasznos alapterületű száraztészta készítő műhely melléképületre a fennmaradási engedélyt megadta azzal, hogy az egyben a használatbavételi engedélyt is magába foglalja. Határozatában az eljárás során beszerzett szakhatósági állásfoglalásokra alapított kikötéseit és feltételeit 1-13. pontban rögzítette. Ezek a hátsó telekhatárra néző nyílászárókkal, szellőzőnyílásokkal, az üzem portalanításával, az abban dolgozók létszámával, rovarfertőzöttséggel, szellőztetéssel, gépjárműrakodással, zaj-és rezgésterhelési határértékekkel, az építmény használatával és az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmával bekövetkezett változás átvezetésével voltak kapcsolatosak. Döntését az OÉSZ 19. § (1) bekezdésének c) pontjára, 68. § (2) bekezdésének b) pontjára és a szakhatósági állásfoglalásban rögzítettekre alapította azzal, hogy a kikötések, illetőleg feltételek nem teljesítése esetén az engedély visszavonásával egyidejűleg az épület bontását fogja elrendelni.A felperesek keresetükben a határozatok megváltoztatását, az épület bontásának elrendelését kérték. Azzal érveltek, hogy az alperes a döntéshozatalkor a szomszéd jogos érdekét, valamint környezetvédelmi érdekeket nem vett figyelembe. E körben a nyílászárók, az üzemi termelés, a zajhatás jogszabálysértő jellegére hivatkoztak, kifogásolták az épülettel kapcsolatos telekrendezést. Álláspontjuk alátámasztására csatolták P. K. szakvéleményét, továbbá tanúbizonyítás felvételét kérték.
Az alperes, továbbá az alperesi beavatkozók a felperesek keresetének elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem sértet eljárási, illetve anyagi jogszabályt. Az alperes helyszíni szemlét tartott, valamennyi szakhatóságot megkereste, a tényállást teljes körűen tisztázta. A szakhatóságok kivétel nélkül megadták hozzájárulásukat az épület fennmaradásához. A felpereseknek a birtokvédelemmel, továbbá szomszédjogok érvényesítésével kapcsolatos érvelése e perben nem bírálható el, az nem a közigazgatási bíróság hatáskörébe és illetékességébe tartozik. A fennmaradási engedély kiadása során jogszabálysértés nem történt, az alperes határozata megfelelt az OÉSZ-ben, valamint a 12/1980. (XII. 30.) ÉVM rendeletben és a 46/1997. (XII. 29.) KPM rendeletben foglaltaknak. A környezet védelmével kapcsolatos kötelezettségeit is teljesítette az alperes, mivel a szakhatósági hozzájárulásokat beszerezte. Utalt egyben arra, hogy a felperes által becsatolt szakvélemény irreleváns, illetve helyszíni szemle tartása, valamint tanúbizonyítás felvétele nem szükséges, mivel a perben a bíróságnak kizárólag jogkérdésben, a jogszabályok kellő alkalmazása tárgyában kellett döntenie.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás - bizonyítási indítványok elutasítása miatt - téves és hiányos. Anyagi jogszabályt is sért, nem felel meg az OÉSZ 19. § (1) bekezdés c) pontjában, a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelet 19. § (1) és (5) bekezdésében és azon rendelkezéseiben foglaltaknak, amelyek a települések jellegére, beépítettségére, telekhatárra, épületek funkciójára, rendeltetésszerű használatára, zajhatására vonatkoznak.
Az alperes és az alperesi beavatkozók az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból okszerű és jogszerű ténybeli és jogkövetkeztetésre jutott. A fellebbezésben előadottakra figyelemmel kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy közigazgatási perekben a bíróságok kizárólag a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthetnek. [Áe. 72. § (1) bekezdés, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése] Ennek vizsgálatánál mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lenniük. Ennél fogva a perbeli jogvita eldöntésénél nem relevánsak azok a körülmények, tények, előadások, amelyek határozathozatalt követően beállott állapotra vonatkoznak a zajhatás, vagy a perbeli építmény üzemeltetése tekintetében. A fennmaradási és használatbavételi engedélytől eltérő működtetés az alperes határozatában rögzített jogkövetkezményt vonhatja maga után, illetőleg az ilyen természetű jogviták eldöntése a közigazgatási per kereteit meghaladja. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen döntött a felperesek bizonyítási indítványainak elutasításáról.
A közigazgatási iratokból megállapíthatóan a területi főépítész hozzájárult ahhoz, hogy a hátsó telekhatártól 2 m-re lévő fennmaradhasson azzal a feltétellel, hogy a hátsó telekhatárra nézően nyílászáró nem maradhat, illetve a tűzvédelmi előírásokat be kell tartani. Ennél fogva a felperesnek az épület elhelyezési módjára vonatkozó jogi érvelése az OÉSZ 68. § (2) bekezdés b) pontja alapján nem helytálló, az alperes határozata pedig e körben nem jogszabálysértő, mivel a tűzoltóság, mint szakhatóság az OÉSZ 66. § (2) bekezdése alapján tűzvédelmi szempontból is hozzájárult a fennmaradáshoz.
Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg, hogy az alperes a tényállást tisztázta, hiszen minden, számára jogszabály által előírt és az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges szakhatósági véleményt bekérte, az abban foglaltakat döntése meghozatalakor figyelembe vette, mivel az engedélyt kikötésekkel és feltételekkel adta meg. A kikötésekkel és feltételekkel megadott fennmaradási és használatbavételi engedély pedig nem sért építésügyi jogszabályt, megfelel a 2/1986. (II. 28.) ÉVM rendelet 19. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy O. J. tanúkénti meghallgatásának mellőzésével sem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, mivel a felperes a tanúbizonyítás felvételét nem az ügy eldöntése szempontjából releváns tényre vonatkozóan kérte, jogkérdések eldöntése, anyagi, illetve eljárásjogi szabályok betartásának értékelése, illetve minősítése nem a tanú feladata.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján kiegészítésekkel, lényegében azonban helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. (Legf.Bír. Kf.IV.29.568/1999.)