adozona.hu
BH+ 2004.8.378
BH+ 2004.8.378
Felszámolási eljárásban a környezeti károk fennállása esetén követendő eljárásról [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § c) pont, 28. § (2) bek., 31. § (1) bek. c) pont, 46. § (5) és (6) bek., 1995. évi LIII. tv. (Ktv.) 90. §, 1957. évi IV. tv. (továbbiakban: Átv.) 78. §, 81. §, 82. §, 106/1995. (IX. 8.) Korm. r. 3. § (1) bek., 4. § (1) és (2) bek., 6. §, 8. § (1) bek., 13. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a bíróság a 2000. augusztus 11-én benyújtott kérelemre a 2000. szeptember 22-én kelt és 2000. szeptember 27-én jogerőre emelkedett 6. sorszámú végzésével állapította meg és rendelete el felszámolását, melynek közzétételére a Cégközlöny 2000. október 26-i 43. számában került sor. A felszámolási eljárás lefolytatására ezért a többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvény és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (to...
BH+ 2004.8.378 Felszámolási eljárásban a környezeti károk fennállása esetén követendő eljárásról [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § c) pont, 28. § (2) bek., 31. § (1) bek. c) pont, 46. § (5) és (6) bek., 1995. évi LIII. tv. (Ktv.) 90. §, 1957. évi IV. tv. (továbbiakban: Átv.) 78. §, 81. §, 82. §, 106/1995. (IX. 8.) Korm. r. 3. § (1) bek., 4. § (1) és (2) bek., 6. §, 8. § (1) bek., 13. §].
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a bíróság a 2000. augusztus 11-én benyújtott kérelemre a 2000. szeptember 22-én kelt és 2000. szeptember 27-én jogerőre emelkedett 6. sorszámú végzésével állapította meg és rendelete el felszámolását, melynek közzétételére a Cégközlöny 2000. október 26-i 43. számában került sor. A felszámolási eljárás lefolytatására ezért a többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvény és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a T.-i Környezetvédelmi Felügyelőség mint első fokú környezetvédelmi hatóság a 2001. február 23-án hozott 268/01/2001. számú határozatával a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet kötelezte a határozatban felsorolt területek környezeti kármentesítésére, így többek között a K. külterületén lévő sertéstelep területére vonatkozóan is. A környezetvédelmi felügyelőség álláspontja szerint a határozata jogerőre emelkedett. A környezeti kármentesítés 15 000 000 Ft-os költségét, mint "a" kategóriás hitelezői igényt a felszámolónak bejelentette és a nyilvántartásba vételét kérte. A felszámoló a hitelezői igényt nem vette nyilvántartásba. Álláspontja szerint a határozat nem emelkedett jogerőre, mert ellene szóban fellebbezést, illetve igazolási kérelmet is előterjesztett, másrészt a sertéstelep még a felszámolási eljárás kezdő időpontja előtt eladásra került, így a telep környezeti kármentesítése, illetve annak költsége az adós gazdálkodó szervezet vagyonát nem terhelheti, mivel maga a telep sem tartozik a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonához.
A hitelező kérte a felszámolót követelése felszámolási költségként történő nyilvántartásba vételére utasítani. Hivatkozott arra, hogy a szövetkezet már 1994-ben feltárásokat végzett, többek között a sertéstelepen is, annak érdekében, hogy az ott felmerülő környezeti károkat felszámolja. A kármentesítési ütemtervet a felügyelőség 1995-ben jóváhagyta. Miután a kármentesítés nem történt meg, 1999. november 30-án a szövetkezet vezetőivel jegyzőkönyvet vettek fel, melyben a szövetkezet képviselői környezet-szennyezés tényét nem vonták kétségbe. A sertéstelepet az adós 1999. július 15-én a H. Rt. részére eladta. A szerződés a környezet szennyezéséről nem tett említést, azonban azt tartalmazza, hogy a tulajdonosváltást megelőző időben keletkezett és esetleg későbbi időpontban nyilvánosságra kerülő hátrányos következmény nem terheli a vevőt. Ebből - álláspontja szerint - az következik, hogy a környezeti károk mentesítésével kapcsolatos költség a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet terheli.
Az elsőfokú bíróság a beadványt vitatott hitelezői igénynek tekintette, és azt elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a határozatban feltüntetett sertéstelep még a felszámolási eljárást elrendelő végzés jogerőre emelkedését megelőzően kikerült az adós gazdálkodó szervezet vagyonából, ezért az ezzel összefüggő környezeti károsodások rendezése sem tartozhat a felszámolási költségek sorába. A többször módosított Cstv. 58. § (5) bekezdése szerint felszámolási költség - többek között - a felszámolás kezdő időpontja után az adós vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költség, ideérve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit is. Ebből az következik, hogy a felszámolási eljárás során a felszámolónak az adós gazdálkodó szervezet vagyonának környezeti károsodását és terheinek rendezését kell megoldania, illetőleg kifizetnie. Miután az ingatlan az adós vagyonából kikerült, és nincs olyan jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló, vagy az adós által nem vitatott vagy elismert pénzbeli követelése sem a T.-i Környezetvédelmi Felügyelőségnek, amely a hitelezői minőségét megalapozná, a követelés nem minősülhet egyéb kategóriába sorolható hitelezői igénynek sem.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatását kérelme szerint.
Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy a többször módosított Cstv. 58. § (5) bekezdése helyett az 57. § (2) bekezdésének c) pontja az irányadó, mely szerint a felszámolás költségei a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének követelményeit is. Hivatkozott a 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében foglaltakra is, mely szerinti nyilatkozat a 10 évre visszamenőleges saját, illetve jogelőd által folytatott tevékenységekre is kiterjed, még akkor is, ha időközben tulajdonos váltás történt.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 101. § (1) bekezdése szerint, aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, illetőleg tevékenységét a környezetvédelmi előírások megszegésével folytatja, az a törvényben foglalt és a külön jogszabályokban meghatározott (büntetőjogi, polgári jogi, államigazgatási jogi, stb.) felelősséggel tartozik. A 102. § (2) bekezdése alapján a tulajdonos (jelenleg a H. Rt.) mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli. Jelen esetben a szennyezést okozó cég ismert, ezért a felelősség egyértelműen megállapítható. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást, és emiatt a jogi következtetései sem fogadhatók el.
A 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 13. §-a pontosan megjelöli mi tekintendő a Cstv. 57. § (2) bekezdése szerinti a környezeti károsodások és terhek rendezését szolgáló felszámolási költségnek. A hivatkozott Korm. rendelet 13. § a)-b) pontja tételesen felsorolja mindazon kiadásokat, amelyeket a felszámolónak figyelembe kellene vennie. A hitelező ezeket a kiadásokat kívánja jogszabályon alapuló kötelezettségként érvényesíteni az adóssal szemben, melyet az első fokon eljárt bíróság szem elől tévesztett.
Álláspontja szerint alaptalanul védekezik a felszámoló azzal, hogy mind ez ideig nincs jogerős határozat. A felügyelőség Ht. 268/12/2001. számú határozata fellebbezés hiányában 2001. március 19-én jogerőre emelkedett. A jogerős határozat ellen a felszámoló által előterjesztett felügyeleti intézkedést kezdeményező kérelmet a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség H 1312/2001/2. számú, 2001. augusztus 24-én kelt intézkedésével elutasította. Ezt az intézkedést a fellebbezéséhez csatolta.
A fellebbezésre adott észrevételében a felszámoló az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a fellebbezésben felhívott kormányrendeletből egyértelműen kitűnik, hogy a felszámolási eljárás keretében kizárólag a felszámolási eljárás kezdő időpontjában meglévő objektumban keletkezett környezeti kár érvényesíthető felszámolási költségként. Nem ért egyet a fellebbezésnek azzal az érvelésével sem, amely szerint a H. Rt.-vel kötött szerződés szerint a vevőt nem terheli a tulajdonos változást megelőző időszakban keletkezett és esetleg későbbi időpontban nyilvánosságra kerülő hátrány és következmény. Álláspontja szerint a H. Rt. ezzel kapcsolatos igényét esetlegesen "szakhatósági igényként" (helyesen: szavatossági igényként) érvényesíthette volna, mely esetben a követelést f) pontba kellett volna besorolni.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást részben tévesen állapította meg, és ebből következően téves jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy az adós gazdálkodó szervezetet nem terheli a környezeti károsodással kapcsolatban kötelezettség. A megalapozott döntéshez azonban további bizonyítás lefolytatása szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. § folytán, a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban pontosítja, hogy a T.-i Környezetvédelmi Felügyelőség a 2001. február 23-án kelt 268/12/2001. számú határozatával - egyebek között - az "fa." gazdálkodó szervezetet a K. külterületén lévő, jelenleg a H. Rt. (N., Kossuth u. 2.) tulajdonában lévő sertéstelepre vonatkozóan arra kötelezte, hogy végezzen részleges környezeti állapotvizsgálatot az üzemanyag tároló és kiszolgáló rendszer környezetében a talaj- és talajvíz szennyeződés mértékének meghatározása és a szennyeződés mértékének meghatározása, továbbá a szennyeződés térbeli lehatárolása céljából. Meghatározta az előírt részleges környezeti állapotvizsgálat tartalmi követelményeit, továbbá az állapotvizsgálat záró dokumentációja benyújtásának határidejét. A határozatban úgy rendelkezett (c) pont), hogy az ingatlan jelenlegi tulajdonosa, használója az állapotvizsgálat (tényfeltárás) végzését az ingatlanán tűrni tartozik, továbbá a kártalanítás mértékét és módját a kártérítés szabályai szerint kell meghatározni.
A végzés 2001. március 19-én jogerőre emelkedett. Az ellene benyújtott felügyeleti intézkedést kezdeményező kérelmet a Környezetvédelmi Főfelügyelőség elutasította. A határozat jogerőre emelkedése folytán az adós alappal nem vitathatja, hogy egy meghatározott cselekmény - a sertéstelepre vonatkozó részleges környezeti állapotvizsgálat - elvégzésére köteles.
A felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről szóló 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vezetőjének a Cstv. 31. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti nyilatkozata tartalmi és formai követelményeit az 1. számú melléklet határozza meg. Ez a felszámolás kezdő időpontjától legalább 10 évre visszamenőleg előírja a saját, vagy jogelőde által folytatott tevékenységek, az alkalmazott technológiák, berendezések rövid leírását. Ezt a nyilatkozatot az adós gazdálkodó szervezet megtette. E nyilatkozatot a 4. § (1) bekezdése szerint a Felügyelőség hatósági eljárás keretében elbírálta, majd a (2) bekezdés alapján az "fa." gazdálkodó szervezetet környezeti állapotvizsgálatra kötelezte. Ennek tartalmi és formai követelményeit a 2. számú melléklet tartalmazza. Ebben - többek között - a környezeti terhek rendezéséhez szükséges teendők költségbecslését is meg kell adni. Ezt a vizsgálatot a 6. § (1) bekezdése szerint szakértővel kell elvégeztetni.
E kötelezettségének ez ideig az adós gazdálkodó szervezet, illetve a felszámoló nem tett eleget. Ebben az esetben a felügyelőségnek, mint államigazgatási hatóságnak, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 90. §-a alapján a környezetvédelmi hatósági eljárásokra - e törvényben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmaznia.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Átv.) 78. §-a alapján a végrehajtást határozattal el kell rendelnie, és a meghatározott cselekmény végrehajtását az Átv. 81. §-a szerint kell foganatosítania. Ennek az adott esetben azért nincs akadálya, mert az az ingatlan, amelyen a részleges környezeti állapotvizsgálatot el kell végezni, a Cstv. 4. § (1) bekezdéséből következően, nem tartozik a "fa." gazdálkodó szervezet vagyona körébe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adós gazdálkodó szervezetet nem terhelné a Ktv. 101. §-ában meghatározott felelősség, illetve, hogy a jogerős határozatban meghatározott cselekmény elvégzésére nem lenne köteles.
Az elsőfokú bíróság - elfoglalt jogi álláspontja folytán - nem folytatott arra vonatkozóan bizonyítást, hogy a Felügyelőség a jogerős határozat végrehajtását elrendelte-e, illetve milyen végrehajtási intézkedéseket tett.
A felügyelőség a Átv. 82. § (1) bekezdésében több végrehajtási módról határozhat, így a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti. Ez esetben a kötelezettet az előreláthatóan felmerülő költségek előlegezésére kötelezheti, illetve a kötelezettel szemben pénzbírságot is kiszabhat.
Amennyiben a felügyelőség végrehajtást még nem rendelt el, indokolt a Pp. 152. § (1) bekezdése alapján a jelen eljárás felfüggesztése az államigazgatási eljárás jogerős befejezéséig.
Azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az eljárás eddigi adatai szerint a Felügyelőség részére az adóst pénzbeli követelés megfizetésére kötelező jogerős végzés nincs. A felügyelőség azonban a felszámolási eljárásban összegszerűen kb. 15 000 000 Ft-ban megjelölt hitelezői igényt jelentett be és annak nyilvántartásba vételét kérte.
A többször módosított Cstv. 3. § c) pontjának utolsó fordulata szerint a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A Felügyelőség beadványában éppen azt sérelmezte, hogy ezt a felszámoló elmulasztotta, ezért a megjelölt összeg nyilvántartásba vételére kérte kötelezni. A felszámoló a hitelezői igényt vitatva ezt megtagadta.
A Cstv. 46. § (5) bekezdésének b) pontja szerint a felszámoló külön nyilvántartásba veszi a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőben bejelentett követeléseket, a c) pont szerint pedig a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket. A felszámoló tehát a fenti törvényhely szerint előbb a bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételére köteles, függetlenül attól, hogy azt vitatja, majd a Cstv. 46. § (6) bekezdése szerint elsősorban az ő kötelessége a követelést a törvényhelyben előírt határidőben megvizsgálni, egyeztetni, majd vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett a felszámolási bíróságnak megküldeni.
Az eljárás irataiból nem állapítható meg az sem, hogy a kb. 15 000 000 Ft-ban megjelölt hitelezői igény a jogerős határozattal előírt, a sertéstelepre vonatkozó részleges környezeti állapotvizsgálat elvégzésének várható költsége-e, vagy ez a kármentesítés várható költségeit is magában foglalja. Ez utóbbi esetben a felügyelőségnek a 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésében meghatározott, ennek megfizetésére kötelező határozatot kell a bírósághoz benyújtania.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a fent kifejtettek alapján a bizonyítást ki kell egészítenie. Elsődlegesen a felügyelőséget kell felhívnia annak pontos megjelölésére, hogy a bejelentett hitelezői igénye mit jelent, továbbá, hogy a meghatározott cselekmény végrehajtását elrendelte-e és annak mi az eredménye. Fel kell hívni az adós felszámolóját is az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés csatolására annak megállapítása végett, hogy az ingatlanon fennálló környezeti terhekre vonatkozóan tartalmaz-e és milyen megállapodást.
Csak az így lefolytatott bizonyítás kiegészítése után hozható megalapozott döntést a hitelezői igény tárgyában. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.486/2002.sz.)