adozona.hu
BH+ 2004.8.374
BH+ 2004.8.374
A bíróságnak határozata indokolásában utalnia kell azokra a tényekre, bizonyítékokra, amelyeken az általa megállapított összeg alapul. Ellenkező esetben a másodfokú bíróság nincs abban a helyzetben, hogy felülbírálja az elsőfokú bíróság helyesen vette-e figyelembe az összegeket, és helyesen alkalmazta-e a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Ennek elmulasztása az indokolási kötelezettség olyan megszegését jelenti, amely az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését eredményezi [Pp. 221. § (1) bek., 222.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 85. sorszámú végzésével a felszámoló részéről 2002. január 17-én előterjesztett közbenső mérleget jóváhagyta. A felszámolónak a közbenső mérleg elkészítéséig terjedő időszakra járó felszámolói díját bruttó 9 142 238 Ft-ban állapította meg. Rendelkezett ez összeg részbeni kielégítéséről, a regisztrációs díjak kiutalásával. Feljogosította a felszámolót, hogy a regisztrációs díj által nem fedezett 8 236 311 Ft-ot az adós vagyonából a felszámolói díj kiegyenlítésére fordítsa...
BH+ 2004.8.374 A bíróságnak határozata indokolásában utalnia kell azokra a tényekre, bizonyítékokra, amelyeken az általa megállapított összeg alapul. Ellenkező esetben a másodfokú bíróság nincs abban a helyzetben, hogy felülbírálja az elsőfokú bíróság helyesen vette-e figyelembe az összegeket, és helyesen alkalmazta-e a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Ennek elmulasztása az indokolási kötelezettség olyan megszegését jelenti, amely az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését eredményezi [Pp. 221. § (1) bek., 222. § (1) bek., 252. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 50. § (6) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 85. sorszámú végzésével a felszámoló részéről 2002. január 17-én előterjesztett közbenső mérleget jóváhagyta. A felszámolónak a közbenső mérleg elkészítéséig terjedő időszakra járó felszámolói díját bruttó 9 142 238 Ft-ban állapította meg. Rendelkezett ez összeg részbeni kielégítéséről, a regisztrációs díjak kiutalásával. Feljogosította a felszámolót, hogy a regisztrációs díj által nem fedezett 8 236 311 Ft-ot az adós vagyonából a felszámolói díj kiegyenlítésére fordítsa.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás közzététele a Cégközlöny 2000. évi szeptember 28. számában történt meg. A felszámolás kezdő időpontja 2000. szeptember 8-a. A felszámoló beterjesztette a közbenső mérleget, amelyre észrevételt a P. Részvénytársaság hitelező nyújtott be. Megállapította, hogy a közbenső mérleg elkészítéséig terjedő időszakra a felszámolót bruttó 9 142 238 Ft összegű felszámolói díj illeti meg, amelyre részben fedezetet nyújt a hitelezők által befizetett regisztrációs díj. A bíróság a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 50. §-ának (6) bekezdése alapján a közbenső mérleget jóváhagyta. Utalt arra: a benyújtott észrevétel nem befolyásolta a közbenső mérleg jóváhagyását, mert a választmány a felszámolóval teljes egyetértésben döntött arról, hogy az adós veszteséges, további gazdálkodó tevékenysége a jövőben nem folytatható, ezért a gazdasági tevékenység azonnali befejezése indokolt.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a P. Részvénytársaság elnöke által képviselt Hitelezői Választmány és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező nyújtottak be fellebbezést.
A Hitelezői Választmány előadta, hogy a közbenső mérleg elkészítéséig terjedő időszakra járó felszámolói díjat sérelmezi. Kérte annak megváltoztatását, az elsőfokú bíróság által megállapított díj 10%-ának megfelelő összegre való leszállítását, mert azt túlzott mértékűnek tartja.
Hivatkozott arra, hogy a Hitelezői Választmány nyomatékosan felszólította a felszámolót a gazdaságos tevékenység folytatására, miután olyan termelési szerződéseket kötött, amelyek a korábban engedélyezett egy éven túl nyúltak. Ezen kívül nem kapott semmilyen hozzájárulást a Választmánytól az üzem további működtetéséhez. Sérelmezte, hogy a felszámoló nem jelezte előre a veszteség mértékét, amely jelentősen meghaladta a Választmánynak a termelés továbbfolytatásához megadott egy éves hozzájárulásakor elfogadott, kikötött maximális veszteség összegét. Feltételezhető, hogy a szerződések eleve kis nyereségtartalommal vagy veszteséggel kerültek megkötésre. Az ún. sz.-i gyáregység értékesítése nem a Választmánnyal egyeztetett módon, annak határozata szerint került lebonyolításra. Nem került megfelelően rendezésre a vevőnek a 3 éves továbbfoglalkoztatási garanciája, jogilag értelmezhetetlen, hogy milyen alapon került leszámlázásra a szolgáltatás. Igazságügyi könyvszakértő kirendelését kérte avonatkozásban, hogy a könyvelési tételek, a veszteség mértéke, illetve a veszteség okainak a kivizsgálása megtörténjen, és ennek figyelembevétele mellett kerüljön sor a felszámoló díjának a megállapítására.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező kérte az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését.
Hivatkozott arra, hogy az adóssal szemben fennálló "b", "e" és "g" kategóriába sorolt követelését engedményezte a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaságra, a 70 535 000 Ft "a" kategóriás követelésre tekintettel azonban változatlanul hitelezőnek minősül a felszámolási eljárásban. Ennek ellenére a felszámoló a közbenső mérleget a részére nem küldte meg, amelynek következtében nem ismerhette meg annak tartalmát. Így az elsőfokú bíróság a hitelező véleményének figyelembe vétele nélkül hagyta jóvá a közbenső mérleget.
A Hitelezői Választmány és a hitelező a bíróság felhívására változatlanul fenntartotta a fellebbezését.
A felszámoló a fellebbezésekre észrevételt tett. Álláspontja szerint a felszámolói díj megfelelően került meghatározásra. A többször mód. Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint a 2%-os díj minimum mértéknek tekintendő, amely külön feltételek teljesítésétől függetlenül járó díj, amelynél csak nagyobb mértékű összegű díj állapítható meg különösen bonyolult ügyekben. A hitelezők és a Hitelezői Választmány a közbenső mérleget és a bevételek, költségek alakulásáról készített kimutatásokat nem kifogásolták. Miután a díj nem tér el a többször mód. Cstv. 50. §-ának (6) bekezdésében foglalt 1%-tól, a hitelezőknek nincs is jogalapja a fellebbezés benyújtására. Hivatkozott továbbá arra, hogy a Hitelezői Választmányt a 2000. december 21-én összehívott értekezletet megelőzően is tájékoztatta a felszámolási koncepcióról és a megtett intézkedésekről. A jelzett napon további részletes tájékoztatást kaptak a jelenlévő hitelezők. A kért adatokat, tájékoztatást folyamatosan megkapta a Választmány. A gazdálkodási helyzet kialakulásáról több alkalommal is konzultáció folyt. A működtetés nem volt ráfizetéses, esetenként még szerény nyereséget is hozott. A gyáregységnek az értékesítése során pályázat került meghirdetésre, majd a Hitelezői Választmány hozzájárulásával zártkörű meghívásos pályázat, ár-tárgyalás keretében került sor az értékesítésre. E beadványában a felszámoló a hitelezői kifogások vonatkozásában is megtette az észrevételeit.
A felszámoló az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóságának fellebbezésére előadta, hogy álláspontja szerint a többször mód. Cstv. 3. §-ának c) pontjára, valamint a 46. § (5) és (6) bekezdésére figyelemmel nem volt köteles megküldeni a közbenső mérleget és a kapcsolódó dokumentumokat a hitelező részére, mert azt csak a külön nyilvántartásba vett hitelezők részére kell megküldeni. A hitelező csupán felszámolási költség vonatkozásában tekinthetők jogosultnak, akinek a követelése vonatkozásában a kiegyenlítés folyamatosan megtörtént, illetve megtörténik. A felszámoló a felszámolási költségnek minősülő követelések jogosultjait hitelezői bejelentés hiányában külön nem veszi nyilvántartásba, követelésük vonatkozásában a szükséges és indokolt információkat azonban folyamatosan megkapják. Ennek ellenére időközben 2000. február 12-én a közbenső mérleget és a kapcsolódó dokumentációt a hitelező részére megküldte, arra azonban semmilyen észrevétel nem érkezett.
A benyújtott fellebbezések annyiban alaposak, hogy az elsőfokú eljárás során a bíróság részéről eljárási jogszabálysértések történtek, amelyekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás megismétlésére utasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felek előadása, valamint az iratok tartalma alapján egyértelműen megállapította, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező csupán részben engedményezte az őt megillető hitelezői követeléseket a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaság hitelező részére. Az engedményezés 2001. november 11-én történt. A hitelező továbbra is érvényesítette az "a" kategóriás követelését, amely 70 535 000 Ft-ot tesz ki. Ennek ellenére a felszámoló nem küldte meg részére a közbenső mérleget, ezzel megakadályozta azt, hogy a hitelező arra az észrevételeit megtehesse. A többször mód. Cstv. 50. §-ának (5) bekezdése egyértelmű és kogens rendelkezést tartalmaz avonatkozásban, hogy a közbenső mérleget a felszámoló köteles a hitelezőknek - választmány alakítása esetén a választmánynak is - megküldeni azzal, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. A többször mód. Cstv. 50. §-ának (1) bekezdésében meghatározott iratokat a bíróság részére jóváhagyás végett be kell mutatni, a hitelezők (választmány) véleményét is csatolva. Erre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem vizsgálta részletesen, hogy valóban megtörtént-e minden hitelező részére a közbenső mérlegnek a kézbesítése. Így tévesen tartalmazza határozatának indokolása, hogy a felszámoló az adós hitelezőinek megküldte a közbenső mérleget és csupán a P. Részvénytársaság hitelező tett észrevételt reá.
A Hitelezői Választmány fellebbezése a felszámolói díj megállapítására vonatkozott, azt túlzottnak tartotta. A felszámolói díj megállapításával kapcsolatban az elsőfokú bíróság határozatának indokolása csupán azt tartalmazza, hogy a közbenső mérleg elkészítéséig terjedő időszakot tekintve a többször mód. Cstv. 50. §-ának (6) bekezdésében írt számításnak megfelelően a felszámolót bruttó 9 142 238 Ft összegű felszámolói díj illeti meg. Ennek alapján azonban az nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság helyes vagy helytelen számítást alkalmazott-e, illetőleg a felszámolói díj megállapítása milyen mérlegelési adatokon alapszik, mert az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 222. §-ának (1) bekezdése, illetve a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése alapján fennálló indokolási kötelezettségének. Amennyiben a bíróság a határozat indokolásában nem utal azokra a tényekre, bizonyítékokra, amelyeken a megállapított összeg alapul, úgy a másodfokú bíróság nincs abban a helyzetben, hogy felülbírálja, helyesen vette-e figyelembe az összegeket és helyesen alkalmazta-e a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során lehetőséget kell adnia az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelezőnek, hogy a részére kézbesített közbenső mérlegre és annak mellékleteire az észrevételeit megtehesse, és ennek figyelembevételével kell a határozatát meghoznia.
Az elsőfokú bíróságnak újabb határozata meghozatalánál részletesen ki kell térnie a határozatának indokolásában a felszámolói díj összegének megállapítása vonatkozásában lefolytatott számításaira, az alkalmazott jogszabályi rendelkezésre, valamint a Hitelezői Választmány elnökének a felszámoló díjával kapcsolatos észrevételének figyelembevételére, illetőleg annak mellőzésére.
A fenti bizonyítási eljárás lefolytatását követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon az ügyben. (Legf.Bír. Fpk.VIII.30.791/2002. sz.)