adozona.hu
BH 2004.8.336
BH 2004.8.336
A rokkantsági nyugellátást igénylő utóbb - az eljárás alatt - bekövetkezett állapotrosszabbodását nem lehet a társadalombiztosítási határozat jogszabályba ütközését megalapozóként figyelembe venni [Tny. 23. § (1) bekezdés; KK 22. számú állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperestől rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte, kérelmét az alperes első- és másodfokú határozatával elutasította.
A felperes keresete az igényét elutasító jogerős társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatára irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes igazgatója határozatát - az alperes elsőfokú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság által...
BH 2004.8.336 A rokkantsági nyugellátást igénylő utóbb - az eljárás alatt - bekövetkezett állapotrosszabbodását nem lehet a társadalombiztosítási határozat jogszabályba ütközését megalapozóként figyelembe venni [Tny. 23. § (1) bekezdés; KK 22. számú állásfoglalás].
A felperes az alperestől rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte, kérelmét az alperes első- és másodfokú határozatával elutasította.A felperes keresete az igényét elutasító jogerős társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatára irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes igazgatója határozatát - az alperes elsőfokú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes keresetével támadott elutasító alperesi határozatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének szakvéleményein alapultak, amelyek a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét 2001. március 1-jétől 50%-ban állapították meg. Ezért az alperes első és másodfokon hozott határozata értelmében a felperes nem rokkant, mivel nem rendelkezik a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges feltételekkel.
A peres eljárás során a munkaügyi bíróság igazságügyi orvosszakértő bevonásával vizsgálta a felperes egészségi állapotát. A szakvélemény alapján a vizsgálat napjától a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 67%, tehát III. csoportú rokkant, állapota végleges, ezért a munkaügyi bíróság szerint az alperes köteles az új eljárásában a felperes részére a rokkantsági nyugdíjat megállapítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogszabálysértésként az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 23. § (1) bekezdése megsértését jelölte meg. A jogerős ítélet az Áe. 73. § (1) bekezdésébe és a Pp. 339. § (1) bekezdésébe is ütközik. A felek tudomásul vették, hogy az Igazságügyi Orvostani Intézet a peres eljárás során az alperesi határozat időpontját követő időponttól kezdődően, 2002. május 15-étől véleményezett a felperesnél 67%-os munkaképesség-csökkenést. Ez a körülmény azonban nem teszi az alperesi határozatot jogszerűtlenné, mivel a bíróságnak a Legfelsőbb Bíróság KK 22. számú állásfoglalására tekintettel csupán azon körülményeket kellett volna vizsgálnia, melyek a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor fennálltak.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (2) bekezdés bb) pontja alapján elrendelte. A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes helyesen fejtette ki felülvizsgálati kérelmében, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata során a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala időpontjában megfelelt-e a jogszabályoknak.
A Tny. 23. § (1) bekezdése értelmében az igénylő részére rokkantsági nyugdíj - az egyéb feltételek fennállása mellett - akkor állapítható meg, ha a munkaképesség-csökkenése mértéke eléri a 67%-ot.
Az alperes elsőfokú határozatát az alperes vezetője másodfokú határozatával helybenhagyta, mivel az eljárás során beszerzett OOSZI I. és II. fokú orvosi bizottságai 50%-os munkaképesség-csökkenést véleményeztek a felperesnél 2001. március 1-jétől.
A munkaügyi bíróság által beszerzett szakvélemény az alperes I. és II. fokú orvosi bizottságai megállapításával egyetértett a felperes korábbi 50%-os munkaképesség-csökkenésére vonatkozóan. Az eltelt időszak állapotromlására tekintettel az igazságügyi orvosszakértő a felperes 67%-os rokkantságát egyértelműen a vizsgálata időpontjától - 2002. május 15-étől - állapította meg, mindezeket a felperes nem vitatta.
A rokkantsági nyugellátást igénylő utóbb bekövetkezett állapotrosszabbodása a perben felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozat jogszerűsége szempontjából nem vehető figyelembe. Az egészségromlás utóbbi változását csak az ítélet indokolásában lehet tényként rögzíteni (Legfelsőbb Bíróság KK 22. számú állásfoglalása, amely a 2001. évi CV. tv. 20. § (9) bekezdése értelmében a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság határozatai hivatalos gyűjteményében közzétett határozattal - elvi határozattal - azonos megítélés alá esik).
Az alperes eszerint a felperes igénye elutasításakor jogszerűen járt el, a munkaügyi bíróság ítélete ezért jogszabálysértő (ellentétes az említett elvi határozatnak minősülő KK 22. számú állásfoglalással), mert a megalapozott határozatot a rokkantság utóbb történt megállapítása ellenére hatályon kívül helyezte. A jogerős társadalombiztosítási határozat a meghozatalakor megfelelt a jogszabályoknak.
A perben megállapított állapotrosszabbodásra tekintettel az alpereshez történő újabb igénybejelentés alapján kerülhet sor a rokkantsági nyugdíj megállapítására. A perben erre nem volt törvényes lehetőség.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.795/2003. sz.).