adozona.hu
BH+ 2004.7.327
BH+ 2004.7.327
Amennyiben a felszámolói zárómérlegben az adós felosztható vagyona téves összegben szerepel, az azt jóváhagyó elsőfokú záróvégzést hatályon kívül kell helyezni, és a megismételt eljárásban a felszámolót kell kötelezni a vagyonfelosztási javaslat átdolgozására és új vagyonfelosztási javaslat készítésére [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 56. § (1) és (2) bek., 57. §, 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésében az adós gazdálkodó szervezet ellen 1999. március 18-i kezdő nappal megindult felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette, a felszámoló díját 300 000 Ft-ban állapította meg, és megkeresni rendelte a Bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy a megjelölt számlaszámon kezelt 11 278 Ft-ot a felszámolónak fizesse ki.
A felszámoló által benyújtott zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot 5 018 049 Ft felosztható vagyonnal és...
BH+ 2004.7.327 Amennyiben a felszámolói zárómérlegben az adós felosztható vagyona téves összegben szerepel, az azt jóváhagyó elsőfokú záróvégzést hatályon kívül kell helyezni, és a megismételt eljárásban a felszámolót kell kötelezni a vagyonfelosztási javaslat átdolgozására és új vagyonfelosztási javaslat készítésére [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 56. § (1) és (2) bek., 57. §, 60. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésében az adós gazdálkodó szervezet ellen 1999. március 18-i kezdő nappal megindult felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette, a felszámoló díját 300 000 Ft-ban állapította meg, és megkeresni rendelte a Bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy a megjelölt számlaszámon kezelt 11 278 Ft-ot a felszámolónak fizesse ki.A felszámoló által benyújtott zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot 5 018 049 Ft felosztható vagyonnal és 51 343 776 Ft tartozással jóváhagyta. A végzés indokolásából kitűnően az adós gazdálkodó szervezetnek készpénz vagyona nincs, az 5 018 049 Ft az adós gazdálkodó szervezet követeléseiből tevődik össze. Ezekből a követelésekből az adósnak R. Zs.-val szemben fennálló 300 000 Ft követelését a felszámolóra ruházta át, feljogosította a felszámolót e követelés behajtására. Ezen túlmenően az adósnak az f.-i Borfeldolgozóban fennálló 200 000 Ft névértékű vagyoni betétjéből 75 662 Ft értéket a felszámolóra szintén átruházott.
Az adósnak az f-i Borfeldolgozóban fennálló vagyoni betétjéből a fennmaradó 124 000 Ft vagyoni betétet a P. P. Kft.-re ruházta át. Az adósnak a szőlő értéknövelő beruházásából származó 4 506 771 Ft követeléséből 875 000 Ft követelésrészt a P. P. részére, további 40 000 Ft-ot a megyei illetékhivatal részére, 260 000 Ft követelésrészt az APEH Megyei Igazgatósága részére, míg 3 205 629 Ft követelést 1000 Ft-ra leértékelve az M. K. Rt. részére, végül 125 480 Ft követelésrészt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hitelező részére adott át. Megállapította, hogy ezt meghaladóan a hitelezői igények kielégítetlenül maradtak.
Döntése indokaként az 1991. évi IL. törvény 60. § (1) bekezdésére hivatkozott. Elfogadta a felszámolónak azt a kérelmét, hogy felszámolói díja az adósnak R. Zs.-val szemben fennálló követeléséből nyerjen kielégítést tekintettel arra, hogy ez a követelés látszik a leginkább behajthatónak. Elfogadta továbbá az M. K. Rt. kérelmét is az őt megillető hitelezői részesedés leértékelésére vonatkozóan, arra hivatkozva, hogy ez a többi hitelező érdekét nem sérti.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az APEH Megyei Igazgatósága hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat ellen előterjesztett kifogásában is sérelmezte a felszámolási eljárás befejezését anélkül, hogy a felszámoló a szőlő értéknövelő beruházásából származó adósi követelést behajtaná. Az adós felszámolója a 2000. május 15-én kelt levelében arról tájékoztatta a hitelezőket, hogy a Megyei Földművelésügyi Hivatal 46/2000. számú határozatában 61 magánszemélyt az adós gazdálkodó szervezet részére 4 506 771 Ft értéknövekedést eredményező beruházási költség megtérítésére kötelezte. A 2001. május 4-én kézbesített zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban a felszámoló teljes értéken szerepeltette a szőlő értéknövelő beruházásából eredő követelést. A hitelező megkeresésére a Megyei Földművelésügyi Hivatal tájékoztatásából tudomására jutott, hogy a 61 magánszemély közül 40-en a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérték. Az ügyben a megyei bíróság 2001. február 15-én ítéletet hozott, mellyel a Földművelésügyi Hivatal határozatát megváltoztatta, és az egy AK-ra eső értéknövekedés összegét 1210 Ft-ban határozta meg. A fellebbezéshez 7. sorszámon csatolt kimutatás szerint tehát a felszámoló által nyilvántartott 4 506 771 Ft értéknövelő beruházásból származó követelés a bírósági ítélet következtében a valóságban 1 978 051 Ft. A felszámoló tehát a követelés összegét nem valós értéken szerepeltette a felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban, holott a 2001. május 11-ei forduló nappal összeállított mérleg elkészítésekor kellő körültekintés mellett már tudomása lehetett a hivatkozott ítéletről. Mindezek alapján a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot elfogadhatatlannak tartotta.
Ezen túl jogszabállyal ellentétesnek tartotta a felszámolási költségnek minősülő követelések rangsorolását is. Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 57. §-a (2) bekezdése részletesen meghatározza a felszámolási költségeket, ezek kielégítésére rangsort állít fel. Ezek között a c) pont tartalmazza az adósnak azokat az adó- és járulékfizetési kötelezettségeit, amelyek a felszámolás alatti gazdasági tevékenységből keletkeztek. Ezeket a Cstv. 58. § (1) bekezdése alapján esedékességükkor kell megfizetni. A bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat ellenben a felszámoló díját a felszámolási költségek közül kiemelte. A kielégítésének ez a privilegizálása ellentétes a Cstv. 57. § (2)-(7) bekezdéseiben, valamint az 58. § (1) bekezdéseiben foglaltakkal.
Végül hivatkozott arra, hogy a 260 000 Ft felszámolás alatti adótartozásból 253 000 Ft a járuléktartozás. Az Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 86/I. §-ban foglaltak szerint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak járulék, hozzájárulás és egyéb követelései fejében……… egyéb vagyont elfogadni csak abban az esetben lehet, ha a pénzbeni teljesítés nem, vagy csak részben lehetséges. Álláspontja szerint ez a feltétel nem áll fenn, mivel a követelés behajtását a felszámoló meg sem kísérelte.
A fellebbezésre adott észrevételében a felszámoló maga is megerősítette a hitelező által az értéknövelő beruházásokra tett megállapításokat, nevezetesen azt, hogy a zárómérlegbe beállított értéknövekménnyel szemben immár jogerős ítélet állapítja meg: a követelhető értéknövelő beruházás értéke mindösszesen 1 978 051 Ft. Hivatkozott azonban arra, hogy a zárómérleg elkészítésének időpontjában az ítélet még nem jutott el hozzá. Emiatt maga is helytelennek találja a bíróság által nem jogerősen jóváhagyott felszámolási zárómérleg adatait. Úgy nyilatkozott, hogy ezt visszavonja és hajlandó új zárómérleget készíteni. Ezt követően a 2001. november 14-én kelt és a Legfelsőbb Bírósághoz november 21-én felterjesztett felszámolói bejelentésben a zárómérleg kijavítását kérte a kérelmében megjelölt számszaki adatok figyelembevételével arra az esetre, ha a bíróság a zárómérleg jóváhagyásának visszavonását nem látná teljesíthetőnek.
Az elsőfokú bíróság a felszámolói bejelentéseket és kérelmeket - a fellebbezésre adott észrevételnek tekintve - a Legfelsőbb Bírósághoz felterjesztette.
A hitelező fellebbezése az alábbiak miatt alapos.
A fellebbezésből és a felszámolónak arra adott észrevételéből megállapíthatóan a zárómérleg az adós felosztható vagyonát tévesen meghatározott összegben tünteti fel. Ebből következően az adós vagyonának ennek alapján történő felosztása szintén téves. A befejezett közigazgatási perben megítélt követelés figyelembevételével ezért a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat átdolgozása és új vagyonfelosztási javaslat készítése szükséges.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését az eljárásra alkalmazott, többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvény és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során kötelezni kell a felszámolót a zárómérlegnek és vagyonfelosztási javaslatnak a jogerős ítélet folytán megváltozott vagyoni helyzetnek megfelelő átdolgozására. Az átdolgozott zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot a hitelezők részére ki kell adni abból a célból, hogy arra a többször módosított Cstv. 56. § (1) bekezdésében meghatározott 30 napos határidő alatt kifogásukat előterjeszthessék. Mindezen eljárást követően kell a bíróságnak a záró végzését meghoznia és az adós vagyonát a hitelezők között felosztania.
Alaptalan a hitelezőnek arra vonatkozó fellebbezési támadása, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a hitelezői igények kielégítésének a törvényben meghatározott sorrendjét akkor, amikor a felszámoló részére a felszámolói díj követelése kielégítéseként R. Zs.-val szemben fennálló követelést adta át. A követelések megtérülése ugyanis a vagyon felosztása során nem állapítható meg. A többször módosított Cstv. 56. § (2) bekezdése pedig csak annyit tartalmaz, hogy a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között - követelésük erejéig - a bíróságnak az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével kell felosztania. A többször módosított Cstv. 57. §-ban foglalt kielégítési sorrendet az elsőfokú bíróságnak a vagyonfelosztása nem sérti, hiszen egyaránt az 57. § (1) bekezdésének a) pontjába tartozó felszámolási költségnek minősül a felszámoló díja és az adóhatóságnak a 260 000 Ft-os követelése is. Mind a felszámolói díj, mind az adóhatóság hitelezői igénye az átadott követelésből teljes egészében kielégítésre került az elsőfokú bíróság végzése szerint. Annak meghatározása pedig, hogy ezt milyen vagyontárgyakból, illetve követelésből rendeli kielégíteni a bíróság, kizárólag a bíróság mérlegelési körébe tartozik, és a hitelezők által alappal nem kifogásolható.
Nem kifogásolható megalapozottan a felszámolónak az az eljárása sem, hogy a zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban a be nem hajtott követelések felosztását kéri, illetve a bíróság ennek megfelelően a követeléseket osztja fel a hitelezők között. A felszámolás kezdetétől számítottan a zárómérleg elkészítéséig ugyanis a többször módosított Cstv. 56. § (2) bekezdésében meghatározott 2 év már eltelt. Ez esetben pedig a törvény lehetőséget ad arra, hogy az eddig be nem hajtott követelések felosztására kerüljön sor, a hitelezők között, követelésük erejéig. (Legf. Bír. Fpk.VI.32.622/2001.sz.)