adozona.hu
BH+ 2004.7.326
BH+ 2004.7.326
A felszámolást elrendelő és a felszámolási eljárást jogerősen befejező végzés ellen nincs helye perújításnak [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 260. § (1) bek., 266. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 80. sorszámú végzésével Sz. Z., az adós volt ügyvezető igazgatójának perújítási kérelmét elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás az elsőfokú bíróság 2001. március 7-én jogerőre emelkedett végzésével befejezést nyert. A határozat ellen perújításnak minősíthető jogorvoslatot terjesztett elő a volt ügyvezető. Az elsőfokú bíróság a kérelmet a Pp. 266. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította, figyelemmel a Pp. 260. §-ának ...
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezést nyújtott be. Kérte az eljárásban hozott összes határozat "hatálytalanítását", miután teljesen jogtalan a felszámolási ügy, a közigazgatási-államigazgatási jogkörben dolgozók hivatalukkal való visszaélés során hozták meg a határozataikat. Az új eljárás során más bíróság kijelölését kérte, elfogultságra hivatkozva. Az eljárásban költségmentességet igényelt azzal, hogy pártfogó ügyvéd is kerüljön kijelölésre, de az se legyen az érintett megyéből való. Bejelentette, hogy jelenleg csődbüntett megindítására került sor, ennek körülményeitől függően tud a további részletekkel foglalkozni.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben. A kérelmező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1999. évi 5. számában, 230. szám alatt közzétett eseti döntésében, a Pp. 260. §-ának (1) bekezdése a jogerős ítélet ellen biztosítja a perújítás lehetőségét, míg az elsőfokú bíróság végzésében felsorolt további határozatok olyan ítélethatályú határozatok, amelyek ellen emiatt van helye perújításnak. Sem a Pp., sem a jelen ügyben alkalmazott, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) mint speciális jogszabály nem teszi lehetővé a perújítást, sem a felszámolást elrendelő végzés, sem pedig a felszámolási eljárást jogerősen befejező végzés ellen. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a nemperes eljárásban hozott végzés ellen benyújtott perújítási kérelmet elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, lényegében helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jelen esetben egyrészt hivatalból történő, törvényen alapuló elutasításnak volt helye a perújítási kérelem vonatkozásában, másrészt csupán hatályon kívül helyezés esetén, az új határozat meghozatalára kérte a kérelmező más bíróság kijelölését, valamint más pártfogó ügyvéd igénybevételét. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elfogultsági bejelentéssel nem foglalkozott. (Legf.Bír. Fpk.VIII.30.818/2002. sz.)