adozona.hu
BH 2004.7.291
BH 2004.7.291
A felszámolási eljárásban is alkalmazni kell a Pp. 229. § (1) bekezdését, amely kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő) [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 229. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a hitelező először 2002. április 10-én kezdeményezett felszámolási eljárást, amely a megyei bíróság előtt volt folyamatban. Ebben az eljárásban az adós a tartozás jogalapját és összegszerűségét is vitatta. 2002. szeptember 23-án bírósághoz intézett leveléhez mellékelte a hitelezőhöz 2002. január 18-án és 2002. március 12-én írt leveleit, amelyek a tartozás vitatásának minősülnek. Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást megszüntette, arra való figyelemmel, hogy az adós vitatta...
BH 2004.7.291 A felszámolási eljárásban is alkalmazni kell a Pp. 229. § (1) bekezdését, amely kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő) [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 229. §].
Az adós ellen a hitelező először 2002. április 10-én kezdeményezett felszámolási eljárást, amely a megyei bíróság előtt volt folyamatban. Ebben az eljárásban az adós a tartozás jogalapját és összegszerűségét is vitatta. 2002. szeptember 23-án bírósághoz intézett leveléhez mellékelte a hitelezőhöz 2002. január 18-án és 2002. március 12-én írt leveleit, amelyek a tartozás vitatásának minősülnek. Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást megszüntette, arra való figyelemmel, hogy az adós vitatta a követelést. Az eljárást megszüntetését követően az adós 1,5 millió forintot a hitelezőnek megfizetett.A hitelező 2003. március 10-én érkezett beadványában ismételten kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolás elrendelését ugyanazon számlák vonatkozásában, mint amelyek esetében az első alkalommal kezdeményezte az eljárást.
Az adós ellenkérelmében előadta, hogy a Z. M.-i Bíróság 4. Fpk. 20-02-020082/13. szám alatti végzésének meghozatala óta új körülmény nem merült fel, ezért kérte az eljárás megszüntetését.
Az elsőfokú bíróság bizonyítás lefolytatása után 1. Fpk. 20-03-020071/18. számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. Végzését azzal indokolta, hogy az adós a tartozás törlesztését megkezdte, az eddig vitatott tartozását elismerte és az elismerés következtében kezdte meg a részteljesítést, ezért a fizetésképtelenség megállapításának feltételei fennállnak.
A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését. Kifogásolta, hogy a felszámolási eljárásban a korábbi közös jogi képviselőjük a felperes képviseletében nyújtotta be a felszámolási kérelmet.
A hitelező ellenkérelmében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbi okok miatt megalapozott.
A megyei bíróság végzésével - amelyet 2002. december 2-án hozott meg a hitelező - a hitelező felszámolási kérelmét érdemben bírálta el, és ennek eredményeként szüntette meg az eljárást. A bíróság végzése 2003. január 3-án jogerőre emelkedett. A Cstv. 6. § (2) bekezdése kimondja, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (továbbiakban: Pp.) rendelkezéseit - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak azzal, hogy a csődeljárásban és a végelszámolási eljárásban a felfüggesztésnek, félbeszakadásnak és szünetelésnek, a felszámolási eljárásban pedig félbeszakadásnak nincs helye.
A felszámolási eljárásban is alkalmazni kell a Pp. 229. § (1) bekezdését, amely kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). Az iratok alapján megállapítható, hogy a tartozás törlesztésének megkezdése még az első végzés meghozatala előtt történt, ezt a tényt a bíróság értékelte. Erre való tekintettel az elsőfokú bíróságnak a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmet a Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján érdemi vizsgálat lefolytatása nélkül el kellett volna utasítani, illetve a későbbiek során a Pp. 157. § a) pontja alapján az eljárást meg kellett volna szüntetni.
Miután az elsőfokú bíróság ezt elmulasztotta, a másodfokú bíróság a Pp. 251. § (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a felszámolási eljárást megszüntette. Az eljárás megszüntetése következtében a hitelező a követelését peres eljárásban érvényesítheti. (Pécsi Ítélőtábla Fpkf. II. 30.048/2004. sz.)