adozona.hu
BH 2004.6.254
BH 2004.6.254
A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megállapításánál a szolgálati idő számítására vonatkozó kedvezmény nem illeti meg azt, aki a szolgálati idő megkezdése előtt megrokkant, ilyen esetben az igénybejelentés időpontjában betöltött életkor szerinti szolgálati idő irányadó [Tny. 24. § (1)-(3) bekezdés, 25. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes jogerős társadalombiztosítási határozatának - melyben helybenhagyta a rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét elutasító elsőfokú határozatot - bíróság általi felülvizsgálatát kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2001. január 17-én kelt másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
A tényállás szerint az 1976. május 8-án született felperes születésétől hallássérült, 22 éve...
BH 2004.6.254 A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megállapításánál a szolgálati idő számítására vonatkozó kedvezmény nem illeti meg azt, aki a szolgálati idő megkezdése előtt megrokkant, ilyen esetben az igénybejelentés időpontjában betöltött életkor szerinti szolgálati idő irányadó [Tny. 24. § (1)-(3) bekezdés, 25. § (4) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes jogerős társadalombiztosítási határozatának - melyben helybenhagyta a rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét elutasító elsőfokú határozatot - bíróság általi felülvizsgálatát kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2001. január 17-én kelt másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
A tényállás szerint az 1976. május 8-án született felperes születésétől hallássérült, 22 éves kora előtt megrokkant. Rokkantsági nyugdíj iránti igényét 24 évesen, 2000. október 26-án nyújtotta be az alpereshez, aki amiatt utasította el a kérelmet, mert a szolgálati ideje kezdete előtt megrokkant felperes nem rendelkezett az életkora szerint szükséges szolgálati idővel.
A munkaügyi bíróság a Tny. 25. § (1) és (2) bekezdése, valamint 25. § (1) és (4) bekezdése egybevetéséből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes jogszabályértelmezése téves, mert nem az igénybejelentés időpontjában, hanem a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell alapul venni, így a felperes a Tny. 24. § (2) bekezdése alapján jogosult a rokkantsági nyugdíjra.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Tny. 23. § (1) bekezdésére, a 24. § (1) és (2) bekezdésére, és a 25. § (4) bekezdésére hivatkozott, amelyeket - amint azt a Legfelsőbb Bíróság egyik iránymutató döntésében már kifejtette - együttesen, egymással összefüggésben kell értelmezni. Eszerint a felperesnek, mivel a szolgálati ideje kezdetétől megrokkant, a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz 4 év szolgálati idővel kellett volna rendelkeznie. Ezzel szemben igénybejelentésekor 1 év 347 napot igazolt, így a kért ellátásra jogosultságot a munkaügyi bíróság jogszabálysértően állapította meg.
A felülvizsgálati eljárás elrendelésére a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján került sor.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság általános feltételeit a Tny. 23. §-ának (1) bekezdése határozza meg. E feltételek egyike a jogszabályban előírt szükséges mértékű szolgálati idő megszerzése. A szükséges szolgálati időt az igénylő életkorához igazodóan a Tny. 24. § (1) bekezdése, a kedvezménynek minősülő kivételeket a 24. § (2) és (3) bekezdése határozza meg. Eszerint aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett, és 22 éves kora előtt megrokkant (ezek együttes feltételként értendők), a szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra. Ezzel szemben a Tny. 25. § (4) bekezdése érelmében az, aki a szolgálati idejének kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte, és rendszeresen nem dolgozik, vagy a keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj igénylését megelőző kereseténél.
Ezeknek a rendelkezéseknek az egybevetéséből következik, hogy a Tny. 24. § (2) bekezdésében a szolgálati idő számítására vonatkozó kedvezmény nem illeti meg, aki azt megelőzően megrokkant, minthogy a szolgálati ideje megkezdődött volna. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes értelmezése téves.
A felperes eszerint a Tny. 25. § (4) bekezdése értelmében - mivel az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet perben beszerzett véleménye alapján születése óta rokkant - rokkantsági nyugdíjra csak akkor lenne jogosult, ha az igény bejelentésekor 4 év szolgálati idővel rendelkezne. Az alperes ezért megalapozottan utasította el a felperes rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét a szükséges mértékű szolgálati idő hiányára tekintettel.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.613/2002. sz.)