adozona.hu
BH 2004.6.261
BH 2004.6.261
Ügynöki szerződések minősítése a vámáruk jogellenes belföldi forgalomba hozása szempontjából [1995. évi C. tv. 76. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mint bérlő 1997. október 3-án keretmegállapodást kötött a holland társasággal különböző automata berendezések hosszú távú bérletére. A szerződésben megállapodtak, hogy ezek a berendezések a felperes magyarországi megbízottainak használatában lesznek. A felperes mint biztosító társaság egyéni vállalkozókkal biztosítási ügynöki tevékenysége végzésére megbízási szerződéseket kötött. Ennek keretében az ügynökök kizárólag a felperes részére biztosítás közvetítés, kiegészítő szolgáltatás...
BH 2004.6.261 Ügynöki szerződések minősítése a vámáruk jogellenes belföldi forgalomba hozása szempontjából [1995. évi C. tv. 76. §].
A felperes mint bérlő 1997. október 3-án keretmegállapodást kötött a holland társasággal különböző automata berendezések hosszú távú bérletére. A szerződésben megállapodtak, hogy ezek a berendezések a felperes magyarországi megbízottainak használatában lesznek. A felperes mint biztosító társaság egyéni vállalkozókkal biztosítási ügynöki tevékenysége végzésére megbízási szerződéseket kötött. Ennek keretében az ügynökök kizárólag a felperes részére biztosítás közvetítés, kiegészítő szolgáltatások közvetítés, toborzás, és egyéb tevékenységeket végeztek. Az ügynökök egyéni vállalkozók voltak, akik megbízási díjra jogosultak és a szerződő felek között úgynevezett franchise kapcsolat volt.A felperes a holland társasággal kötött keretmegállapodás alapján 1997. október 10. és 1998. október 13a között több alkalommal számítógépeket, és azok tartozékait vámkezeltette ideiglenes behozatali eljárásban. Az így Magyarországra került berendezésekre a felperes az ügynökeivel bérleti szerződést kötött. A bérleti szerződés alapján az ügynökök havi 8000 Ft + áfa díjat voltak kötelesek a berendezésekért fizetni. A bérleti díj fizetése úgy történt, hogy a felperes a bérlő esedékes megbízási díjából azt levonta.
A vámkezelést követően a vámhivatal saját hatáskörében ellenőrzést folytatott, majd határozataival intézkedett vámteher beszedéséről.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1999. március 12-én kelt határozatával az elsőfokú határozatokat megsemmisítette.
Ezt követően a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Ellenőrzési Hivatala elrendelte a felperes utólagos ellenőrzését. Az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a vámhivatal 1999. január 13-án kelt 11 db határozatával, továbbá az 1999. október 21-én kelt 5 db határozatával összesen 177 955 086 Ft vámterhet, és 50% bírságot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú vámhatóság, 1999. október 7-én, 2000. január 21-én kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozat megállapította, hogy a felperes az ideiglenes behozatalban vámkezeltetett vámárukat jogellenesen belföldi forgalomba hozónak minősül azáltal, hogy a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 76. § (4) bekezdésébe foglalt korlátozást megszegte.
A jogerős határozatok ellen a felperes nyújtott be keresetet, kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.
A felperes eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésre is hivatkozott. Eljárásjogi tekintetben előadta, hogy a VPOP nem volt jogosult utólagos ellenőrzés elrendelésére, az a Vtv. szabályaival ellentétesen történt.
A felperes a 2001. március 6-ai tárgyalási napon keresetét kiterjesztette és kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a vámteher különbözet és a kapcsolódó bírság késedelmi pótlékok kamatokkal történő fizetésére.
A felperes az anyagi jogszabálysértés tekintetében arra hivatkozott, hogy a vámhatóság tévesen értelmezte a vámtörvény rendelkezését. Álláspontja szerint a fővállalkozói szerződés teljesítése keretében az alkalmazottja használta a behozott vámárut, így az nem tekinthető harmadik személy részére használatba adásnak.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság alaptalannak találta a felperes eljárásjogi kifogásait, azt egyenként megindokolta. Az anyagi jogi kérdésben pedig osztotta az alperes álláspontját. A bíróság megállapította a felperes haszonkölcsönre hivatkozásával szemben, hogy a felperes és ügynökei között létrejött megbízási szerződések 3. pontjai kifejezetten tartalmazzák, hogy az ügynökök felperes részére bérleti díjat fizetnek. Önmagában az a tény, hogy a bérleti díj részben fedezte a felperes által a külföldi társaság felé teljesítendő bérleti díjat, nem változtatja meg a felperes és az ügynökök közötti használati jogviszony jellegét, azt nem tette ingyenessé. Így a bérleti jogviszonyra tekintettel a megállapodás a Vtv. 76. § (4) bekezdésének hatálya alá tartozott.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukat bérbe adta, amely tevékenysége a jogellenes forgalomba hozatalt megvalósította. A bérbeadás ugyanis nem fővállalkozói szerződéshez kapcsolódott és nem alkalmazotti jogviszonyban történt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A felperes az ítéletet iratellenesnek és jogszabálysértőnek tekintette, továbbra is fenntartotta mind az eljárásjogi mind az anyagi jogi kifogásait.
A felperes lényegében megismételte és fenntartotta a per során előadott jogi érveit, azt ismételten részletesen felsorolta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartotta jogi álláspontját és bejelentette, hogy a késedelmi pótlék és raktárdíjról szóló határozatok ellen külön kereset alapján folyik a bírósági eljárás.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes eljárásjogi kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg.
A vámtörvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet, (a továbbiakban: Vhr.) 232. § (1) bekezdése szerint az Országos Parancsnokság végzi az átfogó hosszabb időszakra vonatkozó utólagos ellenőrzést, a) nemzetközi megállapodás alapján és azokban a kiemelt ügyekben, amelyekre vonatkozóan az országos parancsnok így rendelkezik.
A perbeli esetben átfogott hosszabb időszakra vonatkozott az utólagos ellenőrzés, ugyanakkor a vámérték nagyságára tekintettel ezt kiemelt ügynek is lehetett tekinteni. Tévedett a felperes a Vhr. 232. § (1) bekezdés értelmezésével kapcsolatosan. A nemzetközi megállapodás, valamint a kiemelt ügyek fennállása az adott esetben nem minősül együttes feltételnek, az "és" szó felsorolást jelent. Így önmagában az átfogóbb időszakra vonatkozó kiemelt ügyben is jogosult volt az Országos Parancsnokság utólagos vizsgálatot elrendelni.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a Vtv. és az államigazgatási eljárási törvényről szóló 1957. évi IV. törvény kapcsolata esetében azzal, hogy a Vtv. 145. § (1) bekezdése szerint az Áe. másodlagosan alkalmazható. A Vtv. 147. § (2) és (4) bekezdése lehetővé teszi az elévülési határidőn belül a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozat módosítását, illetőleg az utólagos ellenőrzés megállapítása alapján a módosított határozat ismételt módosítást is. A vámjogszabályok hatálya alatt tehát már nem érvényesül a határozat módosításának tilalma, és az államigazgatási eljárásban jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelme. A Legfelsőbb Bíróság számos döntésében rámutatott erre az értelmezésre. Ugyanakkor helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy az ideiglenes behozatal feltételeinek megváltozása miatt a vámhatóság lényegében még az addig ki nem szabott és nem befolyt vámteherről rendelkezett, határozataival tehát tulajdonképpen nem módosította korábbi határozatait.
Végül helyesen rendelkezett a bíróság arról is, hogy a kiterjesztett kereseti kérelemmel kapcsolatban a bíróságnak nincs hatásköre, a bíróság a közigazgatási határozatok felülvizsgálata során kifejezetten csak azt bírálhatja el, hogy a határozat jogszabálysértő-e vagy sem. Az ennek következtében keletkező fizetési kötelezettség a végrehajtási eljárásra tartozik.
Az anyagi jogi kérdésekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a Vtv. 76. § (4) bekezdésének rendelkezése alapján megállapította, hogy az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni, illetőleg harmadik személy szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékes vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés értelmezésében nem minősül harmadik személy részére használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő fővállalkozói szerződés teljesítés keretében alvállalkozónak adja át, vagy azt az alkalmazottja használja. A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy mindkét kivételes feltétel fennállt, a felperes ugyanis fővállalkozói szerződés keretében alkalmazott ügynököket, és ezeknek az alkalmazottaknak adta használatba az ideiglenes behozatalba vámkezelt berendezéseket.
Valójában a felperes és az ügynökök között keletkezett megbízási szerződésből egyértelmű volt, hogy a felperes bérleti díj ellenében adta az ügynökök használatába a behozott berendezéseket. A felperes nem volt fővállalkozói kapcsolatban a külföldi holland céggel és az ügynökök nem minősültek a felperes alkalmazottainak. A felperes által hivatkozott jogi minősítések ellentmondtak a rendelkezésre álló adatoknak. A felperes maga csatolta be az ügynökökkel készült megbízási szerződéseket, és a bérleti szerződéseket, ennek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperesi hivatkozások alaptalanok, az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helyes jogkövetkeztetéseket vont le.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.145/2002.)