adozona.hu
BH+ 2004.6.284
BH+ 2004.6.284
A vezető állású munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással indokolás nélkül megszüntetheti. Ebből következik, hogy a különös indokoltsághoz kötött felmondási korlátozás sem érvényesül a vezető munkaviszonya felmondásánál [Mt. 89. § (7) bekezdés, 190. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél korábban vezérigazgatói munkakört betöltő felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás Mt. 89. § (7) bekezdésébe ütköző jogellenességének megállapítását és ennek anyagi jogkövetkezményei tekintetében az alperes marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes a 2002. október 10-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, az Mt. 190. § (2) bekezdése alapján a felmondás indokolá...
BH+ 2004.6.284 A vezető állású munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással indokolás nélkül megszüntetheti. Ebből következik, hogy a különös indokoltsághoz kötött felmondási korlátozás sem érvényesül a vezető munkaviszonya felmondásánál [Mt. 89. § (7) bekezdés, 190. § (2) bekezdés].
Az alperesnél korábban vezérigazgatói munkakört betöltő felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás Mt. 89. § (7) bekezdésébe ütköző jogellenességének megállapítását és ennek anyagi jogkövetkezményei tekintetében az alperes marasztalását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes a 2002. október 10-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, az Mt. 190. § (2) bekezdése alapján a felmondás indokolásának mellőzésével.
A munkaügyi bíróság nem találta alaposnak a felperes felmondási korlátozás fennállására való hivatkozását, mert álláspontja szerint a vezető állású munkavállaló esetében a munkáltató az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belüli munkaviszony megszüntetésnél sem köteles a rendes felmondást indokolni. Így az Mt. 89. § (7) bekezdésének az alkalmazása kizárt a vezető állású munkavállalónál.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és ennek jogkövetkezményei tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint mivel az Mt. 190. § (2) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a vezető állású munkavállaló esetében az Mt. 89. § (7) bekezdését nem kell alkalmazni, az e bekezdésben megállapított felmondási korlátozást figyelembe kell venni a vezető munkaviszonya megszüntetésénél is. Ezért az alperes által közölt rendes felmondás jogellenességét állapította meg a felmondási korlátozás figyelmen kívül hagyása miatt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az Mt. 190. § (2) bekezdése és az Mt. 89. § téves értelmezéséből adódó jogszabálysértésre és az ezzel összefüggésben felmerült elvi jogkérdésre hivatkozással.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatását rendelte el abban az elvi jelentőségű jogkérdésben, hogy a vezető állású munkavállaló munkaviszonyának munkáltatói rendes felmondással való megszüntetésére az Mt. 89. § (7) bekezdésében meghatározott korlátozás kiterjed-e.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 190. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vezető munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére az Mt. 89. § (2) bekezdésében, valamint a 90-92. §-ban foglalt rendelkezések nem terjednek ki. Eszerint a vezető esetében a rendes felmondást a munkáltatónak nem kell megindokolnia, a felmondási tilalmak nem érvényesülnek, és a felmondási idő mértékére vonatkozó törvényi szabályokat sem kell alkalmazni.
Az Mt. 190. § (2) bekezdése az Mt. 89. § (2) bekezdés alkalmazását zárja ki, amely a felmondás kötelező indokolásáról, a világos indokolásról, valamint a felmondási indok valósága és okszerűsége munkáltatót terhelő bizonyításáról rendelkezik.
Amennyiben a felmondás indokolására vonatkozó előbbi alapvető szabályok a vezető munkaviszonya felmondása esetében nem érvényesülnek, az Mt. 89. § további (3)-(7) bekezdéseinek az indokolással összefüggő rendelkezései értelemszerűen nem alkalmazhatók a logika szabályaiból és e rendelkezések tartalmi egybevetéséből következően.
Ha nincs indokolási kötelezettség és így nem terheli a munkáltatót az indok valóságának, okszerűségének bizonyítása, a különös indokon alapuló felmondási korlátozás érvényesülésének feltételei hiányoznak. E logikai és tartalmi összefüggésre tekintettel a törvényalkotó azzal, hogy az Mt. 89. § (2) bekezdésének alkalmazását a vezetők tekintetében kizárta, erre vonatkozó kifejezett utalás nélkül is az indoktól függően érvényesülő felmondási korlátozás [Mt. 89. § (7) bekezdés] érvényesülését is kizárta.
Ez következik egyébként abból is, hogy ha a felmondási tilalmak sem kötik a munkáltatót a vezető munkaviszonya felmondásánál, egyéb felmondási korlátozás sem állhat fenn.
A másodfokú bíróság ezzel ellentétes - a jogszabály logikai, tartalmi összefüggéseit mellőző - formális jogszabály-értelmezése téves, határozata jogszabálysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.799/2003.sz.)