adozona.hu
BH+ 2004.6.276
BH+ 2004.6.276
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet kára nem azzal keletkezik, ha a felszámoló az adóhatóság követelését nyilvántartásba veszi, hanem azzal, ha azt egészben vagy részben kifizetik, illetve a kifizetésre vonatkozó fedezet rendelkezésre áll. A kár bekövetkeztének bizonyítása hiányában a keresetet el kell utasítani [Ptk. 339. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 32. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A másodfokú bíróság a felperes keresetének elutasításáról rendelkező, elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta.
Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - külön felhívásra - 750 000 Ft fellebbezési illetéket és az alperesnek 15 napon belül 5000 Ft másodfokú perköltséget.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemben helytálló az abból levont jogi következtetése is.
A felperes fellebbezésében foglaltakra te...
BH+ 2004.6.276 A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet kára nem azzal keletkezik, ha a felszámoló az adóhatóság követelését nyilvántartásba veszi, hanem azzal, ha azt egészben vagy részben kifizetik, illetve a kifizetésre vonatkozó fedezet rendelkezésre áll. A kár bekövetkeztének bizonyítása hiányában a keresetet el kell utasítani [Ptk. 339. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 32. § (1) bek.].
A másodfokú bíróság a felperes keresetének elutasításáról rendelkező, elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta.Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - külön felhívásra - 750 000 Ft fellebbezési illetéket és az alperesnek 15 napon belül 5000 Ft másodfokú perköltséget.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemben helytálló az abból levont jogi következtetése is.
A felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel, a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes társaságra a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) szabályai az irányadóak. Az 1998. június 16-án hatályba lépett, az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 56. § (3) bekezdésében foglalt szabályok az alperes felelősségének vizsgálata során nem irányadóak.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem tett eleget a Pp. 164. § (1) bekezdésében írt bizonyítási kötelezettségének. Nem bizonyította, hogy a régi Gt.32. §-ára, illetve a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított, általa megjelölt összegű kár keletkezett. Az eljárás során maga ismerte el, hogy az APEH által bejelentett 56 512 000 Ft-os hitelezői igény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés e) pontja alapján került besorolásra, s annak kielégítésére nincs lehetőség.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, abban kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a jogszabályokkal összhangban álló új határozat hozatalával az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperes kereset szerinti marasztalását: 56 512 000 Ft és ennek 2000. január 26-ától 2001. december 31-ig évi 20%-os, 2002. január 1-jétől évi 11%-os kamata, és a perköltség megfizetésére kötelezését.
Előadta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében azért szükséges, mert azzal összefüggésben az alábbi, a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még el nem döntött elvi jelentőségű két jogkérdés merül fel:
"A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet esetében, mi minősül kárnak, a vagyonban beálló értékcsökkenésnek."
"Hogyan alakul az ügyvezető felelőssége, jogosulatlan áfa visszaigényléssel okozott olyan fizetési kötelezettség (kár) tekintetében, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett."
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes hivatkozott arra is, hogy a támadott határozat a régi Gt. 32. § (1) bekezdését, 202. § (1) bekezdését, a Ptk. 339. § (1) bekezdését, a Cstv. 57. §-át, 58. §-át, a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését, illetve a Pp. 221. § (1) bekezdését sérti.
Hangsúlyozta, hogy a peres eljárás során becsatolt adóhatósági határozatokkal bizonyította, hogy az alperes, mint a felperes társaság cégjegyzésre jogosult ügyvezetője által elkövetett, jogosulatlan "áfa" visszaigénylése miatt sújtotta az adóhatóság bírsággal a felperes társaságot. A felperessel szemben időközben megindult felszámolási eljárás alatt e fizetési kötelezettséget a felszámoló nyilvántartásba vette. A fizetési kötelezettség vagyonban beálló csökkenést, azaz kárt jelent.
A felperes álláspontja szerint, a kár bekövetkezte tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a nyilvántartásba vett hitelezői igény ténylegesen kielégítést nyert-e. Hangsúlyozta, hogy a felszámolási eljárás befejezése előtt, az adóhatóság által bejelentett hitelezői igény kielégítésére a Cstv. 58. § (1) bekezdése értelmében akkor sem lett volna mód, ha arra a felperes cég vagyona fedezetet nyújt. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában nem fejtette ki, hogy a felperes milyen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Perköltségigénye nincs.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 273. § (1) bek., illetve (6) bekezdése alapján, a 2003. október 31-én kelt végzésével, a felülvizsgálati eljárást elrendelte, majd a Pp. 273. § (8) bekezdése alapján eljárva, a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között megvizsgálta, s megállapította, hogy felülvizsgálati ok az alábbiakra tekintettel nem áll fenn.
A felperes által előterjesztett kereset alapján, az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a régi Gt. 32. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, az alperes kártérítési felelőssége megállapítható-e.
A következetes és egységesen kialakult joggyakorlat szerint, a felperest terhelte az alperesi magatartás jogellenessége, a bekövetkezett kár, a kár és az alperesi magatartás közötti okozati összefüggés fennállásának bizonyítása.
Csak ezen együttes feltételek meglétében, és az alperest terhelő kimentésre okot adó körülmény bizonyítása hiányában, van helye az alperes marasztalásának.
A felperes ezzel szemben, az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére, az egyik feltétel, a kár bekövetkezését nem igazolta. Arra hivatkozott, hogy vagyonában az adóhatóság által kiszabott pénzbírság mértékének megfelelő értékcsökkenés állott be. Ugyanakkor maga ismerte el, hogy vagyon hiányában, az adóhatóság igényének kielégítésére még a Cstv. 58. § (1) bekezdésében írt határidő eltelte esetén sem kerülhet sor. A kár ugyanis nem azzal keletkezik, hogy a felszámoló az adóhatóság követelését nyilvántartásba veszi, hanem azzal, ha azt kifizetik, illetve felszámolási eljárásban úgy vennék nyilvántartásba, hogy a kifizetésre vonatkozó fedezet is rendelkezésre áll.
A jogerős ítélet ezért nem tekinthető az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértőnek. A Pp. 206. § (1), illetve (3) bekezdésében foglaltak alapján, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a kár bekövetkeztének bizonyítása hiányában a régi Gt. 32. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kereseti kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem állításával szemben a másodfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettségét sem sértette meg. Ítéletének 3. oldala utolsó bekezdésében utalt arra, hogy a kár bekövetkezésének bizonyítását hiányolta.
A fedezet hiánya miatt a jogvita eldöntése szempontjából, nincs jelentősége annak sem, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontja, illetve 58. § (1) bekezdése alapján, a felszámoló által elismert, az adóhatóság által bejelentett hitelezői igény kielégítésére fedezet esetén, a zárómérleg vagy záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után 30 napon belül, illetve a közbenső mérleg alapján kerülhetett volna csak sor.
A jogerős ítélet ügy érdemére kiható jogszabálysértésének hiánya miatt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felperes által megjelölt - elvi jelentőségűnek nem tekinthető - kérdések megválaszolásától eltekintett. Utal azonban a BH-ban 1995. évben 424. sorszám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettekre. Aszerint a követelésnek a felszámolási eljárás során történt nyilvántartásba vétele és elismerése nem jelent teljesítést. Ilyen esetben ezért a kártérítési igény arra hivatkozással való érvényesítése, hogy teljesítés folytán károsodás következett be, időelőtti [Ptk. 360. § (1) bekezdés]. Az adott esetben azonban időelőttiségről nincs szó, mert még a felperes előadása szerint is nyilvánvaló, hogy az adóhatóság hitelezői igényének kielégítésére nincs fedezet.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság mindezekre tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozatot hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír. Gfv.X.31.536/2003. sz.)