adozona.hu
MBH 2004.05.59
MBH 2004.05.59
Hibás teljesítés alapján történő igényérvényesítés esetén a perben vizsgálni kell, hogy az alperes mint jogutód felelőssége fennáll-e. Amennyiben a cégjegyzéki adatok, és az azok alapjául szolgáló okiratok szerint a jogutódlás nem állapítható meg, a keresetet el kell utasítani.
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
(1988. évi VI. tv. 2. § (1) bek., 332. § (1) bek. b) pont; 1989. évi XIII. tv. 70. §, 59. §; Ptk. 568. §)
A felperesek azért terjesztettek elő keresetet az alperesek ellen, mert egy lakótelep építési munkái során felmerült tervezési és kivitelezési hiányosságok miatt, a felperesek jogelődje a tulajdonosoknak a hibás teljesítéssel kapcsolatban 146.740.350,-Ft-ot fizetett ki.
A tervezést a II. rendű alperes, a kivitelezést az A. Gazdasági Társaság végezte. Az I. és III. rendű alperesek a ...
A felperesek azért terjesztettek elő keresetet az alperesek ellen, mert egy lakótelep építési munkái során felmerült tervezési és kivitelezési hiányosságok miatt, a felperesek jogelődje a tulajdonosoknak a hibás teljesítéssel kapcsolatban 146.740.350,-Ft-ot fizetett ki.
A tervezést a II. rendű alperes, a kivitelezést az A. Gazdasági Társaság végezte. Az I. és III. rendű alperesek a keresetben ez utóbbi, a kivitelezést végző társaság általános jogutódjaként kerültek megjelölésre.
A III. rendű alperes a perben azzal védekezett, hogy a kivitelezést végző A. Gazdasági Társaságnak nem jogutódja, és kérte, hogy a bíróság a vele szemben támasztott igény jogalapja tekintetében hozzon közbenső vagy részítéletet.
Az elsőfokú bíróság a felpereseknek a III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította. A felpereseket a III. rendű alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte, a felperesek által engedményezés útján megszerzett követelés 70-30 %-os arányának megfelelően.
Határozata indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az A. Gazdasági Társaság 1989. október 11-én, társasági szerződésének módosításával elhatározta átalakulását, valamint azt, hogy tevékenységét ezt követően, három önálló társaság keretében folytatja.
A cégbíróság 1989. november 29-i hatállyal jegyezte be a cégjegyzékbe a III. rendű alperest, az I. rendű alperest 1989. november 30-i hatállyal, míg a perben nem álló A. Vállalkozó Korlátolt Felelősségű Társaságot 1989. december 29-i hatállyal.
A fenti három társaság általános jogutódi minőségét rögzítette a más felek között folyamatban volt perben hozott jogerős ítélet indokolása is.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Pp. 9. § (2) bekezdése értelmében, következtetéseinek levonásában a Pp. 9. § (1) bekezdésében írtak kötik, egyéb bírósági határozat tartalma nem, a bíróság ezért határozata meghozatalakor a III. r. alperes védekezését érdemben vizsgálta.
Az 1989. január 1. napjától 1990. február 28. napjáig hatályban volt 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 332. § (1) bekezdésének a) pontja az A. Gazdasági Társaságot törlés terhével kötelezte a Gt. fogalmainak megfelelő gazdasági társasággá történő átalakulásra, illetve mint cégnyilvántartásba fel nem vett társaságot a cégjegyzékbe való bejegyzés kérésére.
Szétválással kapcsolatos rendelkezéseket a régi Gt. 339. §-ában foglaltak szerint, az 1989. július 1. napjától hatályban volt 1989. évi XIII. tv. (Átv.) tartalmazott.
Az Átv. 70. §-a szerint alkalmazandó 59. §-ában foglalt rendelkezések szerint azonban e szabályok csupán a régi Gt. szerinti gazdasági társaságokra vonatkozhatnak.
Mivel egy gazdasági társaság szétválásával egy új társaság keletkezik, és a régi Gt. 2. § (1) bekezdésében foglaltak szerint e szabályok kógens jogi szabályozást tartalmaznak, az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az A. Gazdasági Társaság egy lépcsőben átalakulását és szétválását nem határozhatta el. A kívánt cél eléréséhez először a Gt. 332. §-ában foglaltak szerint át kellett alakulnia a régi Gt. fogalmai szerinti gazdasági társasággá, majd, mint ilyen társaság az Átv. VIII. és IX. fejezetében foglalt szabályozás alapján határozhatta volna el három önálló gazdasági társasággá történő szétválását.
A fentiekből következően az A. Gazdasági Társaság 1989. október 11-én kelt társasági szerződés módosításának egylépcsős átalakulásra és szétválásra vonatkozó 3. pontja kógens jogi szabályozásba ütközött, így az a Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, semmis volt.
A jogutódlás megállapíthatóságával kapcsolatban nem bír jogi relevanciával a III. r. alperes alapító okiratának 6/b. pontjában foglalt utalás, amely a belföldi alapítók korábbi társaságban lévő "forgó vagyonára" utal.
A III. r. alperes cégjegyzéke a jogelődre vonatkozó 16-os rovatban nem tartalmaz bejegyzést.
Az elsőfokú bíróság a fentiekben rögzített tényekből azt a következtetést vonta le, hogy az A. Gazdasági Társaság szándékolt átalakulását és szétválását egy lépcsőben nem hajthatta végre, így a III. r. alperes új alapítású cég, amely az A. Gazdasági Társaságnak nem jogutódja, kötelezettségeiért helytállni nem tartozik. A fentiek miatt a bíróság a felpereseknek a III. r. alperessel szemben támasztott keresetét részítéletével elutasította.
A részítélet ellen a felperesek jelentettek be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereseti kérelmüknek való helyt adást, másodlagosan pedig a részítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását indítványozták.
Előadták, hogy a társaságnak lehetősége volt egylépcsős átalakulásra, és átalakulása során nem sértett jogszabályt. Álláspontjuk szerint a III. r. alperes jogutódi minősége azért állapítható meg, mert az A. Gazdasági Társaság társasági szerződést módosító okiratának 3. pontjában úgy döntött, hogy tevékenységét három jogi személyiségű társaságban kívánta folytatni, ezért a szétváló társaságok - álláspontja szerint - a Gt. általános jogutódai. Ezt a rendelkezést alátámasztja az Átv. 70. §-a, amely szerint a szétváló társaságok a szétválás előtti tartozásaikért együttesen felelnek.
A felperesek hangsúlyozták, a bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy mi volt az alapítók szándéka.
Kifogásolták továbbá, hogy a bíróság a semmisség megállapítását követően, elmulasztott rendelkezni az eredeti állapot helyreállításáról, emiatt az ítélete hiányos, jogszabálysértő.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helyes az arra alapított érdemi döntése is, ezért az elsőfokú bíróság részítéletét a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében, indokai alapján helybenhagyta.
A fellebbezésre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakra mutatott rá.
Az A. Gazdasági Társaság 1989. október 11-én társasági szerződésének módosításakor a Ptk. 568. §-a szerinti gazdasági társaságként működött.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy az A. Gazdasági Társaság szándéka kétségtelenül arra irányult, hogy többek között a III. rendű alperes, mint általános jogutódja jöjjön létre, mégpedig a régi Gt. 332. §-a alapján, a társasági szerződés módosításával.
A régi Gt. 332. § (1) bekezdésének a) pontja biztosította ugyanis a lehetőséget a hatálybalépésekor már működő egyszerű gazdasági társaságok számára, hogy tevékenységük megszüntetése nélkül, társasági szerződésüket módosítva, a régi Gt.-ben szabályozott gazdasági társaságként magukat a cégjegyzékbe bejegyeztessék.
Ez a lehetőség azonban nem jelentett a régi Gt. fogalmai szerinti átalakulást, tekintettel arra, hogy több gazdasági társaság létrehozása meghaladta a régi Gt. 332. §-a szerinti társasági szerződés módosítás kereteit.
Erre csak úgy lett volna lehetőség, ha az A. Gazdasági Társaság miután társasági szerződését a régi Gt. 332. § (1) bekezdésének a) pontja alapján módosította és magát valamilyen társasági formában a cégjegyzékbe bejegyeztette, ezt követően, mint cégjegyzékbe bejegyzett társaság válik szét három önálló gazdasági társaságra.
Az Átv.-ben szabályozott szétválás intézménye már bejegyzett gazdasági társaságokat feltételez.
Miután az A. Gazdasági Társaság soha nem kezdte meg a régi Gt. szerinti gazdasági társaságként való működését, a cégjegyzékbe bejegyzését nem kérte, ebből következően a III. rendű alperes nem lehet az Átv. szerinti átalakulással (szétválással) létrejött jogutódja.
Bár a rendelkezésre álló adatok alapján az A. Gazdasági Társaság alapítóinak az volt a szándéka, hogy tevékenységüket három, a régi Gt. szerinti társasági formában jogutódként folytassák, a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy megfelelő jogi megoldás hiányában ez a szándék nem valósulhatott meg. Az elsőfokú bíróság döntését az alapítói szándék ismeretében, az abban foglaltak érdekében történt nem megfelelő jogi megoldás értékelésének eredményeként hozta meg.
Rámutatott végül határozatában az ítélőtábla arra, hogy az A. Gazdasági Társaság 1989. október 11-én kelt társasági szerződés módosítása 3. pontjával kapcsolatban a semmisség jogkövetkezményeinek levonásához bírósági intézkedésre nem volt szükség.
A semmisség jogkövetkezményeit maga a jogszabály, a régi Gt. 332. §-ának (2) bekezdése rendezte, mely szerint azt a gazdasági társaságot, amely az (1) bekezdésben előírt kötelezettségének nem, (vagy nem megfelelően) tesz eleget, a cégbíróság hivatalból törli a cégjegyzékből, illetve az ilyen társaság 1990. január 1. napjával megszűnik.
Jelen esetben tehát a társasági szerződés hivatkozott pontjának semmissége azzal a következménnyel járt, hogy az A. Gazdasági Társaság, miután társasági szerződését nem módosította akként, hogy annak alapján a cégjegyzékbe bejegyezhető legyen, cégjegyzékbe bejegyzését nem kérte, a törvény erejénél fogva 1990. január 1-ével megszűnt. Az általa jogutódként létrehozni szándékozott a III. rendű alperes pedig, mint új alapítású gazdasági társaság kezdhette meg működését, amely értelmezést a cégjegyzék is alátámasztja.
(Fővárosi Bíróság G.76.193/2000/46.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.41.391/2003/4.)
Megjegyzés: A határozat elvi jelleggel irányadóan alkalmazandó a Gt. alapján működő társaságok esetén is.