adozona.hu
BH+ 2004.5.228
BH+ 2004.5.228
A végelszámolónak a végelszámolási eljárásról szóló hirdetményt a végelszámolásról szóló bírósági végzés közzététele után és nem a törlési kérelem benyújtásakor kell közzétennie [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 169. § (1) és (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 41. § (4) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a végelszámolás alatt álló cég jogi képviselője által 2001. október 17-én benyújtott törlési kérelmet. A végzés indokolása szerint a cég a hiánypótlásra felszólító végzésben írt felhívás ellenére sem igazolta, hogy a végelszámoló részéről megtörtént volna a végelszámolási eljárásról szóló hirdetmény közzététele, csupán azt igazolta, hogy a közzététele megrendelésére sor került. Az elsőfokú bíróság végzését az 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 41. §-ának (4...
A cég fellebbezésében a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Előadása szerint a hiánypótlásra felhívó végzés kézbesítése után a közzététel megrendelésére sor került és ezt a hiánypótlási eljárás során igazolta. A fellebbezéshez csatolta a közzétételi lappéldányt, mely szerint a végzésben jelzett hirdetmény a Cégközlöny 2002. január 10-i számában meg is jelent. Álláspontja szerint ezzel az is beigazolódott, hogy a végzésben megjelölt 45 napos hiánypótlási határidő teljesíthetetlen határidő volt. Hangsúlyozta, hogy a végelszámolási eljárás lefolytatására szabályszerűen került sor és a cég törlésének jogszabályi feltételei minden tekintetben adottak.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 169. §-ának (1) bekezdése szerint a végelszámolási eljárásról szóló cégbírósági végzés közzétételét követően maga a végelszámoló köteles a Cégközlönyben hirdetményt közzétenni a végelszámolási eljárásról, mely hirdetménynek tartalmaznia kell a végelszámoló nevét és lakóhelyét, valamint a hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket a közzétételt követő 40 napon belül jelenthetik be a végelszámolónak. A Gt. 169. § (2) bekezdése kimondja, hogy a végelszámolónak a törlés iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolnia kell, hogy a közzététel megtörtént.
Tény, hogy a törlés iránti kérelem benyújtására 2001. október 17-én sor került, azonban e kérelem mellékletei között a közzététel megtörténtét igazoló lappéldány nem szerepelt. Az elsőfokú bíróság így helyesen járt el akkor, amikor végzésében felhívta a cég képviseletében eljáró személyt a Gt. 169. § (1) és (2) bekezdés szerinti okirat 45 napon belüli csatolására elutasítás terhe mellett. A cég 2001. december 22-én csupán azt igazolta, hogy 2001. december 6-án kelt kérelmében a közzétételt megrendelte a Cégközlöny Szerkesztőségénél, majd 2001. december 18-án az ehhez kapcsolódó közzétételi díjat megfizette, és e hiánypótlási anyag alapján kérte a cég cégjegyzékből való törlését. A csatolt okiratok alapján azonban helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a közzétételi lappéldány csatolásának hiánya miatt a törlés bejegyzésének akadálya van, és a végzésben írt hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt a jogszabályok helyes alkalmazásával utasította el a törlés iránti kérelmet.
A megalapozott végzés megváltoztatására a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben írtak alapján nem látott lehetőséget. A végelszámolónak nem a hiánypótlásra felhívó végzés kézhezvétele után kellett volna intézkednie a közzététel iránt, hanem - a Gt. 169. § (1) bekezdésében írtakból következően - már korábban, a végelszámolásról szóló bírósági végzés közzététele után. Ebben az esetben a végzésben biztosított 45 napos határidő nyilvánvalóan elegendő lett volna a hiánypótlás teljesítéséhez. A cég végelszámolójának számolnia kellett volna azzal, hogy a törlési kérelem kötelező melléklete a közzététel megtörténtének igazolása és ha az erre vonatkozó okirat csatolására hiánypótlási felhívás alapján sem kerül sor, a bíróság a törlési kérelmet akkor is elutasítja, ha a közzététel megrendelése már megtörtént.
Mindezekre tekintettel döntött a Legfelsőbb Bíróság a rendelkező részben írtak szerint a Ctv. 20. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §-a és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdés alapján. (Legf.Bír. Cgf.II.30.642/2002. sz.)