adozona.hu
BH 2004.5.201
BH 2004.5.201
A hitelezői igény bejelentésére meghatározott törvényi határidőket az adóhatóság is köteles betartani. A felszámolás közzététele előtt keletkezett adótartozás bejelentésére vonatkozó kötelezettség nem változik azáltal, hogy az adóhatóság a tartozást a tevékenységet záró ellenőrzése után mutatta ki [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek., 28. § (2) bek. f) pont, 36. §, 37. § (2) és (3) bek., 57. § (1) és (2) bek., 1990. évi XCI. tv. (Art.) 53. § (5) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság végzésével az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező kifogásának helyt adott. Ennek eredményeként a felszámolót arra kötelezte, hogy a hitelező által bejelentett követelést, amelynek összegszerűsége nem vitatott, mint határidőben érkezett követelést igazolja vissza és esedékességkor fizesse meg.
Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolás közzététele a Cégközlöny 22. számában, 2000. június 1-jén jelent meg. Az eljárásra a c...
BH 2004.5.201 A hitelezői igény bejelentésére meghatározott törvényi határidőket az adóhatóság is köteles betartani. A felszámolás közzététele előtt keletkezett adótartozás bejelentésére vonatkozó kötelezettség nem változik azáltal, hogy az adóhatóság a tartozást a tevékenységet záró ellenőrzése után mutatta ki [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek., 28. § (2) bek. f) pont, 36. §, 37. § (2) és (3) bek., 57. § (1) és (2) bek., 1990. évi XCI. tv. (Art.) 53. § (5) bek., 75. § (4) bek.].
A megyei bíróság végzésével az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező kifogásának helyt adott. Ennek eredményeként a felszámolót arra kötelezte, hogy a hitelező által bejelentett követelést, amelynek összegszerűsége nem vitatott, mint határidőben érkezett követelést igazolja vissza és esedékességkor fizesse meg.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolás közzététele a Cégközlöny 22. számában, 2000. június 1-jén jelent meg. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A hitelező a tevékenységet záró ellenőrzést elvégezte, határozatot hozott, amely 2001. július 16-án emelkedett jogerőre. Ezt követően, 2001. július 17-én jelentette be "e" kategóriába tartozó 3 198 272 Ft, "g" kategóriába sorolandó 4 418 254 Ft összegű követelését. A felszámoló a követelést nem fogadta be, mert a hitelezői követelés az 1997. és 1998. gazdasági év társasági adókülönbözetén alapul. A felszámoló álláspontja szerint a hitelező követelését a felszámolás közzétételét követő 1 éven túl jelentette be, ezért a jogvesztés vele szemben beállt.
A felszámoló intézkedésével szemben a hitelező kifogást nyújtott be.
Az elsőfokú bíróság a kifogást alaposnak találta. Megállapította, hogy a hitelező követelése az 1997. és 1998. évre vetített társasági adókülönbözeten alapul, azonban a vizsgálat lefolytatására az 1990. évi XCI. törvény 53. §-ának (5) bekezdése és 75. §-ának (4) bekezdése szerint került sor. A határidő leteltét követően a hitelező követelését azonnal bejelentette. A többször mód. Cstv. 37. §-ának (2) bekezdése szerint az adóhatósági eljárás befejezése az eljárás ideje alatt történt, ezért a követelés a felszámolás ideje alatt keletkezett, de felszámolási költségnek nyilvánvalóan nem minősül. A hatóságon kívülálló ok miatt a határozat jogerősítésére későbbi időpontban került sor. Az adóhatóság jogszerűen élt a beszámítás lehetőségével, a többször mód. Cstv. 36. §-ban foglaltak szerint, ezért a túlfizetés megtérítésére a felszámoló kérelmével ellentétben nincs jogszabályi lehetőség. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a további jogviták elkerülése érdekében célszerű lenne az adóhatóságnak jogfenntartó nyilatkozatot tenni a bejelentési határidőn belül. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a többször mód. Cstv. 37. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett az ügyben.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatásával a kifogás elutasítását.
Álláspontja szerint a kifogástevő a jelen eljárásban nem hitelező a többször mód. Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján, mert a felszámoló a követelést nem vehette nyilvántartásba a többször mód. Cstv. 37. §-a (2) bekezdése és (3) bekezdése szerint, mert a hitelező az igényt egy éven túl jelentette be. Ez a határidő ugyanis jogvesztéssel jár. A felszámolás kezdő időpontja 2000. május 5-e, a közzététel időpontja pedig 2000. június 1-je volt. A kifogástevő hitelezői igényét 2001. július 20-án nyújtotta be, tehát az egy éves jogvesztő határidő után. Így, még a kifogástételi joga sem állt fenn. A kifogásolónak több év állt rendelkezésre az adókülönbözet megállapítására. Semmi akadálya sem lett volna, hogy a vizsgálatot elvégezze és az esetleges határozatot egy éven belül meghozza. Nem tudja értelmezni az elsőfokú bíróság indokolásában foglaltakat, miszerint a hatóságon kívülálló ok miatt a jogerősítésre későbbi időpontban került sor. Nem tudja mi lehetett a hatóságon kívüli ok. Kérte a kifogástevő kötelezését a jelen eljárás költségeinek viselésére, beleértve az ügyvédi munkadíjat is.
A felszámoló fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, részben téves azonban az abból levont jogi következtetése.
A nem vitás tényállás szerint az adós társaság felszámolásának közzétételére 2000. június 1-jén került sor. A többször mód. Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja szerint a közzétételnek tartalmaznia kell a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be. Ez alól a szabály alól kivételt tartalmaz a többször mód. Cstv. 37. §-ának (1) és (2) bekezdése. A törvényhely (1) bekezdése szerint amennyiben 40 napon túl, de egy éven belül jelentették be a követelést, úgy azt abban az esetben lehet kielégíteni, ha az 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után marad rá vagyoni fedezet. A törvényhely (2) bekezdése a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében rendelkezik úgy, hogy azokat az esedékessé válástól számított 40 napon belül kell bejelenteni a felszámolónak, azonban a 40 nap elteltével, de egy éven belül legalább a felszámolási mérleg benyújtásáig késedelmesen bejelentett igény is nyilvántartásba-vételre kerül, és amennyiben arra vagyoni fedezet van, úgy kielégíthető. A jelen esetben a hitelező a közzététel időpontját követő egy éven túl, 2001. július 20-án nyújtotta be az igényét a felszámolóhoz. Ebben az esetben viszont úgy rendelkezik a többször mód. Cstv. 37. §-ának (3) bekezdése, hogy az (1) és (2) bekezdésekben foglalt esetekben az egy éves határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ez olyan kógens rendelkezés, amivel kapcsolatban az igazolási kérelmet nem engedi meg a jogszabály. Az (1) és (2) bekezdésekben foglalt 40 napos határidő elteltével kapcsolatban nem zárja ki a jogszabály az igazolás benyújtását a mulasztás esetén. Amennyiben azzal kapcsolatban kimentésre hivatkozik a hitelező, azt a bíróság jogszerűen bírálja el. Az adott ügyben azonban tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a hitelező kvázi igazolási kérelmét elbírálta és azt állapította meg, hogy a hatóságon kívülálló ok miatt a hitelező határozatának jogerősítésére későbbi időpontban került sor, ezért elfogadta az igény egy éven túli benyújtását. Erre azonban az elsőfokú bíróságnak a fent hivatkozott kógens rendelkezéssel ellentétben jogi lehetősége nem volt.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a hitelező kifogását elutasította. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 30.507/2002. sz.)