adozona.hu
BH 2004.5.196
BH 2004.5.196
I. Nem kizárt, hogy valamely adós ellen több hitelező által - egymástól függetlenül - indított eljárásban a bíróság külön-külön megállapítsa az adós fizetésképtelenségét. Bármelyik fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése után azonban ugyanazon adós ellen már csak egy felszámolási eljárást folyhat. Ilyen esetben a helyes eljárás az, ha a bíróság az ügyek egyesítését rendeli el [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 38. § (3) bek.; Pp. 149. § (2) bek., 227. § (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az Sz. L. hitelező 2000. november 15. napján érkezett kérelme alapján indult eljárásban 4. Fpk. 13-01-001361/7. sorszámú végzésével W. Rt. adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és kijelölte a felszámolót, valamint kötelezte az adóst, hogy 15 nap alatt fizessen meg a hitelezőnek 315 000 Ft eljárási költséget.
A határozat kézbesítése idején az elsőfokú bíróság a 2002. március 1. napján jogerőre emelkedett, 4.Fpk.13-01001085/8. számú végzésével ...
BH 2004.5.196 I. Nem kizárt, hogy valamely adós ellen több hitelező által - egymástól függetlenül - indított eljárásban a bíróság külön-külön megállapítsa az adós fizetésképtelenségét. Bármelyik fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése után azonban ugyanazon adós ellen már csak egy felszámolási eljárást folyhat. Ilyen esetben a helyes eljárás az, ha a bíróság az ügyek egyesítését rendeli el [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 38. § (3) bek.; Pp. 149. § (2) bek., 227. § (1) bek., 14/2002. (VIII. 1.) IM r.].
II. A hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárás megindításának időpontja a hitelező kérelmének a bírósághoz való beérkezésének napja. Amennyiben a hitelezők különböző időpontokban adták be kérelmüket és a felszámolás kezdő időpontja azonos, a legkorábban benyújtott kérelem beérkezésének napja az eljárás megindításának időpontja [Cstv. 24. §, 28. § (2) bek. c) pontja].
Az elsőfokú bíróság az Sz. L. hitelező 2000. november 15. napján érkezett kérelme alapján indult eljárásban 4. Fpk. 13-01-001361/7. sorszámú végzésével W. Rt. adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és kijelölte a felszámolót, valamint kötelezte az adóst, hogy 15 nap alatt fizessen meg a hitelezőnek 315 000 Ft eljárási költséget.A határozat kézbesítése idején az elsőfokú bíróság a 2002. március 1. napján jogerőre emelkedett, 4.Fpk.13-01001085/8. számú végzésével más hitelező kérelmére az adós fizetésképtelenségét ugyancsak megállapította, felszámolását elrendelte, kijelölte a felszámolót és intézkedett e végzés közzétételéről.
Az elsőfokú bíróság ezért a 2002. április 4. napján kelt, 4. Fpk. 13-01-001361/10. számú végzésével a felszámolási eljárást megszüntette, 7. sorszámú végzését hatályon kívül helyezte, megállapította, hogy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetéket az állam viseli, és tájékoztatta a hitelezőt, hogy az Igazságügyi Minisztériumhoz befizetett 15 000 Ft közzétételi költségtérítést visszaigényelheti.
E végzést a hitelező támadta meg fellebbezéssel, annak hatályon kívül helyezését és a 7. sorszámú végzés "hatályában való fenntartását" kérte.
Fellebbezése indokolásában arra hivatkozott, hogy az adóssal szemben benyújtott felszámolási kérelmére az elsőfokú bíróság 4. Fpk. 13-01-001361/7. számú végzésével elrendelte az adós felszámolását. Előadta, hogy az eljárás ezt követően a felek közös kérelmére 2001. március 9. napjától szünetelt, majd a 2001. szeptember 6. napján kelt és ajánlott küldeményként postára adott kérelmében foglaltak szerint folytatódott. Kifogásolta, hogy ezt követően az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a felszámolási eljárást megszüntette, egy, a hitelezővel nem közölt végzésre hivatkozva. Jogi álláspontja szerint, mivel a társaság felszámolását a hitelező kezdeményezte, kérelme szabályszerűen benyújtottnak minősült, így érthetetlen volt számára, hogy milyen indokok alapján szüntette meg a bíróság az eljárást egy általa ismeretlen hitelező beadványa alapján, s minek alapján rendelte azt ismételten el.
Az adós a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.
A fellebbezés alapos.
A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, illetve az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 6. § (2) bekezdése szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz a Pp. rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak.
A Pp. szabályozza az egyszerű kötőerőt. Ez azt jelenti, hogy a bíróság saját határozatához abban az eljárásban, amelyben azt hozta, kötve van, tehát meg nem változtathatja, vissza nem vonhatja. A kötőerő a határozat kihirdetésével, ha pedig nem hirdették ki, akkor a határozat kézbesítésével kezdődik [Pp. 227. § (1) bekezdés]. Ha a határozat jogerőre emelkedik, az egyszerű kötőerő beleolvad a jogerőbe. A jogerő lényege: a határozat megtámadhatatlansága.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséget megállapító és a felszámolást elrendelő 7. sorszámú végzését a feleknek kézbesítette, az fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ezért e határozatához a bíróság kötve van, azt utóbb saját hatáskörben nem helyezhette hatályon kívül.
Nem kizárt a Csődtörvény szabályai alapján, hogy az ugyanazon adós elleni, több hitelező által indított eljárásban, a bíróság külön-külön megállapítsa az adós fizetésképtelenségét. Ennek azt követően van csak akadálya, ha valamely hitelező kérelmére indult ügyben a felszámolás elrendelésre került, azaz a fizetésképtelenséget megállapító végzés jogerőre emelkedett. Ezt követően ugyanazon adós ellen már csak egy felszámolási eljárás folyhat [többször mód. Cstv. 38. § (3) bekezdés].
A 7. sorszámú, fizetésképtelenséget megállapító végzés 2002. január 24-én kelt és 2002. március 1. napján emelkedett jogerőre. A más hitelező kérelmére indult eljárásban a bíróság 4. Fpk. 13-01-001085/8. számú végzése szintén 2002. március 1. napján emelkedett jogerőre. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 7. sorszámú végzését ez utóbbi határozatra tekintettel saját hatáskörben hatályon kívül helyezte. A helyes eljárás az lett volna, ha a jogerőre emelkedést követően a Pp. 149. § (2) bekezdése és a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet szabályai alapján az ügyek egyesítését rendeli el.
A többször mód. Cstv. harmadik fejezetében foglalt szabályok, ezen belül a 24. § rendelkezdéseiből következően is, a hitelező által kezdeményezett eljárás megindításának időpontja az adott hitelező kérelmének a bírósághoz való érkezésének napja.
Amennyiben - miként az adott eljárásban is - a hitelezők különböző időpontokban nyújtották be a kérelmüket és a felszámolás kezdő időpontja azonos, a legkorábban benyújtott kérelem időpontja az eljárás megindításának időpontja.
A jelen ügyben az első hitelezői kérelem 2000. november 15-én érkezett az elsőfokú bíróságra. Az adós elleni felszámolási eljárásban ezért a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontja 2000. november 15. napja.
A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság 10. sorszámú végzését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Felhívta egyben az elsőfokú bíróságot, hogy a közzétételt elrendelő végzés kijavításáról határozzon. (Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 40353/2003. sz.)