adozona.hu
BH 2004.4.142
BH 2004.4.142
I. A szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttének, és nem semmisségének megállapítására ad alapot [Ptk. 200. § (2) bek., 205. § (1) és (2) bek., 240. § (2) bek.]. II. A Cstv. 40. § (1) bekezdése a fedezetelvonó szerződés speciálisan szabályozott esetét határozza meg. Az e körbe tartozó szerződések érvényesek ugyan, de a gazdálkodó szervezet hitelezőivel szemben hatálytalannak minősülnek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek., Ptk. 203. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
B. Mgtsz. I. r. alperes 1999. január 5-én engedményezési szerződést kötött a II. r. alperesi kft.-vel. E szerződés értelmében az I. r. alperes, mint engedményező a II. r. alperesre átruházta a T. Kft.-vel szemben fennálló, jogerősen megítélt követelését és járulékait, úgy, hogy az engedményes a követelés átvételéért - a kötelezett fizetési ütemének megfelelően - a hozzá befolyt összeg 50%-ának 3 banki napon belüli átutalására vállalt kötelezettséget. Megállapítást nyert - a másodfokú bíróság ...
BH 2004.4.142 I. A szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttének, és nem semmisségének megállapítására ad alapot [Ptk. 200. § (2) bek., 205. § (1) és (2) bek., 240. § (2) bek.].
II. A Cstv. 40. § (1) bekezdése a fedezetelvonó szerződés speciálisan szabályozott esetét határozza meg. Az e körbe tartozó szerződések érvényesek ugyan, de a gazdálkodó szervezet hitelezőivel szemben hatálytalannak minősülnek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek., Ptk. 203. § (1) bek.].
III. A Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott 90 napos keresetindítási határidő elévülési jellegű anyagi jogi határidő, melynek számítására az anyagi jog rendelkezései az irányadók, ezért a keresetlevélnek a lejárat napjáig a bíróságra meg kell érkeznie. Elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, meghosszabbodását az elévülés nyugvása eredményezheti [1991. évi IL. tv. 40. § (1) és (4) bek., Ptk. 326. § (2) bek., 328. § (1) bek., 329. § (1) bek., Ptké. 3. § (1) bek.].
IV. A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított per is követelés biztosítása iránti pernek tekinthető, ezért a pertárgy értékének meghatározására a Pp. 24. § (2) bekezdés f) pontja irányadó [Pp. 24. § (2) bekezdés f) pontja].
B. Mgtsz. I. r. alperes 1999. január 5-én engedményezési szerződést kötött a II. r. alperesi kft.-vel. E szerződés értelmében az I. r. alperes, mint engedményező a II. r. alperesre átruházta a T. Kft.-vel szemben fennálló, jogerősen megítélt követelését és járulékait, úgy, hogy az engedményes a követelés átvételéért - a kötelezett fizetési ütemének megfelelően - a hozzá befolyt összeg 50%-ának 3 banki napon belüli átutalására vállalt kötelezettséget. Megállapítást nyert - a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás alapján -, hogy az I. r. alperes ellen az 1998. június 11-én a bírósághoz érkezett kérelem alapján felszámolási eljárást kezdeményeztek, majd azt el is rendelték. A felszámolás közzétételének napja 2001. július 19.A felszámolás alá került I. r. alperes - a felszámoló közbenjöttével - 2001. augusztus 2-án a II. r. alperessel, mint engedményessel újabb megállapodást kötött. Eszerint a korábbi engedményezési szerződésben átadott követelését, de azon túlmenően néhány további személlyel szemben fennálló egyéb követeléseit is az engedményezés tárgyává tette, s e követelések átruházása fejében a II. r. alperes engedményes azt vállalta, hogy a követelések kiegyenlítését követően 3 banki napon belül a számára teljesített összegek 45%-át az I. r. alperesnek átutalja.
A felek megállapodtak abban is, hogy a II. r. alperesnek a követelések érvényesítésével kapcsolatban a felszámolási eljárás kezdete előtt felmerült költségeit 1 200 000 Ft összegben a szabályszerű hitelezői igénybejelentés esetén a felszámoló nyilvántartásba veszi. E szerződésben a felek azt is rögzítették, hogy ezzel a korábbi engedményezési megállapodást módosítottnak tekintik, és jogviszonyuk tekintetében ez utóbbit fogadják el irányadónak.
A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a felperes a W. Rt.-vel 2002. január 10-én megkötött engedményezési szerződés alapján vált az I. r. alperes hitelezőjévé.
A felperes 2002. március 27-én benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között 1999. január 5. napján, valamint 2001. augusztus 2. napján létrejött engedményezési szerződések érvénytelenek és azokhoz jogkövetkezmények nem fűződhetnek. Előadta, hogy a szerződések érvénytelenségét egyrészt az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §-ának (1) bekezdése alapján kéri megállapítani, tekintettel arra, hogy hitelezőként jogosult a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet megtámadására, de hivatkozott arra is, hogy a szerződés alapján a II. r. alperes semmilyen ellenszolgáltatást nem adott az engedményezés fejében és előadta, hogy az engedményezett követelésen felül az I. r. alperes értékesíthető vagyontárggyal nem rendelkezik. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással is kérte a semmisség megállapítását amiatt, hogy az adásvételi szerződések nem tartalmazzák a kötelező jogszabályi feltételeket, azaz a vételár összegét és esedékességét, továbbá a szerződések megkötése jóerkölcsbe ütközik, mert a hitelezők kijátszására irányul. Sérelmezte, hogy a felszámoló az engedményezési szerződéseket számára a Cstv. 40. § (4) bekezdése szerint nem mutatta be, ezért - mivel azok meglétéről csak 2002 márciusában szerzett tudomást -, a perindítási határidőt nem késte el.
Az alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő, az ügyben megtartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg, nyilatkozatot nem tettek.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok szerint hozta meg ítéletét, melyben a felperes keresetének helyt adott, és a két engedményezési szerződés érvénytelenségét állapította meg. Ítéletének indokolása szerint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §-ának (1) bekezdése szerint a hitelező a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától, a felszámoló pedig a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történt beérkezése napját megelőző 1 éven belül és az azt követően megkötött szerződését vagy jognyilatkozatát, ha annak tárgya
a) az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás; vagy
b) a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet;
c) egyéb, a hitelező vagy a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet.
A (4) bekezdés szerint: Ha a 90 napos határidőn belül a felszámoló tudomására jut az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt jogügylet, úgy erről haladéktalanul köteles a hitelezői választmányt, vagy a hitelezőt tájékoztatni, és a bizonyítékokat egyidejűleg megküldeni. Az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül a hitelező akkor is jogosult a szerződés megtámadására, ha a 90 napos határidő már eltelt vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra.
A fentiek alapján a felperes a megtámadási határidőt nem mulasztotta el tekintettel arra, hogy az általa megtámadni kívánt szerződésről a felszámoló nem tájékoztatta a felperest. A rendelkezésre álló jegyzőkönyv szerint ez valójában 2002. március 6. napján sem történt meg, ezt követően azonban a felperes már élt a megtámadási jogával. Az alperesek által kötött engedményezési szerződésből annyi állapítható meg, hogy az I. r. alperes a jövőben behajtandó követelés bizonyos százaléka fejében engedményezte a követelés további részét a II. r. alperesre, így a II. r. alperes lényegében ellenszolgáltatás nélkül jut az I. r. alperes fennálló követelése 65%-ához, teljesíteni pedig csak akkor köteles, ha a kötelezettek részére valóban teljesítenek. Ezért a felperes a Cstv. 40. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján is kérheti a szerződések érvénytelenségének megállapítását.
A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más következményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 2001. augusztus 2-i szerződés, amelyet már az I. r. alperes felszámolója kötött, valóban jogszabályba ütköző, hiszen a felszámoló megszegte a Cstv. 49. §-a szerinti kötelezettségét a követelés értékesítése során. Ezenkívül, tekintettel arra, hogy az engedményezés a Ptk. 328. § (1) bekezdése szerint a követelés átruházását jelenti, a szerződésben meg kellett volna jelölni a követelés átruházásának ellenértékét, ami nem történt meg. A szerződések semmissége tehát ezen az alapon is megállapítható.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperesek fellebbeztek, az I. r. alperes annak megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes perköltségen való marasztalását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes a Cstv. 40. §-ában meghatározott keresetindítási határidőt elmulasztotta. Érdemben pedig előadta, hogy az I. r. alperessel szembeni felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően 1999. január 5-én érvényes megállapodást, engedményezési szerződést kötött a II. r. alperessel. Ezt 2001. augusztus 2-án egységes szerkezetbe foglalták és módosították, az utóbbi a hitelezők érdekét szolgálta, így a szövetkezet vagyonát a felszámoló nem értékesítette, a Cstv. 49. §-át sem sérthette. A felperes a 2001. augusztus 2-i szerződésről nem 2002. március 6-án, hanem 2001. november 27-én szerzett tudomást egy másik peres ügy kapcsán.
A II. r. alperes a Pp. 252. § (2) és (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára való utasítását kérte. Előadta, hogy a tárgyalásra sem idézést nem kapott, sem a keresetlevelet nem kézbesítették a részére. Kizárólag a 2001. szeptember 9-én postázott iratot kapta meg a tárgyalást megelőzően. Érdemben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítása és a felperes perköltségben való marasztalása érdekében fellebbezett, hivatkozva arra, hogy a 2001. augusztus 2-i engedményezési szerződés csak módosította és egységes szerkezetbe foglalta a felek vonatkozó megállapodását. A szerződésekről a felperes (jogelődje révén) a 2001. november 27-én megtartott bírósági tárgyaláson értesült. A 90 napos megtámadási határidő 2002. február 26-án tehát lejárt.
A másodfokú bíróság elsőként azt vizsgálta a II. r. alperes fellebbezésében előadottakra figyelemmel, hogy szükséges-e a Pp. 252. § (2) vagy (3) bekezdésének alkalmazása. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére okot nem talált, mivel az elsőfokú bíróság tudakozványaira beérkezett válaszokból megállapítható volt, hogy az alperesek idézése a 2002. szeptember 18-án megtartott tárgyalásra a Pp. 126. § (2) bekezdésének megfelelően a keresetlevél megküldésével szabályszerűen megtörtént. A Pp. 139. §-a értelmében és az idézésben közölt felhívás szerint a keresettel szemben alperesek érdemi védekezésüket legkésőbb a tárgyaláson terjeszthették elő, amit elmulasztottak. A Pp. 105. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elmulasztott perbeli cselekményt többé hatályosan teljesíteni nem lehet. Nem sértett ezért eljárási szabályt az elsőfokú bíróság akkor, amikor a szabályszerűen megidézett alperesek távollétében ítéletet hozott, a Pp. 252. § (2) bekezdésének alkalmazására tehát semmilyen ok nincs.
A Pp. 235. § (1) bekezdése szerinti feltételek hiányában a fellebbezésben az alperesek már új tényre és bizonyítékra eredménnyel nem hivatkozhatnak, ezért a Pp. 252. § (3) bekezdése sem alkalmazható. Mindezekből következően a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét az elsőfokú eljárásban rendelkezésre állt peradatok és bizonyítékok alapján az alperesek elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránti fellebbezési kérelmére figyelemmel kellett felülbírálnia.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az alperesek fellebbezése alapos.
A másodfokú bíróság mindenekelőtt a Ptk. 240. § (2) bekezdése alapján rámutat arra, hogy a pernek nem két önálló, hanem az 1999. január 5-én az alperesek által megkötött és a 2001. augusztus 2-i módosításnak megfelelő tartalmú egy engedményezési szerződés a tárgya. A felperes pedig nem önmagában a módosító, hanem a módosított szerződést támadta meg. Az érvénytelenség megállapítását a jóerkölcsbe ütközésre, valamint arra hivatkozva kérte, hogy a II. r. alperes által teljesítendő szolgáltatás és annak határideje a megállapodásból nem derült ki.
A Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdéséből következően a szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttének, nem pedig semmisségének a megállapítására ad alapot. A másodfokú bíróság ezért nem fogadta el az elsőfokú bíróság álláspontját abban a kérdésben, hogy a követelés-átruházás ellenértéke meghatározásának illetve a teljesítés pontos időpontja megjelölésének hiánya a Ptk. 200. § (2) bekezdés alapján semmisséget eredményez.
A szerződés megtámadása iránti kereseti kérelem kapcsán az ítélőtábla az alábbiakat állapította meg.
Az a speciális jogszabály, amely a felperest a keresetindításra feljogosítja, a Cstv. 40. § (1) bekezdése. A Cstv. miniszteri indokolása, mint autentikus jogszabályértelmezés szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdése a Ptk. 203. § (1) bekezdésében foglalt ún. fedezetelvonó szerződés speciálisan szabályozott esete. Minthogy a fedezetelvonás jogkövetkezménye a kívülálló harmadik személyekkel szemben nem az érvénytelenség, hanem a hatálytalanság, a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjainak megfelelő ügyletek érvényesek ugyan, de a gazdálkodó szervezet hitelezőivel szemben hatálytalannak minősülnek. Ezért eredménnyel a felperes nem az érvénytelenség, hanem a hatálytalanság megállapítását, és ez utóbbi jogkövetkezményének az alkalmazását kérhette. A felperes egyébként eredeti keresetlevelében tartalma szerint marasztalási keresetként maga is az engedményezési szerződéssel érintett vagyonnak az I. r. alperes társaság felszámolás körébe tartozó vagyonába való visszautalását kérte. A semmisség megállapítása iránti kereseti kérelmet tehát az elsőfokú bíróságnak a fentiekben ismertetett okból kellett volna elutasítania.
A felperes "megtámadási" keresetét a fellebbezési eljárásban csatolt beadványából is egyértelműen megállapíthatóan a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján terjesztette elő, az a) és a b) pontokra sem kifejezetten, de keresetlevelének tartalma szerint sem hivatkozott. Ha ugyanis az ellenszolgáltatásban való konkrét megállapodást hiányolta, akkor értelemszerűen a hiányzó megállapodás ingyenességét, illetve az aránytalan értékkülönbözetet nem állíthatta.
A Cstv. 40. § (1) bekezdése a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 90 napon belül teszi lehetővé a felperes, mint hitelező számára a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történt beérkezése napját megelőző egy éven belül, és ezt követően kötött szerződések keresettel történő megtámadását. Ezért a másodfokú bíróság - figyelemmel az alperesek hivatkozására - vizsgálta, hogy a keresetlevél határidőben érkezett-e. E körben az alábbiakat állapította meg:
A keresetindításra a Cstv. 40. § (1) bekezdésben meghatározott 90 napos határidő egyfelől anyagi-jogi természetű, másfelől elévülési jellegű. Az előbbiből következően számítására az anyagi jog [Ptké. 3. § (1) bekezdés] rendelkezései az irányadók, és a keresetlevélnek a lejárat napjáig a bíróságra meg kell érkeznie. Az eljárásjogi jellegű igazolás (Pp. 105-110. §) pedig a mulasztás kimentésére nem alkalmazható.
A felszámolást elrendelő végzés közzétételére 2001. július 19-én került sort. Ettől számított 90 napon belül, azaz 2001. október 17-ig kellett volna tehát a felperes keresetlevelének az elsőfokú bírósághoz megérkeznie. Ez azonban csak 2002. március 27-én történt meg.
A felperes arra hivatkozott, hogy a Cstv. 40. § (4) bekezdése alapján keresete nem késett el, mert az I. rendű alperesi felszámoló a (4) bekezdés szerinti kötelezettsége teljesítését, azaz az engedményezési szerződés átadását még 2002. március 6-án is megtagadta.
A felperes azonban keresetét a 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján terjesztette elő, melyre a (4) bekezdés nem vonatkozik, miután a törvényszöveg a)-b) pontra történő utalása ezt nem teszi lehetővé. Másrészt pedig, mivel a 2001. augusztus 2-i megállapodást már a felszámoló által képviselt I. r. alperes kötötte, így az üzletkötésnél fennállt felszámolói képviselet mellett a Cstv. 40. § (4) bekezdésében írt, az ügylet "felszámoló tudomására jutása" kitétel egyébként is értelmezhetetlen.
Ebben az esetben ugyanis a Cstv. 39. § (3) bekezdése szerinti felszámolói kötelezettség jöhetne számításba, amelynek megsértése viszont - megfelelő feltételek fennállta esetén - nem a Cstv. 40. §-ának az alperesekkel, hanem az 54. §-nak a felszámolóval szembeni alkalmazását alapozhatná meg.
A Cstv. 40. § (1) bekezdés szerinti keresetindítási határidő ugyanakkor nem jogvesztő jellegű, mert ezt - például a 49. § (5) bekezdésétől eltérően - e jogszabályhely nem mondja ki. Meghosszabbodására - a (4) bekezdés alkalmazhatóságának hiányában - speciális szabályok nincsenek.
Ebből következően a Ptk. 1. § (1) bekezdésére való utalással, a Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint kell megítélni, hogy a felperesi hivatkozások - az engedményezési szerződés módosításának át nem adása, illetve a későbbi hitelezővé válás - tekinthetők-e olyan menthető oknak, amelyek a 90 napos határidő további 90 nappal való meghosszabbodását eredményezik.
A felperes a W. Rt.-vel 2002. január 10-én kötött engedményezési szerződés révén vált hitelezővé. A Ptk. 329. § (1) bekezdése értelmében tehát jogutód. Ebből következően a 2001. július 19-étől számítandó 90 napos határidő Ptk. 326. § (2) bekezdése szerinti meghosszabbodásához vezető menthető okot - ha erre hivatkozik - a felperesnek a jogelőd W. Rt. hitelezői minőségének időszakára vonatkozóan kellett volna állítania és bizonyítania [Pp. 164. § (1) bekezdés]. A 2001. július 19-étől kezdődő 90 napos határidő ugyanis már a jogelődnél 2001. október 17-én teljes egészében eltelt.
A felperes azonban semmilyen tényelőadást nem tett arra: a W. Rt. mikor szerzett tudomást az 1999. január 5-i és 2001. augusztus 2-án módosított szerződésről. Annak pedig, hogy ő a saját személyében erről még hitelezővé válása előtt, a 2001. november 27-én tartott tárgyaláson értesült, semmiféle jelentősége nincs. Minthogy a jogelőd számára nyitva álló keresetindítási határidő - a meghosszabbodására vezető körülmény igazoltságának hiányában - az engedményezésig eltelt, az ezt követően a felperes személyében bekövetkezett akadályok - mint például a szerződés át nem adása - a határidő meghosszabbodását nem eredményezhették.
A 2002. március 27-én előterjesztett kereset elkésett, ezért további érdemi vizsgálat nélkül elutasítandó.
A másodfokú bíróság a kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglaltak szerint megváltoztatta, a keresetet elutasította és ennek következményeként az alpereseket az elsőfokú perköltség térítése alól mentesítette.
Észlelte azt is a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét a felperes nyilatkozata alapján helytelenül állapította meg, hiszen a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, a fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított per is a Pp. 24. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott, a követelés biztosítása iránti pernek tekintendő. Az ilyen keresettel ugyanis a felperes azt kívánja elérni, hogy az adott szerződéssel elvont fedezet a hitelezők követelésének biztosítékául a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonba visszakerüljön. Perköltségre vonatkozó döntését a jogorvoslati bíróság ezért erre figyelemmel hozta meg. (Fővárosi Ítélőtábla 9. Pf. 20.364/2003. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2009.6.178 Az ún. fedezetelvonó szerződéseknek eltérő a megítélése a Ptk., illetve a Cstv. alapján. Ha az adóssal szemben felszámolási eljárás indult, az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalansága esetén a szerződő fél az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhető, és nem szolgálhat kizárólag a hitelező igényének kielégítésére [Ptk. 203. §; Cstv. 40. §].
BH+ 2010.5.219 Kölcsönszerződés biztosítékaként alapított vételi jog gyakorlójával létrejött adásvételi szerződésnek a Cstv. 40. §-ában írt jogcímen történő megtámadásának feltételei és jogkövetkezményei [1991. évi IL. tv. 40. § (1) bekezdés b) pontja, Ptk. 237. §, 375. §, 3/2008. PJE].
