adozona.hu
BH 2004.4.155
BH 2004.4.155
Külön juttatásra jogosult az a személy, akit a Szovjetunióba elhurcoltak és ott 1944. november 1-jétől 1949. október 31-éig kényszermunkát végzett [267/2000. (XII. 26.) Korm. r. 1. §, 11/2003. (IV. 9.) AB határozat].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1925-ben született felperes 2001. május 18-án az egyes tartós időtartamú szabadságkorlátozást elszenvedettek részére a 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) alapján meghatározott saját jogon, továbbá az 1988. május 20-án elhunyt Z. J.-né túlélő házastársaként járó havi 30 000 forint + 4000 forint juttatást igényelt.
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elsőfokú határozatával az igényeket elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatój...
BH 2004.4.155 Külön juttatásra jogosult az a személy, akit a Szovjetunióba elhurcoltak és ott 1944. november 1-jétől 1949. október 31-éig kényszermunkát végzett [267/2000. (XII. 26.) Korm. r. 1. §, 11/2003. (IV. 9.) AB határozat].
Az 1925-ben született felperes 2001. május 18-án az egyes tartós időtartamú szabadságkorlátozást elszenvedettek részére a 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) alapján meghatározott saját jogon, továbbá az 1988. május 20-án elhunyt Z. J.-né túlélő házastársaként járó havi 30 000 forint + 4000 forint juttatást igényelt.A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elsőfokú határozatával az igényeket elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója az elsőfokú határozatot a jogalap tekintetében hatályában fenntartotta.
A felperes a keresetlevelében - arra hivatkozva, hogy polgári személyként a szovjet hatóság döntése folytán 1944. november 1-jétől 1949. október 31-éig, elhunyt házastársa pedig 1945. január 1-jétől 1949. október 31-éig a Szovjetunióban lágerben volt, és szénbányában dolgozott, az R. szerint járó juttatás, havi 30 000 és 4000 forint megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta, és 2001. január 1-jétől a felperes részére saját jogon havi 30 000 forint, túlélő házastárs jogán 4000 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság a tényállásban rögzítette, hogy a felperest Magyarországról politikai okokból hurcolták el, és az előre meg nem határozott büntetést a Szovjetunióban három évet meghaladó időtartamban, továbbá a házastársa is kényszermunka-táborban töltötte. Ez szabadságelvonást jelentett. A szabadságelvonásra a felperes házastársa esetében a Szovjet Katonai Parancsnokság és Haderő intézkedése alapján került sor. E tényállásból a munkaügyi bíróság az R. 1. § (1) bekezdés b) pontja második fordulatában megjelöltek fennállására következtetett.
A munkaügyi bíróság a felperes kereseti kérelme szerint megállapította, hogy a felperes az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, míg túlélő házastárs jogán a 4. § (1) és (5) bekezdésében meghatározott juttatásra jogosult.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint a munkaügyi bíróság jogszabály-értelmezése nem helytálló, mert a felperes és házastársa nem büntetést töltött, legfeljebb büntetéssel fenyegetett intézkedés hatálya alá esett. Ezért a felperest az igényelt juttatások nem illetik meg. Az alperes a Legfelsőbb Bírósághoz intézett beadványában arra hivatkozott, hogy a felperes esetében a szabadságelvonás kezdő időpontja 1944. november 30-a volt, ezért részére nem havi 30 000, hanem havi 20 000 forint juttatás jár. Erre, és az özvegyi jogon járó juttatásra vonatkozóan csatolta a jogerős ítélet meghozatala után kelt - a kérelemnek részben, az előzőek szerint helyt adó - határozatait. Ezért a felülvizsgálati kérelmét fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 273. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, továbbá a felülvizsgálati eljárásban nem lehet új körülményre hivatkozni. Továbbá azt is figyelembe véve, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmében 1944. november 1-jében jelölte meg a felperes esetében a szabadságelvonás kezdőnapját, és ezt a perben sem vitatta, a Legfelsőbb Bíróság az alperes beadványában foglaltakat nem vehette figyelembe.
A Pp. 163. § (3) bekezdés értelmében a tényállás a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő megállapításánál a bíróság a köztudomású tényeket valónak fogadhatja el. A munkaügyi bíróság az előzőeknek megfelelően eljárva helytállóan állapította meg, hogy a Szovjetunióban eltöltött perbeli szabadságelvonás a köztudomás szerint kényszermunkát jelentett, amely fegyveres őrzés mellett valósult meg. Az ebből levont következtetés, amely szerint ez az érintett személy részére ténylegesen büntetés letöltésével volt egyenlő, és amely független volt attól, hogy a szovjet szervek hoztak-e büntetést kiszabó határozatot, vagy sem, szintén helytálló.
Az Alkotmánybíróság a 11/2003. (IV. 9.) AB határozatával az R. 1. § (1) bekezdésének b) pontját megsemmisítette és annak d) pontját a következő szöveggel tartotta hatályban: "d) 1944. október 1-jét követően a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak."
Ugyanezen határozat szerint "az R. 1. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazására jelen határozat közzétételének napjától nem kerülhet sor, mivel azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ehelyett a jogalkalmazó szerveknek az R. 1. § (1) bekezdés d) pontját kell alkalmazniuk".
Az irányadó tényállás szerint a felperest polgári személyként a Szovjetunióba hurcolták el, ott 1944. november 1-jétől 1949. október 31-éig, három évet meghaladó időtartamban szabadságelvonást szenvedett el, kényszermunkát végzett. A házastársa ugyanezt 1945. január 1-jétől 1949. október 31-éig szenvedte el. Ebből következően a feltételek fennállása miatt a felperes jogosulttá vált az R.-nek az ügyben alkalmazandó 1. § d) pontja alapján az R. által előírt, az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásokra [R. 3. § (1) bekezdés a) pont, 4. § (1) bekezdés, 4. § (5) bekezdés]. A munkaügyi bíróság ezért helytálló érdemi döntéssel változtatta meg a másodfokú közigazgatási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.216/2002. sz.)