adozona.hu
BH+ 2004.4.172
BH+ 2004.4.172
A gazdasági társaságban tagsági tulajdonnal rendelkező házastárs közös vagyoni megtérítési kötelezettsége esetén a forgalmi érték megállapításánál - ha az életközösség megszűnése óta huzamos idő telt el - figyelembe kell venni az üzletrész forgalmi értékének a fél tevékenységétől független, spontán értékemelkedését [Csjt. 31. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek házastársak voltak. Közöttük a házassági életközösség 1994 júliusában megszünt. A bíróság részítélettel házasságukat felbontotta. A perben a felek a közös gyermek elhelyezése, tartása és a kapcsolattartás kérdésében jogerős egyezséget kötöttek.
A házastársi közös vagyont megosztva az elsőfokú bíróság a felek közös tulajdonában álló ingatlant a kizárólagos használatra feljogosított felperes tulajdonába adta. Az ingóságokat a felek között a kialakult birtokállapot szerint termész...
BH+ 2004.4.172 A gazdasági társaságban tagsági tulajdonnal rendelkező házastárs közös vagyoni megtérítési kötelezettsége esetén a forgalmi érték megállapításánál - ha az életközösség megszűnése óta huzamos idő telt el - figyelembe kell venni az üzletrész forgalmi értékének a fél tevékenységétől független, spontán értékemelkedését [Csjt. 31. § (5) bek.].
A peres felek házastársak voltak. Közöttük a házassági életközösség 1994 júliusában megszünt. A bíróság részítélettel házasságukat felbontotta. A perben a felek a közös gyermek elhelyezése, tartása és a kapcsolattartás kérdésében jogerős egyezséget kötöttek.A házastársi közös vagyont megosztva az elsőfokú bíróság a felek közös tulajdonában álló ingatlant a kizárólagos használatra feljogosított felperes tulajdonába adta. Az ingóságokat a felek között a kialakult birtokállapot szerint természetben megosztva 372 700 forint értékű ingóságot a felperes, 503 500 forint értékűt az alperes tulajdonába adott és a teljes vagyoni elszámolás eredményeként a felperest 15 nap alatt 324 311 forint megfizetésére kötelezte "házassági vagyonközösség megszüntetése" jogcímén.
A megállapított tényállás szerint a felek házassági közös ingó vagyonát az 1-32. tétel alatt felsorolt - összesen 876 200 forint értékű ingóság képezte, amelyből az életközösség megszűnésétől 372 700 forint értékű a felperes, 503 500 forint értékű az alperes birtokában van. A felek mezőgazdasági termeléséből származó 149 503 forint nyereséget az életközösség megszűnése után az alperes vette fel, továbbá a közös valutaszámlájukon lévő 618,89 DEM - 80 901 forint - értékkel ugyancsak ő rendelkezett.
Az alperes 1993. február 20-tól - az alapítástól - a T. Termelő Kereskedelmi Szolgáltató Kft. tagja 100 000 forint törzsbetéttel, míg a M.-T. Mezőgazdasági Termelő Szolgáltató Kereskedelmi Kft.-ben 1993. március 9-től 250 000, 1993. május 15-től 1994. február 15-ig 340 000 forint, 1994. február 15-től az életközösség megszűnéséig 1 000 000 forint törzsbetéttel rendelkezett. Utóbbi törzsbetétek ellenértékeként az életközösség megszűnését követően összesen 700 000 forintot az alperes egyedül fizetett ki. A bíróság az üzletrészek életközösség megszűnése időpontjában fennálló értékét könyvszakértő szakvéleménye alapján 116 000 forint, illetve 1 368 000 forintban határozta meg, amelyet az életközösség megszűnése után kifizetett vételárösszeggel csökkentve állította be a közös vagyon mérlegébe, annak megállapításával, hogy az alperest elszámolási kötelezettség terheli. Az ingatlan ítélethozatalkori forgalmi értékét szakvélemény alapján 3 000 000 forintban határozta meg.
Az elszámolás során az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperesnek az életközösség megszűnésekor összesen 532 151 forint megtérítési kötelezettsége keletkezett, azonban abból kiindulva, hogy az életközösség megszűnése és a házastársi közös vagyon ítélettel való megosztása között jelentős idő telt el, a méltányosságra hivatkozással késedelmi kamattal növelt összeggel 1 135 238 forinttal számolta el az alperes megtérítési kötelezettségét. A teljes vagyoni elszámolás eredményeként: 1 500 000-1 175 689 forint különbözetének 324 311 forintnak a megfizetésére kötelezte a felperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a felperest terhelő marasztalás összegének felemelése iránt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A fellebbezés alapján a másodfokú bíróság azt emelte ki, hogy a Csjt. 30. §-ának (5) bekezdése alapján a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. Az adott esetben az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között huzamos idő telt el. A házastársi közös vagyonból jelentősebb értéket képviselő ingó vagyon maradt az alperes birtokában, a gazdasági társaságokban lévő közös vagyoni érték felett egyedül az alperes rendelkezett, és hozzá folyt be a mezőgazdasági termelésből származó jövedelem. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperest illető megtérítési követelésnek a pénz időközi értékváltozása folytán előállt értékemelkedéssel növelt mértékben való elszámolásáról rendelkezett. Méltánytalanságot az eredményezett volna, ha a gazdasági társaságban lévő, felperesre eső közös vagyoni részt az alperes az életközösség megszünésekori értéken szerezné meg. Ezen nem változtat önmagában az a körülmény sem, hogy az alperes a kft-nél személyes tevékenységet is végzett. Arra az alperes sem hivatkozott, hogy a gazdasági társaságok működése veszteséges volna, az ingatlan forgalmi értékemelkedését pedig az alperes csak állította, de arra bizonyítást nem ajánlott fel.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a felperes által fizetendő értékkülönbözet összegének további 603 087 forinttal való felemelése iránt.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdését és a Ptk. 232. §-át sérti, továbbá az ítélkezési gyakorlattal is ellentétes.
Arra hivatkozott, hogy a közös vagyon megosztására hosszadalmas bizonyítás után és a bizonyítékok mérlegelése alapján került sor. A teljesítési határidő letelte előtt késedelem hiányában az alperest kamatfizetési kötelezettség nem terheli. Méltánytalan a jogerős ítéleti döntés azáltal is, hogy az ingatlant illetően mintegy 30%-os értékemelkedéssel számolt, míg az alperest terhelő értékkülönbözetet 100%-ot meghaladó összeggel vette figyelembe, ami minden alapot nélkülöz. A méltányosság körében annak figyelembevételét is kérte, hogy a közös tulajdon megszüntetéséig az egész ingatlant a felperes használta. Érvelése szerint az életközösség megszünésekori törzsbetét névértékéből kiindulva kellett volna a felperesi jutót meghatározni, mert az üzletrész értéke az életközösség megszűnése után személyes közreműködése következtében növekedett, melyből a felperes már nem részesedhet.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme tartalmát tekintve a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a közös vagyon megosztása folytán a felperest terhelő értékkülönbözet összegét támadta.
Helyes az azzal kapcsolatos érvelése, hogy az értékkülönbözet fizetése csak a bírói ítéletben meghatározott teljesítési határidő leteltével válik esedékessé, ezért az értékkülönbözet összege után a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerint késedelmi kamatot megállapítani nem lehet. A jogerős ítélet azonban nem az értékkülönbözet utáni késedelmi kamat megfizetéséről rendelkezett, hanem a vagyoni igények kölcsönös elszámolása során a Csjt. 31. § (5) bekezdés alkalmazásával az alperest illető megtérítési követelést a pénz időközi értékváltozása folytán előállt értékemelkedéssel növelt mértékben számolta el, annak a mértékét határozta meg a késedelmi kamattal arányos módon.
A jogerős ítélet a Csjt. 31. § (5) bekezdését nem sérti, mert az egységes vagyoni elszámolás éppen azáltal vezetne méltánytalan eredményre, ha az ingatlant illető megváltási ár az ítélethozatalkori, míg az egyéb vagyontárgyak megosztása az életközösség megszünésekori értéken lenne elszámolva. A méltányosság gyakorlása a bíróság mérlegelési jogkörébe esik, a felülvizsgálati eljárásban pedig felülmérlegelésre a Legfelsőbb Bíróságnak nincs lehetősége.
Az ingatlan többlethasználatának figyelembevételére az ítéleti döntés során nem volt lehetőség, mert a felek a perben azzal kapcsolatos igényt nem érvényesítettek.
Arra helyesen hivatkozik az alperes, hogy az élet- és vagyonközösség megszűnését követően a tag házastárs által végzett személyes közreműködésre visszavezethető értékemelkedés közös vagyonnak már nem tekinthető (BH 1999/12/503., 209. sz. Elvi Határozat Legfelsőbb Bíróság Határozatának Hivatalos Gyűjteménye 2000/1.). Téves viszont azon álláspontja, hogy a felperesi jutót a törzsbetét névértékéből kiindulva kellett volna a perben eljárt bíróságoknak meghatározni. Az elszámolás alapja az üzletrészek életközösség megszűnése időpontjában fennálló forgalmi értéke, amelyet könyvszakértői vélemény beszerzésével és a szakértő meghallgatásával helyesen állapított meg az elsőfokú bíróság. Az pedig a szakvélemény alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az üzletrész értékére vonatkozó szakvélemény elkészülténél a szakértő az üzletrészek átruházása során realizált értékre is figyelemmel annak forgalmi értékére nyilatkozott.
A kifejtettek alapján az alperes által megjelölt okból a jogerős ítélet jogszabályt nem sért, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Pfv.II.22.951/2000.)