BH+ 2004.4.195

A személygépkocsiként vásárolt gépjármű ezt követően tehergépkocsivá történt átalakítása esetén az adóalany adó-visszaigénylésre nem jogosult [1992. évi LXXIV. tv. 33. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság az 1995. I. negyedévére vonatkozóan a felperesnél általános forgalmi adó adónemben tartott ellenőrzése eredményeként határozatával 390 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, és 195 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 33. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával jogosulatlannak minősítette a fe...

BH+ 2004.4.195 A személygépkocsiként vásárolt gépjármű ezt követően tehergépkocsivá történt átalakítása esetén az adóalany adó-visszaigénylésre nem jogosult [1992. évi LXXIV. tv. 33. §]
Az elsőfokú adóhatóság az 1995. I. negyedévére vonatkozóan a felperesnél általános forgalmi adó adónemben tartott ellenőrzése eredményeként határozatával 390 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, és 195 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 33. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával jogosulatlannak minősítette a felperes adó visszaigénylését az 1995. január 30-án történt személygépkocsi vásárlásról kiállított készpénzfizetési számla után.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1997. február 26-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes törvényes határozatot hozott, továbbértékesítés hiányában a beszerző adóalany az általános forgalmi adó levonásra nem jogosult, a felperes személygépkocsit vásárolt, vételárát megfizette. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére hivatkozással kifejtette, hogy a felperes a gépjármű tulajdonjogát január 30-án megszerezte, a termékértékesítés megtörtént. A későbbi átalakítás és vizsgáztatás már önálló jogügylet, külön megállapodás tárgya volt.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította ítéletének indokolásában, hogy a felperes fellebbezésében felhozott gépjármű minősítési érvelése az ügy jogi megítélése szempontjából relevanciával nem bír, mert az 1995. január 30-i számla nem felel meg a törvényi előírásoknak, az 1995. február 22-i számla pedig nem képezte az adóvizsgálat tárgyát, így az áfa visszaigénylés utólagos bevallás keretében sem volt jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Részletesen kifejtett álláspontja szerint 1995. január 30-án az adásvételi szerződés még nem jött létre, a jármű felett rendelkezési jogot semmilyen formában nem szerzett. A tényleges vásárlás február 22-én történt, ekkor a jármű a forgalmi engedélye szerint már tehergépkocsi volt, tehát a szabályszerűen kiállított számlában előzetesen felszámított adó levonására lehetőség volt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes milyen gépjármű tulajdonjogát szerezte meg, s ezután jogszerűen gyakorolta-e az általános forgalmi adó visszaigénylési jogát.
Az Áfa törvény 6. §-ának (1) bekezdése értelmében termékértékesítés: a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja.
Az Áfa törvény 33. § (2) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy nem vonható le az előzetesen felszámított adó személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen, vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával, vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került.
A Legfelsőbb Bíróság az Áfa törvény és a Polgári Törvénykönyv idézett rendelkezései és a periratok alapján - az 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat is alkalmazva - megállapította, hogy a felperes 1995. január 30-án NISSAN Patrol TD típusú személygépkocsit vásárolt az eladótól 1 950 000 Ft-ért. Ekkor a felperes személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg, a termékértékesítés megtörtént és a Ptk. szerinti rendelkezési jogát ettől az időponttól gyakorolhatta a felperes. A személygépkocsi tulajdonosaként megrendelte az eladónál a jármű tehergépkocsivá történő átalakítását - amelyet a Megyei Közlekedési Felügyelet az 1995. február 9. napján meghozott határozatával engedélyezett az eladó részére - és megbízta az átalakítás utáni műszaki vizsgáztatás elvégzésével is. Ezt követően, 1995. február 22-én adta az eladó a gépkocsit a felperes birtokába.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes a személygépkocsi tulajdonjogát 1995. január 30-án nem átadással, tényleges birtokbaadással szerezte meg; mint a jármű tulajdonosa rendelkezési joga alapján megállapodott az eladóval annak átalakítására és levizsgáztatására. Ez kétségtelenné tette azt, hogy a személygépkocsi az eladó hatalmából a felperes hatalmába került, annak tulajdonjogát megszerezte, afölött rendelkezett a jármű tényleges birtoklása nélkül is. A tényleges birtoklásban, a jármű átvételében semmi nem akadályozhatta volna meg, azonban ez nem is állt szándékában a felperesnek, éppen az eladóval végeztetett átalakítási munkálatok és a műszaki vizsgáztatás miatt.
A kifejtettek értelmében jelen ügyben - szemben a megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtett álláspontjával - éppen annak nincs jogi relevanciája, hogy a felperes milyen számla alapján érvényesítette adólevonási jogát, mert a termékértékesítés alapjául szolgáló jogügyletek még a tartalmilag, alakilag hiteles számla esetén sem adtak lehetőséget a felperes által érvényesíteni kívánt adóvisszaigénylésre.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.III.27.589/1998.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.