adozona.hu
EH 2002.810
EH 2002.810
Hagyatéki hitelezői igény alapján megszerzett ingatlan után visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni [1990. évi XCIII. tv. 10. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 1990-ben tartási szerződést kötöttek fiúkkal, aki a tartás fejében megszerezte a felperesek tulajdonát képező lakóházingatlan tulajdonjogát. A felperesek fia 1997. június 14-én elhunyt. A hagyatéki eljárás során a közjegyző végzésében - az egyezséget jóváhagyva - megállapította, hogy a perbeli ingatlan 4/6 részében a tulajdonjog fejenként egyenlő arányban hagyatéki hitelezői kielégítése jogcímén a felpereseket illeti meg. A felperesek ugyanis az ingatlan 4/6 részére hagyatéki igé...
EH 2002.810 Hagyatéki hitelezői igény alapján megszerzett ingatlan után visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni [1990. évi XCIII. tv. 10. §]
A felperesek 1990-ben tartási szerződést kötöttek fiúkkal, aki a tartás fejében megszerezte a felperesek tulajdonát képező lakóházingatlan tulajdonjogát. A felperesek fia 1997. június 14-én elhunyt. A hagyatéki eljárás során a közjegyző végzésében - az egyezséget jóváhagyva - megállapította, hogy a perbeli ingatlan 4/6 részében a tulajdonjog fejenként egyenlő arányban hagyatéki hitelezői kielégítése jogcímén a felpereseket illeti meg. A felperesek ugyanis az ingatlan 4/6 részére hagyatéki igényt jelentettek be, mivel a tartás az örökhagyó halálát követően már nem valósult meg.Az elsőfokú illetékhivatal fizetési meghagyásában a felperesek terhére 453 360 Ft visszterhes vagyonátruházási és 1600 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket állapított meg. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetükben a határozat megváltoztatását és a kiszabott illeték törlését kérték arra hivatkozva, hogy vagyongyarapodás nem történt, ezért illeték kiszabásának sincs helye.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 10. § (2) bekezdése alapján, ha az ingatlanhagyatékot vagy egy részét az azt terhelő adósság fejében az örökhagyók hitelezője veszi át, az átvett rész után öröklési illetéket nem kell kiszabni. Ilyen esetben a hagyatéki hitelező terhére visszterhes vagyonátruházási illetéket kell kiszabni. A felperesek az örökhagyót terhelő tartási kötelezettséget mint adósságot a hagyatéki eljárás során mint hagyatéki hitelezők érvényesítették. Téves tehát a felperesek azon érvelése, hogy vagyonszaporulat nem történt.
Az Itv. 1. §-a alapján vagyonszerzési illetéket öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén kell fizetni. A jogerős ítélet szerint a perbeli esetben visszterhes vagyonátruházás történt, az örökösök a felperesek hagyatéki hitelezői igényét elismerve engedték át a perbeli ingatlan tulajdoni hányadát.
A felperesek a tartási szerződéssel átruházták az ingatlanukat az örökhagyóra, annak halálával pedig - mivel az addig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezte - az örökösökre szállt át a tartási kötelezettség. A hagyatéki eljárásban ezért kötöttek egyezséget a felperesek és az örökösök. A felpereseket tehát az Itv. 10. § (2) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogának visszterhes megszerzése címén illetékfizetési kötelezettség terhelte.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a kereseti kérelmüknek megfelelő új határozat hozatalát azzal, hogy a jogerős ítélet az Itv. 1. § és 10. § (2) bekezdése alapján jogszabálysértően utasította el keresetüket. Továbbra is arra hivatkoztak, hogy saját ingatlanukat olyan részben kapták vissza, amilyen részben azért ellenszolgáltatást a Ptk. 586. § (4) bekezdés alapján nem kaptak. Vagyonszerzés nem valósult meg, mert csak egy nem teljesítéssel megszűnt szerződés folytán kapták vissza a teljesítés reményében átruházott vagyonukat. A vagyonszerzés vagyonszaporulatot jelent, mely a felperesek esetében nem valósult meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, jelen esetben tehát azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet megsértette-e az Itv. 1. §-át, 3. § (3) bekezdésének c) és d) pontjait, illetve a 10. § (2) bekezdését.
Az Itv. 1. §-a értelmében öröklés, ajándékozás vagy visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket, az államigazgatási és bírósági eljárásért eljárási illetéket, vagy az e törvényben meghatározott módon, de külön jogszabályban megállapított igazgatási, bírósági szolgáltatási díjat kell fizetni. A 3. § (3) bekezdés c) pontja értelmében a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség az ingatlannak, ingónak vagy vagyonértékű jognak bírósági, hatósági határozattal történő megszerzése esetén a határozat jogerőre emelkedése napján, a d) pont alapján az a)-c) pontban nem említett esetekben a vagyonszerzéskor keletkezik.
Az Itv. 10. § (2) bekezdése alapján, ha az ingatlanhagyatékot vagy egy részét az azt terhelő adósság fejében az örökhagyó hitelezője veszi át, az átvett rész után öröklési illetéket nem lehet kiszabni. Ilyen esetben a hagyatéki hitelező terhére visszterhes vagyonátruházási illetéket kell kiszabni, ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a hagyatéki hitelező egyben az örökhagyó örököse is.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az Itv. rendszeréből következően ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén illetékkötelezettség keletkezik. Csak abban az esetben nem jár illetékkötelezettséggel, ha a törvény kifejezetten nevesíti a kedvezmények, vagyis az illetékmentesség körétien. Az Itv. külön nem szabályozza azt az esetet, amennyiben a tartási szerződéssel átruházott ingatlan egy részét a volt tulajdonos visszaszerzi, arra figyelemmel, hogy az eltartó elhunyt, és az eltartással nem fedezett tartást az örökhagyó tovább nem tudja folytatni. Illetékmentesség hiányában tehát illetékkötelezettség keletkezik.
Tévesen hivatkoztak a felperesek arra, hogy a hagyatéki hitelezői igényük kielégítésével nem történt a vagyonszerzéssel együtt vagyonszaporulat is. A felperesek a tartási szerződés alapján az ingatlanuk tulajdonjogáról lemondtak, azt átruházták, ezzel a vagyonuk köréből kikerült. Az átruházás fejében tartásra váltak jogosulttá, ez a tartásra való jogosultság az eltartó halála után is fennmaradt, a tartással még nem fedezett tartás erejéig. Az eltartó halálakor az ingatlan nem a felperesek, hanem az eltartó tulajdonában volt. A hagyatéki eljárás során kötött egyezség alapján a felperesek a perbeli ingatlan 4/6 részének tulajdonjogát megszerezték, vagyis a vagyonuk ezen ingatlanrésszel gyarapodott. Ebből a szempontból irreleváns körülmény, hogy valamikor ez az ingatlan a felperesek tulajdonát képezte, mivel az korábban kikerült a vagyonukból, így akkor vagyoncsökkenés jelentkezett, míg a hagyatéki hitelezői igény érvényesítése alapján részükről vagyonszaporulat jelentkezett.
A Ptk. 586. § (4) bekezdése értelmében a kötelezett halálával a szerződés nem szűnik meg, hanem a tartási kötelezettség az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint annyiban száll át a jogutódra, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi. A felperesek a tartással még nem fedezett ellenszolgáltatást hagyatéki hitelezőként érvényesítették az örökössel szemben, és az Itv. 10. § (2) bekezdése alapján ebben az esetben nem örökösödési illetéket, hanem visszterhes vagyonátruházási illetéket kell kiszabni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kf. IV. 35.810/2000. sz.)