adozona.hu
EH 2002.809
EH 2002.809
A vámterhet megállapító határozat utóbb módosítható oly módon, hogy a vámfizetésre kötelezett a fogyasztási adót is köteles megfizetni [1995. évi C. tv. 1. §, 139. §, 147. § 1991. évi LXXVIII. tv. 1. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. július 15-én vámnyilatkozaton kérte egy db Volvo S40 típusú személygépkocsi vámmentes vámkezelését.
A vámhivatal mint elsőfokú hatóság határozatával a felperes kérelmének megfelelően végezte el a vámmentes vámkezelést. Egyúttal 54 264 DM vámérték figyelembevételével megállapította a vámterhet, közte 1 313 008 Ft fogyasztási adót.
A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az elsőfokú vámhatóság 2000. augusztus 22-én kelt határozatával az előző vámmentességet meg...
EH 2002.809 A vámterhet megállapító határozat utóbb módosítható oly módon, hogy a vámfizetésre kötelezett a fogyasztási adót is köteles megfizetni [1995. évi C. tv. 1. §, 139. §, 147. § 1991. évi LXXVIII. tv. 1. §]
A felperes 1998. július 15-én vámnyilatkozaton kérte egy db Volvo S40 típusú személygépkocsi vámmentes vámkezelését.A vámhivatal mint elsőfokú hatóság határozatával a felperes kérelmének megfelelően végezte el a vámmentes vámkezelést. Egyúttal 54 264 DM vámérték figyelembevételével megállapította a vámterhet, közte 1 313 008 Ft fogyasztási adót.
A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az elsőfokú vámhatóság 2000. augusztus 22-én kelt határozatával az előző vámmentességet megállapító határozatot akként módosította, hogy a vámkezelésre történő helyes hivatkozás a hazatelepülő státusz. A felperest a személygépkocsi után 1 313 008 fogyasztási adó megfizetésére kötelezte; megállapítva, hogy a hazatelepülő a vámmentességre igen, a fogyasztási adómentességre viszont nem jogosult.
A fellebbezés folytán eljárt alperes mint másodfokú hatóság 2000. október 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy bár az elsőfokú hatóság helytelenül a vámteher helyesbítésére hivatkozott, ez az érdemi döntést nem befolyásolta, az elsőfokú határozat valójában módosításról hozott döntést.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a határozat módosítása sértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. § (3) bek. és 61. § (5) bekezdését, valamint a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. §-ának 34. pontját, 136. §-át, és a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 215. §-ában foglaltakat is, tekintettel arra, hogy a vámteher helyesbítésére nincsen lehetőség, így vámhiány nem keletkezett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában kifejtett jogi álláspontját.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a Vtv. 145. § (1) bekezdése szerint az Áe. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a vámigazgatási eljárásban speciális szabályként érvényesül a vám törvény, és csak abban az esetben lehet alkalmazni az Áe.-t mögöttes szabályként, ha a vámtörvény az adott jogintézményre nem tartalmaz rendelkezést.
A Vtv. 1. §-ának 21. pontja alapján vámtehernek minősül a fogyasztási adó. A fogyasztási adóra is kiterjedő vámmentességet megállapító alaphatározat módosítása tehát a Vtv. 147. § (2) bekezdése alapján lehetséges volt. A Vtv. 139. § (1) bekezdés c) pontja alapján pedig mód van az elévülési időn belül a nem között vámterhek kiszabására és követelésére.
A vámteherfizetés kötelezettség és nem jog, így a jogszabálysértő módon adott fogyasztási adó megfizetése alóli mentesség nem minősül olyan megszerzett jognak, amely alapján a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmét jelentené az utólagos fizetési kötelezettség megállapítása.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes ismét hangsúlyozta a perben kifejtett jogi álláspontját, sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a Vtv. 1. § 34. pontjában foglaltakat, hiszen a módosító határozat amiatt keletkezett, mert az alapeljárásban a vámhatóság a rendelkezésére álló adatokat helytelenül értékelte, annak ellenére, hogy minden adat rendelkezésre állt annak érdekében, hogy a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozzon. A felperes hivatkozott a BH 1995/126. számú eseti döntésében foglaltakra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A nem vitás tényállás szerint a felperes mint hazatelepülő kérte 1998. július 15-én egy db személygépkocsi vámmentes vámkezelését. A vámkezelés a felperes kérelme alapján történt, a vámhivatal megállapította a fizetendő vámterhet, de a fogyasztási adó fizetési kötelezettségéről nem rendelkezett. Utóbb a felperes terhére a vámhatározat módosításával történt a fogyasztási adófizetési kötelezettség megállapítása.
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 1. § (4) bekezdése szerint mentes a fogyasztási adófizetési kötelezettség alól az a termékimport, amelyre jogszabály vámmentességet biztosít, kivéve azt a termékimportot, amely a (4) bekezdés e) pontja szerint a hazatelepülők, a külföldön kereső tevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából fenntartott második lakást megszüntető ideiglenes kivitelben vámkezelt termékén kívüli termék behozatalához kapcsolódik. E jogszabályi rendelkezésből következik tehát hogy a felperest mint hazatetepülőt az általa vámmentesen vámkezelt gépkocsi után fogyasztási adófizetési kötelezettség terhelte.
A Legfelsőbb Bíróság teljes egészében egyetértett a jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal, a vámtörvény rendelkezéseinek elsőbbségére vonatkozóan az Áe.-hez viszonyítottan. Így helytállóan állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy a vámhatóság a Vtv. 139. § c) pontja alapján az elévülési időn belül jogosult volt a kisebb értékben közölt és jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelésére, a Vtv. 147. § (2) és (3) bekezdése pedig lehetővé teszi bíróság által még el nem bírált jogszabálysértő határozat módosítását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését nem állapította meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.289/2001. sz.)