adozona.hu
EH 2002.808
EH 2002.808
Az ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjármű jóváírásának feltételei [1995. évi C. tv. 131. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmének megfelelően a vámhivatal 1999. április 24-én ideiglenes behozatalban vámkezelt egy db Ford Sierra típusú személygépkocsit. A visszaviteli határidőt 1999. október 14-ében jelölte meg.
A visszaviteli határidő leteltét követően a felperest a vámhivatal felhívta az elszámolási kötelezettség teljesítésére. A felperes a felhívásra megküldte a gépkocsi útlevelét, valamint a német nyelvű okiratokat, amelyek szerint a felperes a gépkocsi rendszámát Németországban leadta, majd a ...
EH 2002.808 Az ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjármű jóváírásának feltételei [1995. évi C. tv. 131. §]
A felperes kérelmének megfelelően a vámhivatal 1999. április 24-én ideiglenes behozatalban vámkezelt egy db Ford Sierra típusú személygépkocsit. A visszaviteli határidőt 1999. október 14-ében jelölte meg.A visszaviteli határidő leteltét követően a felperest a vámhivatal felhívta az elszámolási kötelezettség teljesítésére. A felperes a felhívásra megküldte a gépkocsi útlevelét, valamint a német nyelvű okiratokat, amelyek szerint a felperes a gépkocsi rendszámát Németországban leadta, majd a kocsit egy autóbontó cég részére értékesítette.
A elsőfokú vámhivatal 2000. január 27-én kelt határozatával a felperest összesen 565 000 Ft vámteher megfizetésére kötelezte az elszámolási kötelezettség nem teljesítése miatt.
A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes előadta, hogy a személygépkocsit németországi munkavégzése során vásárolta, előfordult, hogy okmány nélkül utazott Magyarországra, illetőleg vissza. Április végén, amikor Magyarországról Németországba utazott, nem pecsételtette le a gépjármű útlevelét. Németországban szerzett tudomást arról, hogy továbbiakban nem kap vízumot, ezért a személygépkocsit 1999. május 15-én egy autóbontó cégnek eladta, és a rendszámot a németországi nyilvántartásból kijelentette. Ennek alapján tehát a vámáru külföldre szállítása megtörtént, azt a visszaviteli határidőn belül értékesítette, a gépjárműútlevelet pedig a magyar hatóságoknak megküldte.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat. Az ideiglenes behozatalban történő vámkezelés részét képezi a vámáru elszámolása, a perbeli esetben azonban ez utóbbi elmaradt.
Az elszámolás ugyanis csak a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 73. § (3) bekezdése, illetőleg a vámtörvény részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 38/A. §-a és 38/B. §-ának (2) bekezdése alapján történhetett volna meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhivatalt új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes a vámhatóság felhívására az R. 38/B. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti elszámolásnak eleget tett. A Vtv. 73. § (3) bekezdésében írt külföldre történő kiszállítást a becsatolt okmányokkal igazolta.
Az elsőfokú bíróság szerint a vámhatóság téves jogszabály értelmezése abból adódik, hogy a kiléptetés tényét és annak a gépjárműútlevélben történő meglétét is megkövetelte a külföldre történő kiszállítás igazolásán túl.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperes megismételte a per során kifejtett jogi álláspontját.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A nem vitás tényállás szerint a felperes ideiglenes behozatalban kérte vámkezelni az általa behozott gépjárművet. Az ideiglenes behozatal a Vtv. 76. § (1) bekezdése alapján megtörtént, megállapításra került a visszaviteli határidő. A határozat jogerőre emelkedett.
A Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 131. § (3) bekezdése tartalmazza, hogy a jóváírás feltétele az elszámolási határidőn belül annak igazolása, hogy az ideiglenes behozatali eljárásba vont vámárut a megállapított visszaviteli határidőn belül kiléptették.
A Vhr. 131. § (4) bekezdése tartalmazza annak felsorolását, hogy milyen okmányokat kell benyújtani a jóváírás elvégzéséhez:
a) a vámkezelésről szóló árunyilatkozat igazolásául szolgáló ügyfélpéldányt;
b) az áru azonosságát és kiléptetését igazoló árunyilatkozati példányt;
c) a (3) bekezdésben meghatározott egyéb elszámolási jogcímek okmányszerű igazolását.
E rendelkezésekből megállapítható tehát, hogy a felperes elszámolási kötelezettségét azzal nem teljesíti, hogy a gépjárművet külföldre szállítja, és az ottani rendszámot kijelenti, illetőleg adásvételi szerződést köt.
A felperes a gépjármű kiléptetését a jogszabályban előírt módon nem igazolta.
Az ideiglenes behozatalban a vámáruk elszámolásával összefüggően kialakult egységes bírói gyakorlat számos esetben rámutatott arra: a perek tárgya annak vizsgálata, hogy a felperes határidőben eleget tett-e a jogszabály által előírt formában az elszámolási kötelezettségének. Amennyiben ugyanis ezt nem teljesíti, az elszámolásra akkor sem kerülhet sor, ha azt egyéb módon bizonyítani tudná, hogy a gépkocsi külföldre szállítása megtörtént. Az R. 38/B. § (2) bekezdése szerint a gépjárműútlevél alapján ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjárművel a tárgyév december 31. napjáig a vámkezelést kérőnek el kell számolnia. Az elszámolás történhet
a) a gépjárműútlevél szerint beléptetett, de még ki nem léptetett gépjármű esetében a Vtv. 73. § (3) bekezdésében meghatározott elszámolási jogcímek igazolásával,
b) a gépjárműútlevél szerint kiléptetett és külföldön tartózkodó gépjármű esetében a gépjárműútlevél visszaadásával.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes ezen rendelkezés alapján sem teljesítette az elszámolási kötelezettségét. A Vtv. 73. § (3) bekezdésében írt vámáru külföldre történő visszaszállításának igazolását ugyanis nem lehet oly módon értelmezni, ahogy az elsőfokú bíróság ítéletében megfogalmazta. A Vtv. 73. § (3) bekezdésében írt elszámolás - vámáru külföldre történő visszaszállításának igazolása - során ugyanis a korábban idézett Vhr. 127. § (2) bekezdése, illetőleg (3) bekezdése, valamint a 131. § (4) bekezdése szerint kell eljárni. Ezen előírásokban tehát nem szerepel a jóváírás azon módja, melyet a felperes kívánt elfogadtatni, azaz a Vhr. 131. § (4) bekezdése szerint a jóváírást a vámkezelést végző vámhivatalnál kell kérni. A jóváírás elvégzéséhez meghatározott okmányokat kell benyújtani. Ebből következik, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletében azt állapította meg, hogy a külföldre kiszállítás igazolásán túl nincs jogszabályi alapja a kiléptetés igazolásának.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.233/2001. sz.)