adozona.hu
EH 2002.807
EH 2002.807
A vámkezeléskor bemutatott számlán szereplő érték mint vámérték figyelmen kívül hagyása [1995. évi C. tv. 21-27. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. május 5-én egy db Mercedes Benz 208 D Sprinter típusú személygépkocsi vámkezelését kérte 6000 DM vámérték megjelölésével. Csatolta az erről szóló 1998. április 30-án kelt számlát, amelyet H. S. német cég állított ki.
A vámhatóság a kért vámkezelést elvégezte, egyúttal elrendelte a vámérték vizsgálatot.
A felperes a vámkezelés napján a gépkocsit egy belföldi magánszemély részére értékesítette 1 250 000 Ft vételárért.
A vámérték vizsgálat során a megkeresett német vámnyomozó...
EH 2002.807 A vámkezeléskor bemutatott számlán szereplő érték mint vámérték figyelmen kívül hagyása [1995. évi C. tv. 21-27. §]
A felperes 1998. május 5-én egy db Mercedes Benz 208 D Sprinter típusú személygépkocsi vámkezelését kérte 6000 DM vámérték megjelölésével. Csatolta az erről szóló 1998. április 30-án kelt számlát, amelyet H. S. német cég állított ki.A vámhatóság a kért vámkezelést elvégezte, egyúttal elrendelte a vámérték vizsgálatot.
A felperes a vámkezelés napján a gépkocsit egy belföldi magánszemély részére értékesítette 1 250 000 Ft vételárért.
A vámérték vizsgálat során a megkeresett német vámnyomozóhivatal arról tájékoztatta a vámhatóságot, hogy a gépjármű valóságos vételára 25 000 DM. Az értékesítő német cégnél végzett vizsgálat során megállapítható volt, hogy a felperes először 6000 DM-et utalt át foglalóként, majd 1998. április 30-án 20 000 DM összegű készpénzbefizetést teljesített. Ezen utóbbi teljesítésre az a kézzel írott megjegyzés került rávezetésre, hogy a felperes a fennmaradó összeget fizeti ki. A 25 000 DM és a fizetett 26 000 DM közötti 1000 DM különbségről a német cég tulajdonos nem adott magyarázatot.
Az elsőfokú vámhatóság 1999. szeptember 20-án kelt határozatával a vámértéket 2 942 000 Ft-ra módosította, és a felperes terhére összesen 1 867 272 Ft vámteher különbözetet szabott ki, továbbá külön határozattal rendelkezett
933 604 Ft vámigazgatási bírság kiszabásáról.
A fellebbezés folytán eljárt alperes mint másodfokú hatóság 1999. december 6-án kelt határozatával mindkét elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a behozott személygépkocsiért 6000 DM-et fizetett, és senkinek nem adott megbízást további 20 000 DM kifizetésére. E 6000 DM kifizetésről szóló számlával történt a gépkocsi behozatala Németországból Ausztriába. Az így kiállított vámiratokat Klingenbachnál lepecsételték.
A felperes sérelmezte, hogy a vámérték meghatározás során nem került sor gépjármű szakértő bevonására, holott az általa behozott gépjármű sérült volt. Kifogásolta továbbá azt is, hogy csak a peres eljárás során tudott betekinteni az iratokba, az 1000 DM különbözettel kapcsolatosan pedig sérelmezte hogy a kereskedő nem nyilatkozott arról, miből ered ez a különbözet.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú ítélet megállapította, hogy a német vámigazgatás által feltárt dokumentumok alapján az alperes jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vámkezeléskor bemutatott számlán szereplő érték mint vámérték a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 21. § (1) bekezdés szerint nem vehető figyelembe. Ennek alapján a vámérték nem állapítható meg.
Ugyanakkor a német vámigazgatás által feltárt adatok nem adnak minden kétséget kizáró eligazítást arra, hogy a felperes által behozott személygépkocsiért ténylegesen mennyit fizettek ki. Az elsőfokú bíróság szerint ugyanis nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az általuk feltárt számla bruttó összege 29 000 DM-et tartalmaz. Ennek 4000 DM az általános forgalmi adó tartama. A gépjárműhöz kapcsolódóan 26 000 DM-et fizettek ki, így ez 1000 DM különbözetet eredményez.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az 1000 DM egy német cég esetében sem tekinthető olyan kis tételnek, ami a könyvelésen megfelelő indokolás nélkül mehet keresztül. A német vámigazgatás e körülményt nem tárta fel, ebből következik, hogy az összegszerűség kétségessége miatt a kizárólag ezen bizonylat alapján az ügyleti érték nem állapítható meg. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes jogszerűtlenül járt el, amikor a német vámigazgatás által közölt 25 000 DM értéket mint vámértéket fogadta el. Az alperesi és az elsőfokú határozatokat ezért hatályon kívül helyezte, és a vámhatóságnak az új eljárásra azt írta elő, hogy a Vtv. 22. §-27. §-a szerint a sorrendiség betartásával kell meghatározni a vámértéket és ezzel összefüggésben a vámigazgatási bírságot. Amennyiben pedig utóbb az új eljárás során fel tudja tárni kétséget kizáró módon, hogy az exporttal összefüggésben milyen összeget fizettek ki a német cégnek, nem kizárt a Vtv. 21. §-ának alkalmazása.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy az ügyleti érték a perbeli esetben 25 000 DM volt, ezért a vámérték meghatározása és az ebből következő vámteher különbözet és a bírság kiszabása jogszerű volt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy a felperes által bevallott vámérték - a csatolt 6000 DM vételárról szóló számlával - nem volt elfogadható. A vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől 20%-ot meghaladóan alacsonyabb volt, ezért helyesen rendelték el a vámérték vizsgálatot.
A német vámhatóság a megkeresésre azt a tájékoztatást adta, hogy a gépkocsit értékesítő német kereskedő számviteli nyilvántartásában 25 000 nettó DM vételár szerepel a gépkocsi ellenértékeként. A német vámhatóság megállapította azt is, hogy a felperes két részletben teljesített fizetést a német eladó számára, így 6000 DM foglalóként való átutalására került sor 1998. április 22én, ezt követően pedig 1998. április 30-án történt 20 000 DM összegű készpénzfizetés. Az 1000 DM befizetésének jogcímére a német kereskedő cég nem nyilatkozott.
A Vtv. 20. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a vámérték megállapítása a Vtv. 21-27. §-ai alapján történik. Egymás követő sorrend az irányadó oly módon, hogy amennyiben valamelyik §-ban foglalt rendelkezés nem alkalmazható, a következő §-ban foglaltak szerint kell megkísérelni a vámérték meghatározását.
A vámérték meghatározás általános szabályai szerint a vámáru vámértékét elsősorban a Vtv. 21. § szerint - az ügyleti érték alapján kell - meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló export eladása során az árukért - a 28. § rendelkezéseinek megfelelő kiigazítása után - ténylegesen fizettek vagy fizetni fognak.
A német vámigazgatás közokiratnak minősülő közlése szerint a perbeli esetben a gépkocsi vételára 25 000 DM volt. A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a vámhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor e közlésnek megfelelően az ügyleti érték szerint határozta meg a gépkocsi vámértékét 25 000 DM összegben. Tekintettel arra, hogy az ügyleti érték a vételár volt, ez pedig a közlés szerint a gépkocsi sérült állapotának felelt meg, így helyesen járt el a vámhatóság amikor e tényt külön a vámérték meghatározásakor nem értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vámérték meghatározásánál nem alkalmazta a német vámigazgatás által közölt ügyleti értéket az 1000 DM különbözet miatt.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes azon álláspontjával, miszerint az 1000 DM nem minősült az eladó cég könyvelése szerint a vételár részének, így a vámérték meghatározás szempontjából nem volt jelentősége e különbözet jogcímének. A perbeli esetben ugyanis kizárólag azt kellett a bírósági felülvizsgálat során eldönteni, hogy a vámhatóság által megállapított vámérték a jogszabályi előírásoknak megfelelt-e.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.309/2001. sz.)