adozona.hu
EH 2002.806
EH 2002.806
A rendelkezési jog korlátozásával vámkezelt gépjármű importőre az utólagos vámfizetési kötelezettség alól csak akkor mentesülhet, ha igazoltan felhívta a vevő figyelmét az átalakítást követő jogkövetkezményekre [1995. évi C. tv. 45. §, 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 14. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperes részére 1997. október 21-én egy db Mitsubishi Pajero W 2.8 típusú gépjárművet mint tehergépjárművet vámkezelt a belföldi forgalom számára. A vámhivatal az egységes vámáru-nyilatkozat J jelű rovatában felhívta a vámkezelést kérő importőr felperes figyelmét arra, hogy amennyiben a tehergépkocsit öt éven belül utólagos átalakítást követően személyszállító járműként üzemelteti, akkor meg kell fizetnie a személyszállító és tehergépjármű közötti vámteher-különbözetet. A felp...
EH 2002.806 A rendelkezési jog korlátozásával vámkezelt gépjármű importőre az utólagos vámfizetési kötelezettség alól csak akkor mentesülhet, ha igazoltan felhívta a vevő figyelmét az átalakítást követő jogkövetkezményekre [1995. évi C. tv. 45. §, 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 14. §]
A vámhivatal a felperes részére 1997. október 21-én egy db Mitsubishi Pajero W 2.8 típusú gépjárművet mint tehergépjárművet vámkezelt a belföldi forgalom számára. A vámhivatal az egységes vámáru-nyilatkozat J jelű rovatában felhívta a vámkezelést kérő importőr felperes figyelmét arra, hogy amennyiben a tehergépkocsit öt éven belül utólagos átalakítást követően személyszállító járműként üzemelteti, akkor meg kell fizetnie a személyszállító és tehergépjármű közötti vámteher-különbözetet. A felperes 1997. október 21-én a gépjárművet az A. Kft. részére értékesítette. A kft. a gépjárművet - pénzügyi lízingszerződés keretében - K. J. egyéni vállalkozónak adta lízingbe. A 2000. január 4-én tartott közúti ellenőrzés megállapította, hogy a K. J. által vezetett gépjárművet átalakították. A vezetőfülkét a rakodótértől elválasztó elemét kiszerelték, a rakodótérbe további ülést szereltek be, és a már beszerelt második ülés mögé rakták vissza a térelválasztó elemet, és a gépjárművet közúti forgalomban személyszállító járműként üzemeltették.Az első fokon eljárt vámhivatal - tehergépkocsi személyszállító gépjárműre történő átalakítása miatt - kötelezte a felperest vám, fogyasztási és általános forgalmi adó jogcímén összesen 5 393 816 Ft vámteherkülönbözet pótbefizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes igazoltan nem hívta fel a vevő figyelmét az esetleges átalakítást követő pénzügyi és jogi következményekre, így ennek terheit neki mint importőrnek kell viselnie. A figyelemfelhívás elmaradása miatt irreleváns, hogy a gépjárművet később ki és mikor alakította át. A gépjármű forgalmi engedélyében szereplő korlátozás és a lízingbe vevő részére kiadott felhívás a felperes javára nem értékelhető. Az alperes a döntését a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 45. § (5) bekezdésében és a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 142. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes jogalkalmazása téves, kiterjesztő jogértelmezés eredménye. A jogszabály által előírt felhívási kötelezettségének eleget tett, e körben a lízingcég két dolgozójának nyilatkozatára és a forgalmi engedélyre hivatkozott. Az volt a jogi álláspontja, hogy a gépkocsi tulajdonosát, üzembentartóját értesítette, tájékoztatta. A lízingbe adó a gépjárművet a lízingbe vevő megbízásából vásárolta meg. Az R. 142. § (2) bekezdése szerinti vevőn és gépjárművet átalakító tulajdonoson jelen esetben a lízingbe vevőt kell érteni. Azt pedig az alperes sem vitatta, hogy a lízingbe vevő tájékoztatására, figyelemfelhívására sor került.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, döntése megalapozott és jogszerű. A tehergépjárműként importált gépkocsit eladás után átalakították, utólagos átalakítást követően személyszállító járműként üzemeltették. Ezzel megvalósult az R. 142. § (2) bekezdés első mondatában meghatározott jogszabályi tényállás. A felperes vámfizetésre kötelezett importőr, aki az R. 142. § (2) bekezdés második mondatában foglaltaknak nem tett eleget. Nem hívta fel igazoltan a vevő figyelmét a korlátozásra, ezért nem mentesűit a vámteher-különbőzet megfizetése alól. Az volt a jogi álláspontja, hogy a jogszabály kizárólag a vámfizetésre kötelezett importőrre fogalmaz meg fizetési kötelezettséget. A vámfizetésre köteles importőr csak igazolt felhívás esetén háríthatja tovább fizetési kötelezettségét. Az átalakító tulajdonos kifejezés azt jelenti, hogy az a tulajdonos köteles fizetni a vámteherkülönbözetet, akinek a tulajdonában van a gépjármű az átalakítás időpontjában. A jogszabály igazolt felhívást írt elő, ez írásbeli formát kíván meg. A felperesnek mint importőrnek az A. Kft.-t mint a gépkocsi tulajdonosát kellett volna igazoltan felhívnia a korlátozásra, erre azonban nem került sor. K. J. nem tulajdonosa a gépkocsinak, ezért az ő felhívásának nincs joghatása. A forgalmi engedélyben szereplő "pecsétnyomott szöveg" nem felel meg az R. 142. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak. A gépjárművet egyébként is a felperes helyezte forgalomba, így a gépkocsi és a forgalmi engedély a tulajdonosnak, azaz az A. Kft.-nek nem került a birtokába. A tulajdonos felhívását pedig a felperes elmulasztotta, így mulasztása nem eshet másnak a terhére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a tényállás részben megalapozatlan, az elsőfokú ítélet az R. 142. § (2) bekezdésének téves értelmezésén alapul.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás nem jogszabálysértő, megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes ugyanis - érvelésével ellentétben - a tehergépjármű értékesítésekor igazoltan nem hívta fel a vevő figyelmét a jogszabály szerinti korlátozásra. A vevő felé kibocsátott számla ilyet nem tartalmaz. A gépjármű forgalmi engedélyébe eszközölt bejegyzés az R. 142. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg. A felperes maga nyilatkozott úgy, hogy a kft. birtokába nem került a gépjármű, vele közvetlen kapcsolata nem volt. A megrendelő és a lízingszerződés nem az első belföldi vevő figyelemfelhívását tartalmazza, hanem a lízingbe vevőét. Az R. 142. § (2) bekezdése szerinti felhívás csak akkor tekinthető igazoltnak, ha arra a tehergépjármű értékesítésekor kerül sor, azt az importőr a vevő felé teljesíti oly módon, hogy arról a vevő kétségtelenül tudomást szerez, a felhívás a jogszabályban meghatározott tartalmi feltételeknek megfelel, és olyan formában történik, hogy az elévülési időn belül alkalmas arra, hogy azt kívülálló, adott esetben a vámhatóság ellenőrizhesse, megfelelőségét vizsgálhassa. Ilyen vevő felé kibocsátott figyelemfelhívásra a perbeli ügyben nem került sor.
Az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határozatot hozott. Az R. 142. §-ának (2) bekezdése kógens jogszabályi rendelkezéseket rögzít, így azoktól eltérni nem lehet. Kogens szabályként a vámfizetésre kötelezett importőr fizetési kötelezettségét írja elő, aki részére kimentési lehetőséget ad, ez pedig csak abban az esetben következhet be, ha a vámfizetésre kötelezett importőr a tehergépjármű értékesítésekor igazoltan felhívta a vevő figyelmét a korlátozásra. Amennyiben erre nem kerül sor, fel sem merülhet a jogszabály szerinti rendelkezésekből következően a gépjárművet átalakító tulajdonos fizetési kötelezettsége. A felperes mint vámfizetésre kötelezett importőr a tehergépjármű értékesítésekor igazoltan nem hívta fel a vevő, azaz az A. Kft. figyelmét a jogszabály szerinti korlátozásra, ezért az R. 142. § (2) bekezdése értelmében a vámteher-különbözet megfizetésének kötelezettsége őt terheli. A jogerős ítéletet hozó bíróság helytállóan utalt arra, hogy csak nem releváns tényként értékelheti azt, hogy a valóságban a gépjárművet ki, mikor alakította át, illetve, hogy azonos-e a tulajdonos és az átalakító személye. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perbelivel hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyben ugyanilyen tartalmú döntést hozott. (Kfv. IV. 35.476/01/6., Kfv. IV. 35.070/01/7.)
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.998/2001. sz.)