adozona.hu
EH 2002.803
EH 2002.803
A szolgáltatás megállapítása a hulladékégető megépítésének lehetővé tételénél [1992. évi LXXIV. tv. 8. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a keresettel támadott határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatát, amelyben 137 916 000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után 55 166 000 Ft adóbírság és 64 025 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az indokolás szerint a felperes az önkormányzattal kötött megállapodásban ellenérték fejében vállalt szolgáltatása után elmulasztotta az általános forgalmi adó bevallási és befize...
EH 2002.803 A szolgáltatás megállapítása a hulladékégető megépítésének lehetővé tételénél [1992. évi LXXIV. tv. 8. §]
Az alperes a keresettel támadott határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatát, amelyben 137 916 000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után 55 166 000 Ft adóbírság és 64 025 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az indokolás szerint a felperes az önkormányzattal kötött megállapodásban ellenérték fejében vállalt szolgáltatása után elmulasztotta az általános forgalmi adó bevallási és befizetési kötelezettség teljesítését. Ennek alapját az képezte, hogy a felperes és az önkormányzat 1996. május 17én megállapodást kötött, melyben az adózó hozzájárult ahhoz, hogy a település közigazgatási határain belül - regionális települési - szilárd hulladéklerakó létesüljön. A lerakó létesítési jogosultságának és a hulladéklerakó létesítési területének a rendelkezésre bocsátásáért az önkormányzat (továbbiakban: beavatkozó) meghatározott célra (infrastrukturális fejlesztésekre) fordítandó kompenzációt fizetett évenkénti ütemezésben. Az alperes álláspontja szerint a terület rendelkezésre bocsátásán túl a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy tűri a hulladéklerakó megépítését és üzemeltetését, annak esetleges környezetkárosító hatásával együtt. E kötelezettség megszegéséért teljes körű kártérítési felelősséget is vállalt. Az adózó felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) és b) pontjaira figyelemmel szolgáltatást nyújtott ellenérték fejében.A felperes keresetében részben arra hivatkozott, hogy a beavatkozó által nyújtott fejlesztési támogatás jövőbeni infrastrukturális fejlesztéseket szolgált, és nem minősül az Áfa. tv. szerinti ellenértéknek. A felperes szolgáltatásnyújtása mindössze abban áll, hogy három közutat a beavatkozó rendelkezésére bocsátott, ennek ellenértéke pedig legfeljebb 20 millió Ft és nem 688 270 000 Ft. Hivatkozott arra, hogy az alperes nem tudott definiálni olyan "dologi vagy nem dologi típusú" jogot, amellyel a felperes rendelkezett volna, így a felperes nem létező jogot nem is ruházhatott át. Álláspontja szerint logikailag kizárt, hogy önkormányzati feladat ellátása, megvalósítása kötelezettségvállalást jelentsen valamely állapot tűrésére. Fogalmilag is kizárt, hogy az önkormányzat mint jogi személy tűrje a szemétlerakóból eredő kellemetlenségeket, mert erre kizárólag természetes személyek képesek. A lakosság azonban a megállapodásban szerződő félként nem szerepelt. A felperes tűrése csak egy esetben jöhet szóba: mint tulajdonos a közutakat a beavatkozó rendelkezésére bocsátotta. Az alperes megállapítása a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) rendelkezéseibe ütközik, mert a felperes az Sztv. 15. § (3) bekezdését és a 84. § (2) és (3) bekezdéseit sértette volna meg, ha nem létező "hulladéklerakó létesítési jog" átengedéséről számlát állított volna ki. A kompenzációból csak a közutak rendelkezésre bocsátása miatti rész jelentett ellenértéket, az ezt meghaladóan nyújtott összeg jövőbeni infrastrukturális fejlesztéseket szolgáló támogatás. A támogatott tevékenység pedig konkrét vállalkozáshoz közvetlenül nem kapcsolódik.
A felperes pernyertességének előmozdítása érdekében az önkormányzat a perbe beavatkozott, kérve a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, szükség esetén új eljárás elrendelését. Arra hivatkozott, hogy egyező akarattal fejlesztési támogatás átadásáról-átvételéről rendelkeztek a megállapodásban. Jogszabálynak minősülő önkormányzati rendeleteiben is így minősítette, és a lefolytatott állami számvevőszéki vizsgálat is törvényesnek minősítette ezt. Az alperes túllépte hatáskörét, mert nem hozhatott volna az önkormányzat rendeletébe ütköző határozatot. A felperes és a beavatkozó jogviszonya önkormányzati feladatellátást jelent ún. agglomerációs társulással. Az önkormányzat a tárgyi ügyletet pénzeszközátadásnak minősítette, az alperesnek nincs lehetősége ettől eltérő megállapítást tenni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperes egy komplex szolgáltatást vállalt, részben átengedte a földterületet hulladéklerakó megvalósításának céljára [Áfa. tv. 8. § (2) bekezdés a) pontja], részben pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy eltűri a hulladéklerakó - mint jelentős leterheléssel járó mű - létesítését, és tűri az üzemeltetését [Áfa. tv. 8. § (2) bekezdés b) pontja] a kompenzációs díj mint ellenérték fejében. A beavatkozó nem "önzetlenül" támogatta a felperes infrastrukturális beruházásait, hanem annak fejében, hogy hozzájárult a hulladéklerakó létesítéséhez. A beavatkozó a kompenzációt maga is ellenértékként tekinthette, hiszen az ellenértéket áfa-alap + áfa-összegben kötötték ki.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a per tárgyát az képezte, hogy az alperes helyesen minősítette ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtásnak a megállapodás szerinti tevékenységet, és ennek alapján jogszerű-e a megállapított adóhiány.
Az Áfa. tv. 3. §-ának rendelkezése szerint az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után általános forgalmi adót kell fizetni. A szolgáltatásnyújtás fogalmát az Áfa. tv. negatív módon határozza meg azzal, hogy a szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek. Így a 8. § (2) bekezdése szerint különösen a jogok és immateriális javak átengedése, kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra vagy valamely helyzet, állapot eltűrésére.
A település lakosságának elvárása az volt, ha a regionális települési szilárd hulladéklerakó az önkormányzat illetékességi területén valósul meg, biztosítsa a település infrastrukturális fejlesztését. Ennek a felperes oly módon tett eleget, hogy fejlesztési célkitűzések realizálására kompenzációt kért és kapott a beavatkozótól.
Az Áfa. tv. alapján szolgáltatásnyújtás minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek, de fizetnek érte. Az ellenérték teljesítést feltételez, a teljesítés és az ellenérték fizetése között okozati összefüggésnek kell lennie. Annak megállapítása, hogy a pénzösszeg - elnevezésétől függetlenül - ellenértéknek minősül-e, valamint a támogatásoktól való elhatárolása, különös gondosságot igényel. Szükség esetén nyújtott támogatással részben vagy egészben konkrét teljesített (teljesíthető) termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke legyen.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az önkormányzat által átadott kompenzációnak a teljes összege nem minősül konkrét szolgáltatásnyújtás áfa-köteles ellenértékének. Egyrészt a regionális szilárd hulladéklerakó létesülése a település fejlődésére negatív értelemben is kihathat, amely az átvett pénzeszközöknek kártérítés jelleget ad. Másrészt a hulladéklerakó létesítésével együtt járó hátrányok elviselése és tűrése nem minősül az Áfa. tv. hatálya alá eső szolgáltatásnyújtásnak, mert a - termékértékesítéshez hasonlóan - a szolgáltatásnyújtás sem lehet egy nem konkretizálható (absztrakt) "szolgáltatás", még akkor sem, ha olyan mértékben mint egy termék, nem tárgyiasulhat.
Konkrét teljesítéssel (szolgáltatásnyújtással) "le nem fedezett" pénzösszeg támogatásnak és nem tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni értéknek (ellenértéknek) minősül.
A jogerős ítélet szerint csak a felperes tulajdonában álló földterületek (közutak) beavatkozó részére történő rendelkezésre bocsátása minősül szolgáltatásnyújtásnak. A beavatkozó által nyújtott kompenzációnak vélelmezhetően a jelentősebb hányada tehát nem minősül áfa-köteles ellenértéknek. Erre figyelemmel a jogerős ítélet a közigazgatási határozatokat a Pp. 339. §-a alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ennek során szükség szerint szakértő közreműködésével kell megállapítani a felperes tulajdonát képező, hulladéklerakó megvalósítása érdekében a beavatkozó rendelkezésére bocsátott ingatlanok forgalmi értékét, és ennek alapján lehet megállapítani a szolgáltatás ellenértékét és az általános forgalmi adókülönbözetet.
A jogerős ítélet külön részletezés nélkül megjegyezte, hogy a bíróság az alperes álláspontját osztotta abban, hogy az Állami Számvevőszék és az állami adóhatóság ellenőrzése egymástól elkülönül. Az adóhatóság az Art. 51. § (4) bekezdése értelmében az Állami Számvevőszék felhívására köteles ellenőrzést lefolytatni. Az a tény, hogy a perbeli időszakra számvevőszéki ellenőrzés folyt, megerősíteni látszik a felperesnek és a beavatkozónak azt a nyilatkozatát, hogy a perbeli pénzeszközök átadása (áfamentes fejlesztési célú támogatásként) nem képezte kifogás tárgyát, mert az Állami Számvevőszék nem minősítette adóhatósági ellenőrzés kezdeményezését kiváltó oknak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem vette figyelembe az Áfa. tv. 8. §-ának szabályait, és nem értékelte megfelelően a felperes és a beavatkozó 1996. május 17-én kelt megállapodásában foglaltakat. Annak 15. pontja egyértelműen tartalmazza, hogy a kompenzáció fizetésére a lerakó létesítési jogosultságának átengedéséért és a terület rendelkezésre bocsátásáért került sor. Tévesen minősítette a jogerős ítélet tűrésnek csak a felperes tulajdonában álló ingatlanoknak a beavatkozó rendelkezésére bocsátását. A megállapodás kiterjed a lerakóhely létesítésével kapcsolatos kockázat- és többletterhek viselésére is. Tévesen minősítette a beavatkozó által átadott pénzeszközöket kártérítés jellegűnek. A felek maguk is áfaköteles szolgáltatásnyújtásnak tekintették a tevékenységet, hiszen a szolgáltatás ellenértékét adóalap + áfa-összegben kötötték ki.
A felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte ellenkérelmében. Álláspontja szerint az alperes csak a "tűrés" mint áfa-köteles szolgáltatásnyújtás megítélését minősítette elvi jelentőségű kérdésnek, így nem jogosult arra, hogy más szolgáltatásnyújtásokra is alapítsa felülvizsgálati kérelmét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy csak a földterületeknek (közutaknak) beavatkozó részére történő rendelkezésére bocsátása az, ami szolgáltatásnyújtásnak minősül. A tűréssel kapcsolatban kifejtette, hogy továbbra is fogalmilag kizártnak tartja, hogy a felperes mint jogi személy tűrje a szemétlerakásból eredő kellemetlenségeket. A lakosság részéről történő tűrés pedig nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ahogy azt a jogerős ítélet is megállapította.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a tények és bizonyítékok nem megfelelő mérlegelésével tévesen értékelte, hogy mi tekinthető szolgáltatásnak az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdésének alkalmazásakor.
A Legfelsőbb Bíróság egységes gyakorlata alapján a tényállás módosítására és a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel - általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha az ítélet tényállást nem állapított meg, vagy az hiányos, illetve a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság az alábbiakban kifejtettek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet a rendelkezésére álló tényeket és bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, és így az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdésének alkalmazhatatlansága körében téves jogkövetkeztetésre jutott.
Az Áfa tv. 3. §-a alapján az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után általános forgalmi adót kell fizetni. A 8. § (1) bekezdése szerint szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdés alkalmazásában szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen:
a) a jogok és immateriális jogok átengedése,
b) a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra vagy valamely helyzet, állapot tűrésére.
A jogerős ítélet tévedett, amikor a felperes által nyújtott szolgáltatásnak csak az ingatlan használatának átengedését tekintette. E körben nem értékelte megfelelően azt a körülményt, hogy milyen mű létesítését tette lehetővé ezzel. Nem egyszerűen egy ingatlan használatba adásáról van szó a perbeli esetben, hanem a felperes lehetővé tette ezzel, hogy a beavatkozó azon a területen hulladéklerakót létesítsen, annak minden lehetséges környezetvédelmi és egyéb veszélyeivel együtt. Nem véletlen, hogy e kérdésben a felperes helyi népszavazást tartott, és csak az így kapott felhatalmazás alapján köthetett megállapodást a beavatkozóval.
A felperes és a beavatkozó által kötött szerződés sem csak egy "egyszerű" bérleti vagy adásvételi szerződés volt. A kettőjük között 1996. május 17-én kötött megállapodás ennél sokkal komplexebb jellegű volt. A beavatkozó a kompenzációt nemcsak a terület átadásáért, hanem a regionális települési szilárd hulladéklerakó létesítésének lehetővé tétele, és az ezzel járó kellemetlenségek és veszélyek eltűrése érdekében fizette.
A megállapodás is tartalmazza, hogy a felperes a hulladéklerakó megépítését és üzemeltetését eltűri, és e tűrési kötelezettség megszegéséért teljes körű kártérítési felelősséget is vállalt a szerződés felmondása, illetve a beruházás vagy az üzemeltetés akadályozása esetén. E körben a felperes kifejezetten olyan magatartásra vállalt kötelezettséget, amelyet az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdésének b) pontja tartalmaz.
A felperes által vállalt tűrés nem csak arra vonatkozott, hogy a saját tulajdonú ingatlanának más általi használatára vállalt tűrést, mert ebben az esetben elegendő lett volna egy bérleti szerződést kötniük. A felperes által vállalt tűrés ennél sokkal szélesebb és kiterjedtebb, amely a veszélyes üzemnek minősülő hulladéklerakó létesítésének és üzemeltetésének tűrését jelentette. Fennáll tehát az az okozati összefüggés a beavatkozó által fizetett kompenzáció és a felperes által nyújtott szolgáltatás, illetve tűrés között, amelyet az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében hiányolt.
A megállapodásban a felperes a helyi népszavazás felhatalmazása alapján vállalta a helyzet, állapot tűrését.
A felhatalmazással a helyi lakosok is vállalták e helyzet és állapot tűrését, de nem ingyenesen, hanem felhatalmazták az önkormányzatot, hogy a beruházóval olyan megállapodást kössön, amelyből előny, vagyis ellenszolgáltatás is elvárható. Ez az ellenszolgáltatás pedig a beavatkozó részéről az önkormányzatnak fizetett kompenzáció volt, amelyet a település infrastrukturális fejlesztésére kívántak fordítani, vagyis a lakosság életkörülményeinek javítására.
Azt a tényt figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet, hogy a megállapodásban a felek is adóalap + áfa-összegben határozták meg a beavatkozó által fizetendő kompenzáció összegét, mely bizonyítja, hogy a felek is úgy gondolták, hogy a beavatkozó által nyújtott ellenszolgáltatás áfafizetéssel jár. A megállapodásban nem bontották meg a szolgáltatások, illetve az ellenszolgáltatások ellenértékét a szerint, hogy az az ingatlan, valamint a hozzá vezető közutak használatával kapcsolatos, továbbá a felperes lehetőséget biztosított a beavatkozónak, hogy erre a helyszínre hulladéklerakót létesítsen, illetve vállalta az építéssel és üzemeltetéssel járó kellemetlenségek és veszélyhelyzetek tűrését.
Az Állami Számvevőszék részéről a beavatkozónál végzett önkormányzati gazdálkodás ellenőrzése semmilyen jogi kihatással nincs arra vonatkozóan, hogy az alperes mint állami adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végezhessen, és ennek eredményeként a feltárt jogellenességeket határozatában rögzítse. A két ellenőrzés teljesen elkülönül egymástól.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes részéről az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdés a) és b) pontjaira figyelemmel szolgáltatásnyújtás ennek fejében kapott ellenérték elmulasztotta az általános forgalmi adó bevallási és befizetési kötelezettségének teljesítését.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.242/2002. sz.)