adozona.hu
EH 2002.802
EH 2002.802
Az áfa-levonási jog gyakorlása ingatlan tulajdonjogának árverés útján történő megszerzése esetén [1992. évi LXXIV. tv. 6. §, 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adónemben ellenőrzést folytatott le 2000. év I. negyedévére vonatkozóan, és ennek alapján az alperes jogerős határozatával 1 608 000 Ft adókülönbözetet, ugyanilyen összegű jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, és elutasította ezen összeg kiutalását. Indokolásában megállapította, hogy a felperes a vitatott számlán szereplő ingatlan tulajdonát árverési végrehajtás során szerezte meg, a vételár 10 millió Ft volt, a végrehajtást kérő követelés...
EH 2002.802 Az áfa-levonási jog gyakorlása ingatlan tulajdonjogának árverés útján történő megszerzése esetén [1992. évi LXXIV. tv. 6. §, 35. §]
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adónemben ellenőrzést folytatott le 2000. év I. negyedévére vonatkozóan, és ennek alapján az alperes jogerős határozatával 1 608 000 Ft adókülönbözetet, ugyanilyen összegű jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, és elutasította ezen összeg kiutalását. Indokolásában megállapította, hogy a felperes a vitatott számlán szereplő ingatlan tulajdonát árverési végrehajtás során szerezte meg, a vételár 10 millió Ft volt, a végrehajtást kérő követelésének összege az adóssal szemben 9 millió Ft-ot tett ki. A helyes eljárás az lett volna, ha nem az egész vételárra, csak a követelést meghaladó vételárfeleslegre állít ki az eladó áthárított adót is tartalmazó számlát.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok megváltoztatását kérte azzal, hogy jogosult a forgalmi adó visszaigénylésére. A Ptk. 117. § (1) bek. és 120. § (1) bekezdése alapján csak a tulajdonostól lehet ingatlan tulajdonát megszerezni, és a számlát is csak az ingatlan tulajdonosa jogosult kibocsátani a 10 millió Ft-ról, mivel ez volt a vételár, nem pedig az 1 millió Ft.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (3) bekezdése szerint nincs befolyással a törvény alkalmazására, ha a termékértékesítés árverés útján történik. Az árverési vevő a tulajdonjogot ellenérték fizetése fejében szerzi meg, amely ügylet az Áfa. tv. 6. §-a szerint adóztatható [a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 127. § (1) bekezdése].
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján gyakorolható az adólevonási jog. Mivel azonban az adós [a számla kibocsátója] a 9 millió Ft összegű követetése erejéig áfa fizetésére nem köteles, az elsőfokú bíróság szerint az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a számlában csupán a vételár-felesleget (1 millió Ft-ot) mint az áthárított adót is tartalmazó végösszeget kellett volna feltüntetni. Az árverési vevőnél a felszámított, általa levonható adó összegét kizárólag ezen okirat igazolhatja.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást. Továbbra is arra hivatkozott, hogy tulajdonjogot csak a dolog tulajdonosától lehet szerezni, és az Áfa. tv. 6. §-ából nem következik az, hogy az adós áfa-fizetésre nem kötelezhető. A számviteli törvény alapján a vagyont bizonylatok alapján beszerzési áron lehet csak nyilvántartásba venni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta azzal, hogy a végrehajtás alá vont ingatlan vonatkozásában a tulajdonos nem gyakorolhatta szabadon rendelkezési jogát.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben nem volt vitás, hogy az ingatlan árverési vevője - azaz a felperes - az árverés során tulajdonossá vált. Nem a tulajdonjog megszerzése, hanem a kifizetett vételár áfa-tartalma, illetve annak visszaigényelhetősége volt a per tárgya.
A jogerős ítélet helyesen kifejtette, hogy az Áfa. tv. 6. §-ának (3) bekezdése nem tesz különbséget az árverési módozatok között, és valamennyi termékértékesítésnek minősül.
Ahogy az 1995/117. számú APEH iránymutatás is rámutat, az adóztathatóság attól függ, hogy az árverési vevővel szemben tulajdonosként való rendelkezésre jogosultként - azaz eladóként - fellépő fél áfa fizetésére kötelezett adóalanynak minősül-e vagy sem. Amennyiben az adós áfa fizetésére kötelezett adóalanynak minősül, de az árverési vevővel szemben tulajdonosként való rendelkezésre jogosult félként közvetlenül nem ő lép fel, az általa teljesített termékértékesítés adóalapjául az őt megillető vételárfelesleg szolgál. A végrehajtás alá vont ingatlan vonatkozásában a tulajdonos pedig nem gyakorolhatja szabadon rendelkezési jogát, az árverési vevővel szemben tulajdonosként való rendelkezésre jogosult félként közvetlenül nem ő lép fel. A végrehajtást kérő természetesen nem az ingatlan tulajdonosa, hanem a bírósági végrehajtó útján tulajdonosként való rendelkezési jogosultként lépett fel a felperessel mint árverési vevővel szemben. Ennek alapján az ingatlan tényleges tulajdonosa által teljesített termékértékesítés alapjául csak az őt megillető vételár-felesleg szolgál, azaz a perbeli esetben 1 millió Ft.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.634/2001. sz.)