adozona.hu
EH 2002.768
EH 2002.768
Jogviszonyok alakulása közraktározáshoz kapcsolódó művi tárolás esetén [Ptk. 117. § (2) bek., 328. § (1) bek., 1996. évi XLVIII. tv. (továbbiakban: Ktv.) 14. § (1) bek., 20. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perben nem álló M. M. Kft. 1998. márciusában 1100 tonna étkezési búzát közraktárban helyezett el, amelyről a Hungária Közraktározási Rt. hat darab közraktári jegyet állított ki. A tárolás az alperes és a közraktár között kötött tárolási szerződés alapján történt az alperes által működtetett raktárban.
A közraktár 1998. május 15-én faxon értesítette az alperest, hogy e napon a közraktári áru az M. M. Kft. letevő részére felszabadításra került és utasította az alperest a közraktári áru kiadá...
EH 2002.768 Jogviszonyok alakulása közraktározáshoz kapcsolódó művi tárolás esetén [Ptk. 117. § (2) bek., 328. § (1) bek., 1996. évi XLVIII. tv. (továbbiakban: Ktv.) 14. § (1) bek., 20. § (1) bek.].
A perben nem álló M. M. Kft. 1998. márciusában 1100 tonna étkezési búzát közraktárban helyezett el, amelyről a Hungária Közraktározási Rt. hat darab közraktári jegyet állított ki. A tárolás az alperes és a közraktár között kötött tárolási szerződés alapján történt az alperes által működtetett raktárban.A közraktár 1998. május 15-én faxon értesítette az alperest, hogy e napon a közraktári áru az M. M. Kft. letevő részére felszabadításra került és utasította az alperest a közraktári áru kiadására. Az alperes az 1998. május 20-án kelt levelében közölte az M. M. Kft.-vel, hogy az 1100 tonna búzába beszámította a vele szemben kölcsönszerződés és tárolási díj címén fennálló 7 818 254 Ft követetését, ami 372,3 tonna búzának felel meg, és levonja az általa korábban kölcsönadott 206,1 tonna étkezési búzát, így csak 521,6 tonna mennyiséget hajlandó kiadni. Az M. M. Kft. ellen 1998. június 24-ei kezdő időponttal felszámolási eljárás indult. A felperes a felszámoló részére a követelései beszámítással történő rendezését bejelentette. A felszámoló közölte, hogy a beszámítás jogszerűségét nem ismeri el, és felhívta az alperest, hogy a visszatartott összesen 534 tonna búzát szállítsa le, vagy a vételárát utalja át.
A felperes a keresetében előadta, hogy az M. M. Kft. a közraktári áru felszabadítása után 107 tonna búzát B. L., 893 tonnát pedig V. I. beavatkozóknak értékesített, a beavatkozók pedig az 1998. május 15-én kötött adásvételi szerződéssel azt tovább adták a felperesnek. A felperes a vételárat még a vásárlás napján kifizette. Az eladók 1998. május 18-án a szerződésben vállaltaknak megfelelően megkezdték a teljesítést és május 21-éig összesen 466 tonna búzát leszállítottak a felperesnek. Ezt követően további mennyiséget nem tudtak átadni, mert az alperes megtagadta a nála tárolt búzamennyiség egy részének kiadását. A még hiányzó mennyiség kiadására való felszólítás eredménytelen maradt. A felperes álláspontja szerint a búzakészlet már a közraktározás megszűnésének napján a tulajdonába került, ezért az alperes nem volt jogosult abba a saját követeléseit beszámítani, így jogosulatlanul tagadta meg az áru egy részének kiszolgáltatását. Hivatkozott arra, hogy az egymással szemben álló követelések túlnyomórészt nem is voltak beszámításra alkalmasak. Az alperes azzal, hogy az árut nem szolgáltatta ki, rosszhiszemű, jogcímnélküli birtokossá vált, ezért a Ptk. 195. §-ának (3) bekezdése alapján kártérítésre köteles. A kár összege a vitatott búza 1998. májusi lejáratú tőzsdei átlagára - 26 947 Ft/tonna - figyelembevételével 14 389 804 Ft és ennek 1998. május 21étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamata. Ennek, valamint a perköltségeknek a megítélését kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy csak az M. M. Kft. 1998. június 19-én kelt leveléből értesült arról, hogy a kft. a nála tárolt búzát eladta a felperesnek. A levél a beavatkozókat, mint vevőket nem említette. Vitatta a beszámítás jogszerűségét, valamint a kár összegszerűségét is.
B. L. és V. I. a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében a perbe beavatkozott.
A megyei bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a felperest 250 000 Ft perköltség, valamint az állam részére 750 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes a közraktározási szerződés teljesítésében a közraktár teljesítési segédjeként vett részt, ezzel az alperesnek jogcíme keletkezett az áru birtoklására. Az alperes magatartásáért, mint közreműködőért a közraktár tartozik felelősséggel, az alperes saját személyében sem az áru letevőjével, sem pedig a felperessel nem került jogviszonyba, így bármilyen igényt az alperessel szemben a közraktár, illetőleg adott esetben az M. Kft. érvényesíthetett. Megállapította még, hogy a kártérítés iránti kereset érdemben is megalapozatlan. A felperes a kártérítés iránti keresetét arra alapította, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított, amikor az áru kiadását megtagadta. A felperes által csatolt szerződések azonban nem bizonyítják, hogy a beavatkozók, mint eladók az alperes által tárolt gabonával voltak kötelesek teljesíteni. A beavatkozók mint szállítók a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése értelmében maguk nem is voltak tulajdonosai a perbeli búzamennyiségnek, tekintve, hogy ingó tulajdonjogának megszerzéséhez a dolog tényleges átadása is szükséges, amire a perbeli esetben nem került sor. A felperes a beavatkozókkal történt adásvételi szerződés megkötésével maga is csak kötelmi igényt szerzett arra, hogy az eladók az általa megvásárolt gabonát kiadják. A beavatkozók mint eladók azonban a szerződést megszegték, ezért a felperes által előre kifizetett vételár az eladóktól jár vissza. Megállapította továbbá, hogy amennyiben az eladóktól a vételárat nem tudja visszaszerezni, a vételár előre történt fizetésével a felmerült kára önokozta kárnak minősül, mert olyan üzleti kockázatot vállalt, amelynek következményeit az ellenérdekű félre nem háríthatja át.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperesnek 1998. május 15-től már nem volt jogcíme a búza tárolására. Rosszhiszeműnek pedig azért tekinthető, mert a nála jelentkező tulajdonosnak csak részben szolgáltatta ki a megvásárolt árut. Az alperes már 1998. május 18-án tudott az adásvételi szerződések megkötéséről, a szállítólevelek igazolják, hogy a nem vitás mennyiség kiadását ebben az időpontban megkezdte. Vitatta, hogy közötte és az alperes között nem állt fenn jogviszony. Állította, hogy dologi igénye volt a búza kiadására, annak megtagadása az alperest rosszhiszemű birtokossá tette. A kiadás megtagadásával kártérítési jogviszony keletkezett közötte és az alperes között, a jogviszony hiányára egyébként a perben az alperes maga sem hivatkozott. Ezzel, valamint a közraktári jogviszony mibenlétének taglalásával az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen.
Vitatta, hogy nem történt meg a megvásárolt termény birtokba adása. E körben előadta, hogy a birtokba adás akként is történhetett, hogy az eladók az alperes birtokában lévő dolog kiadása iránti igényüket ruházták rá mint új tulajdonosra. Végül vitatta, hogy az ellenérték előre történő kifizetésével önokozta kára keletkezett, amit maga tartozott viselni. Nem fogadta el, az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy a követelését kizárólag a vele szerződő eladókkal szemben érvényesítheti. Álláspontja szerint választási lehetőség illeti meg az alperes és az eladók között. Végül eljárási szabálysértésre is hivatkozott, előadta, hogy az alperes által csatolt előkészítő iratra történő válaszadáshoz megfelelő felkészülésre nem volt lehetősége. Érdemben vitatta a beszámítás jogszerűségét is.
Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte.
A beavatkozók a felperes fellebbezésében előadottakhoz csatlakoztak.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban olyan lényeges eljárási szabálysértés nem történt, ami az érdemi döntésre kihatott volna.
Az ügy érdemét tekintve az elsőfokú bíróság a jogvitát helyesen döntötte el. A másodfokú eljárásban a fellebbezésre tekintettel nyomon kellett követni az egyes résztvevők között kialakult jogviszonyokat. A tényállás szerint az M. M. Kft. mint letevő és a H. Közraktározási Rt. mint közraktár között az 1996. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 14. §-ának (1) bekezdése szerinti közraktározási szerződés jött létre. A közraktár a közraktárban elhelyezett étkezési búzát a Ktv. 20. §-ának (1) bekezdése szerinti művi tárolás keretében az alperesnél tárolta, így a közraktár és az alperes között a művi tárolásra vonatkozó szerződés jött létre. Az M. M. Kft. a közraktári áruról kiállított közraktári jegyeket nem forgatta tovább, ezért az áru kiszolgáltatása a közraktár és az M. M. Kft. között létrejött letéti szerződés alapján történt.
A közraktár faxon hívta fel az alperest, hogy az árut adja ki az M. M. Kft.-nek. Az alperes a közraktár fenti rendelkezését a közöttük létrejött szerződés alapján köteles volt teljesíteni. A közraktár rendelkezésének az alperes részéről való elfogadása jogviszonyt teremtett az M. M. Kft. és az alperes között is. Az alperes maga is úgy tekintette, hogy az M. M. Kft.-nek jogos követelése van vele szemben, mert a saját követetését az M. M. Kft. részére kiadandó áruba beszámította, az ezt meghaladó mennyiséget pedig kiszolgáltatta a kft. rendelkezése szerint. A felperes csak az M. M. Kft.-től értesülhetett arról, hogy a kiadásra a beavatkozók tarthatnak igényt. Tény, hogy az alperes 534 tonna áru kiadását megtagadta. A beavatkozók azonban akik állításuk szerint az M. M. Kft.-vel kötöttek adásvételi szerződést a perbeli termékmennyiségre, a ki nem adott terméken nem szereztek tulajdonjogot. Az M. M. Kft. nem tudta a hiányzó terményt birtokba adni, mert azt az alperes visszatartotta, és ezért a beavatkozók sem tudták a felperes részére továbbadni. A felperes a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése szerint a ki nem adott terményen nem szerzett tulajdonjogot, így erre alapítva az alperestől a saját nevében a termény kiadását nem igényelhette. Az alperes nem volt a termény jogalap nélküli birtokosa, hiszen a közraktárral létesített jogviszony, majd az áru tulajdonosának rendelkezése szerint, ennek elfogadásával került jogviszonyba a beavatkozókkal.
A kártérítési igényt kizárólag az alperes és az M. M. Kft. közötti jogviszony keretében lehet elbírálni, és csak az M. Kft. vitathatja a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése szerinti beszámítás jogszerűségét. A felperes a búza kiadására tulajdonjogi igény alapján nem jogosult, neki csak kötelmi jogi igénye lehet a beavatkozókkal szemben. Az alperes tehát vele szemben nem járt el jogellenesen, amikor a búza egy részét visszatartotta. A felperes kára abból keletkezett, hogy a beavatkozók a vele kötött adásvételi szerződést nem tudták teljesíteni. Kárának megtérítésére ezért a felperes kizárólag a beavatkozókkal szemben vagy, ha a velük kötött szerződés fiktív volt, úgy az M. M. Kft.-vel szemben támaszthat kártérítési igényt.
Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek az alperessel szemben támasztott kártérítési keresetét a jogviszony hiányára hivatkozással elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31.587/2001. sz.)