adozona.hu
EH 2002.691
EH 2002.691
A kollektív szerződés a munkaviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése esetén hátrányos jogkövetkezményként megállapíthat olyan joghátrányt, amelynek következtében a munkaviszony bizonyos elemei módosulnak, ez azonban nem lehet végleges jellegű a megkötött munkaszerződéshez képest [Mt. 109. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ügyintézői munkakörben dolgozó felperest az alperes a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségének vétkes megszegése miatt az Mt. 109. § (1) bekezdése és a kollektív szerződés 5/C. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával egy évre szólóan 20%-os alapbércsökkentéssel sújtotta. Az indokolás szerint a lefolytatott vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy a felperes az általa beszedett pénzt és a külön nyugtatömböket szabálytalanul, okirati kimutatás nélkül adta át, így utólag az átadott...
EH 2002.691 A kollektív szerződés a munkaviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése esetén hátrányos jogkövetkezményként megállapíthat olyan joghátrányt, amelynek következtében a munkaviszony bizonyos elemei módosulnak, ez azonban nem lehet végleges jellegű a megkötött munkaszerződéshez képest [Mt. 109. § (2) bek.].
Az ügyintézői munkakörben dolgozó felperest az alperes a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségének vétkes megszegése miatt az Mt. 109. § (1) bekezdése és a kollektív szerződés 5/C. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával egy évre szólóan 20%-os alapbércsökkentéssel sújtotta. Az indokolás szerint a lefolytatott vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy a felperes az általa beszedett pénzt és a külön nyugtatömböket szabálytalanul, okirati kimutatás nélkül adta át, így utólag az átadott összegek nem bizonyíthatók. Tudomása volt arról, hogy K. E.-nek a mérlegben több esetben többlete keletkezett, amit nem számolt el. Bár tudta, hogy ez szabálytalan, senkinek nem jelentette, hogy a többlet összegét az ő fiókjában tartott közös "kasszába" helyezték, és elismerte, abból ő maga is részesült. A határozat azt is tartalmazza, hogy az 1998. október 7-én megállapított 116 600 forint összegű hiány okáról a felperes nem tud és ennek ellenkezője a terhére nem nyert bizonyítást.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a joghátrány kéthavi 5%-os alapbércsökkentésre történő mérséklését kérte. Arra hivatkozott, hogy a hiány létrejöttében sem szándékosság, sem gondatlanság nem terhelte, annak eredetéről nem tudott és abból nem részesült. Állította, hogy az alkalmazott hátrányos jogkövetkezmény valójában pénzbírság, amelynek összege messze túllép az Mt. 109. §-ában meghatározott kereteken, valamint a gondatlanul okozott kárért való felelősség mértékén.
A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozatlannak találta és ítéletével elutasította. Az indokolás szerint a pénztári eltérések kezeléséről és elszámolásáról az alperes vezérigazgatójának utasítása rendelkezett. A felperesnek saját előadása szerint tudomása volt arról, hogy a díjmérleg készítésekor jelentkező többlet elszámolása nem történt meg, hanem közte és a munkatársai között az a gyakorlat alakult ki, hogy a többletet a felperesnél lévő külön kasszába helyezték, azt közösen felhasználták, illetőleg hiány keletkezése esetén a hiányzó összeget pótolták. Az alperes szabályzata szerint a készpénzt úgy kell kezelni, nyilvántartani, hogy utólag kétség kívül meg lehessen állapítani, mikor, mettől-meddig, kik kezelték. A munkahelykezelő szolgálata végeztével az aznap beszedett készpénzzel köteles leszámolni, kivéve, ha az igazgatóság a másnapi leszámolást engedélyezte. A felperes és K. E. felelős számadó között ettől eltérő gyakorlat alakult ki, és nem az előírásoknak megfelelően történt meg a napi átadás sem közöttük. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegést elkövette és a képzettségére, valamint a korábbi gyakorlatára figyelemmel a vele szemben alkalmazott jogkövetkezmény nem tekinthető eltúlzottnak. A jogkövetkezményeket az alperes a felperessel szemben a kollektív szerződésben meghatározott eljárási szabályok betartásával alkalmazta, az megfelel az Mt. 109. §-ában rögzített követelményeknek, és a felperes állításával szemben pénzbírságnak nem tekinthető. A bíróság utalt arra, hogy a hiány összegére vonatkozóan azért nem folytatott le bizonyítási eljárást, mert a hátrányos jogkövetkezményeket az alperes nem ezért alkalmazta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmeinek megfelelő döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkakörének elfoglalásakor a feladatait illetően részletes utasítással nem rendelkezett, ezért a szabálytalanságok kialakulásában az alperes közrehatott. Kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság nem folytatott le bizonyítást a hiány összegére vonatkozóan, holott annak fennállása és főleg összegszerűsége nem tisztázódott. Ennek azért tulajdonított jelentőséget, mert a hátrányos jogkövetkezmények kiszabásánál a hiány mértéke az alperest nyilvánvalóan befolyásolta, hiszen az alperesi határozatban az alkalmazott jogkövetkezmény alapjaként az alperes a díjmérlegben felmerült összeg egy részének tudatos eltulajdonítását is megjelölte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállásban a felperes terhére a "a díjmérlegben felmerült összeg egy részének tudatos eltulajdonítása" megállapítás nem szerepel, ezért emiatt a bíróság által megállapított tényállás nem támadható.
A felperes postatiszti és mérlegképes könyvelői végzettséggel rendelkezett, korábban az alperesnél főpénztáros munkakörben dolgozott, ezért az eljárt bíróságok nem vontak le okszerűtlen következtetést a bizonyítékok mérlegelése során akkor, amikor az alperes közreható magatartásának megállapítását mellőzték. Önmagában ugyanis a munkaköri leírás későbbi megfogalmazása a felperest nem mentesíti, hiszen a perben maga sem állította, hogy a pénzkezelésre vonatkozó és az iratokhoz csatolt belső utasításokat nem ismerte.
A kollektív szerződés által megfogalmazott hátrányos jogkövetkezmények önmagukban nem sértik a munkavállaló személyiségi jogait és az emberi méltóságát és nem ütköznek a pénzbírság alkalmazásának tilalmába sem. A kollektív szerződés arról is rendelkezik, hogy a személyi alapbércsökkentés legfeljebb egy évre szólhat és a munkavállaló havi alapbérének 20%-áig terjedhet és nem sértheti a jogszabályban meghatározott minimálbérhez való jogosultságot. Az Mt. 82. §-ának (1) bekezdéséből következően a munkáltató valóban nem módosíthatja egyoldalúan a munkaszerződést, de a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazása - az említett korlátokkal - nem ebbe a körbe tartozik. Az Mt. felhatalmazása alapján a kollektív szerződés rendelkezésének következtében a munkaviszony bizonyos elemei módosulhatnak, ez azonban nem lehet végleges jellegű a megkötött munkaszerződéshez képest. A kollektív szerződés ezt a korlátozást tartalmazza, ezért rendelkezései az Mt. 109. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelnek.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.601/2001/3. sz.)