adozona.hu
EH 2002.710
EH 2002.710
Amennyiben a vámhivatal az elszámolási kérelmet a jogszabályban megadott határnapon nem utasítja el alakszerű határozattal, úgy kell tekinteni, hogy az elszámolást elfogadta [1995. évi C. tv. 73. § (3) bek., 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 129. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. 42. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság elutasította a felperes haszonbérlet címén behozatali előjegyzésben 1992-ben vámkezelt vámárujának elszámolására irányuló kérelmét, és határozatával összesen 2 777 024 Ft vámteher megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a vámáru közvámraktárba betárolása a visszaviteli határidő - 1996. szeptember 3. - lejárta után, szeptember 9-én történt meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 73. §-ának (3...
EH 2002.710 Amennyiben a vámhivatal az elszámolási kérelmet a jogszabályban megadott határnapon nem utasítja el alakszerű határozattal, úgy kell tekinteni, hogy az elszámolást elfogadta [1995. évi C. tv. 73. § (3) bek., 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 129. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. 42. § (2) bek.]
Az elsőfokú vámhatóság elutasította a felperes haszonbérlet címén behozatali előjegyzésben 1992-ben vámkezelt vámárujának elszámolására irányuló kérelmét, és határozatával összesen 2 777 024 Ft vámteher megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a vámáru közvámraktárba betárolása a visszaviteli határidő - 1996. szeptember 3. - lejárta után, szeptember 9-én történt meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 73. §-ának (3), (4) bekezdése és 78. §-ának (2), (3) bekezdése alapján helybenhagyta az első fokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vámáru elszámolása tárgyában előterjesztett kérelemről a Vtv. 73. és 78. §-ai alapján kellett az alperesnek határoznia, a felperes a visszaviteli határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet a törvényes határidőben nem terjesztett elő, így jogszerűen döntött az elszámolási kérelem elutasításáról. Végül utalt arra a bíróság, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 42. §-ának (2) bekezdése csak akkor alkalmazandó, ha az adott, konkrét jogszabály kifejezett rendelkezést tartalmaz az ott meghatározott jogkövetkezmény beálltáról.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy súlyos jogszabálysértés volt az, hogy az alperes az elszámolási kérelem tárgyában húsz hónap alatt hozott döntést. Elesett emiatt a hat hónapos határidőn belül előterjeszthető igazolási kérelem benyújtásának lehetőségétől. Ha az alperes nem tekintette igazolási kérelemnek elszámolási kérelmét, úgy haladéktalanul intézkednie kellett volna a vámkezelésről. Jóhiszeműen bízott az elszámolási kérelemhez fűzött joghatás beálltában, intézkedett és a vámáru elhagyta az országot. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság a vámjogszabályok alkalmazásában, mert a Vtv. 209. §-ának (2) bekezdése szerint az alperesnek a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendeletet (a továbbiakban: R.) kellett volna alkalmaznia, nem a Vtv.-t, melynek következtében késedelmi pótlék megállapítására nem kerülhetett volna sor.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az igazolási kérelem kapcsán előadta, hogy a felperes az elszámoláshoz szükséges cselekményt késedelmesen teljesítette, mulasztását nem igazolta. A felperesnek 1996. szeptember 10-ig kellett elszámolnia az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruval. Álláspontja szerint a Vtv. 209. §-ából következően nem az R.-t, hanem az új jogszabályi rendelkezéseket kellett alkalmaznia.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban abban a jogkérdésben foglalt állást, hogy a perbeli ügyben a Vtv. 209. §-ának (1) bekezdése alapján a jelenleg hatályos vámjogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.
A 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 129. §-ának (1) bekezdése értelmében a Vtv. 73. §ának (4) bekezdésében foglaltak végrehajtásáról a vámhivatal az elszámolásra adott határidőt követő munkanapon alakszerű határozattal köteles intézkedni.
A Vhr. idézett rendelkezése alapján a vámhivatalnak 1996. szeptember 11-én kellett volna meghoznia alakszerű határozatát az elszámolási kérelem elutasításáról. A felperes ily módon szerezhetett volna tudomást mulasztásáról, illetőleg arról, hogy elszámolását a vámhivatal nem fogadta el. Ettől az időponttól kellett volna számítani az igazolási kérelem előterjesztésének hat hónapos objektív határidejét is. A vámhatóság azonban saját törvénysértő mulasztásával, - 1998 májusában hozott alakszerű határozatot -, megfosztotta a felperest a mulasztása igazolását biztosító törvényes joga gyakorlásától.
A Vtv. 73. §-ának (3) bekezdése alapján elszámolás alatt a vámáru vámraktárba beraktározásának igazolását kell érteni, amelyet a felperes meg is kapott, ebből arra lehetett következtetni, hogy az elszámolását a vámhatóság elfogadta, mert nem hozott alakszerű határozatot.
A Vtv. és a Vhr. fentebb hivatkozott rendelkezéseire tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a perbeli ügyben alkalmazhatónak találta - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - az Áe. 42. §-ának (2) bekezdését, amely szerint az ügyfél kérelmére indult eljárásban - jogszabályban meghatározott esetben - a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni akkor is, ha az államigazgatási szerv az előírt határidőn belül a kérelem teljesítését nem tagadta meg.
A vámhatóság a Vhr.-ben előírt határnapon a kérelem teljesítését nem tagadta meg, amelynek jogkövetkezménye az elszámolás elfogadása lett.
A kifejtettek értelmében törvénysértőek voltak a közigazgatási határozatok, az elsőfokú bíróság pedig téves jogi álláspontja alapján elutasította a megalapozott keresetet.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a közigazgatási határozatokat a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Új eljárás elrendelésére nem volt szükség, mert az alakszerű határozat határidőbeni meghozatalának elmulasztása miatt a felperes elszámolási kérelme elfogadottnak tekintendő. (Legf. Bír. Kf. III. 29.127/1999. sz.)