adozona.hu
EH 2002.673
EH 2002.673
I. A felszámolási eljárásban a határidőn túl előterjesztett hitelezői igény kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha a határidőben bejelentett igények rangsor szerinti kielégítése és a határidőn túl bejelentett, a követelést a rangsorban megelőző hitelezői igények kielégítése után még marad vagyoni fedezet [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 37. §, 57. § (1) bek. d) pont, 58. § (1) bek. és (3) bek.]. II. A felszámoló a szavatossági igények kielégítésére csak akkor köteles k
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. június 27-én kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1995. május 18-i, 20. számában közzétett felszámolási eljárásban a megyei bíróság a 73. sorszámú végzésével a hitelezők kifogását elutasította. A határozat indokolásában írtak szerint a felszámoló közbenső mérleget terjesztett a bíróság elé. A beterjesztéssel egyidejűleg került benyújtásra a hitelezők kifogása, melyet a bíróság az 1996. november 27-én kelt 54/I. sorszámú végzésével a közbenső mérleg elleni...
EH 2002.673 I. A felszámolási eljárásban a határidőn túl előterjesztett hitelezői igény kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha a határidőben bejelentett igények rangsor szerinti kielégítése és a határidőn túl bejelentett, a követelést a rangsorban megelőző hitelezői igények kielégítése után még marad vagyoni fedezet [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 37. §, 57. § (1) bek. d) pont, 58. § (1) bek. és (3) bek.].
II. A felszámoló a szavatossági igények kielégítésére csak akkor köteles külön alapot létrehozni, ha arra van megfelelő vagyoni fedezet [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. d) pont, 58. § (4) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. június 27-én kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1995. május 18-i, 20. számában közzétett felszámolási eljárásban a megyei bíróság a 73. sorszámú végzésével a hitelezők kifogását elutasította. A határozat indokolásában írtak szerint a felszámoló közbenső mérleget terjesztett a bíróság elé. A beterjesztéssel egyidejűleg került benyújtásra a hitelezők kifogása, melyet a bíróság az 1996. november 27-én kelt 54/I. sorszámú végzésével a közbenső mérleg elleni kifogásként bírált el, és azt elutasította. Egyidejűleg 54/II. sorszám alatt a közbenső mérleget jóváhagyta. A Legfelsőbb Bíróság végzésével az 54/II. sorszámú végzést hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra utasította. E végzés tartalmának megfelelően az első fokon eljárt bíróság felhívta a hitelezőket kifogásuk pontosítására. A bíróság mindezek figyelembevételével a kifogást olyan tartalommal vizsgálta, hogy a felszámoló B/46/1994. számú hitelezői igény visszaigazolása megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, vagy sem.Az első fokon eljárt bíróság megállapította, hogy a kifogás alaptalan. A B/46/1994. számú visszaigazolás alapján a kifogás határidőben érkezett. Annak tárgya kizárólag az volt, hogy a hitelezők követelésének kielégítésére az összes határidőn belül érkezett követelés kielégítése után kerülhet sor vagy nem. A hitelezők hivatkoztak az 1991. évi IL. törvény 58. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a d) pontba foglalt követetés a közbenső mérleg alapján is kielégíthető. A bíróság megállapította, hogy az 1991. évi IL. törvény 37. §-a egyértelmű rendelkezést tartalmaz a tekintetben, hogy külön kell nyilvántartani a határidőben és a határidőn túl érkezett hitelezői igényeket. A határidőn túli követeléseket csak akkor lehet kiegyenlíteni, ha az 1991. évi IL. törvény 57. §-ának (1) bekezdésében felsorolt valamennyi követelés kiegyenlítésre került, s csak a több késedelmes bejelentést tevő hitelező között érvényesül a hitelezők által hivatkozott 58. § (1) bekezdés rendelkezése. A bíróság a kifogást a fentiek miatt az 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította.
E végzés ellen a hitelezők éltek fellebbezéssel, amelyben a végzés megváltoztatását kérték azzal, hogy a felszámolót kötelezze a bíróság a módosított 1991. évi IL. törvény 58. §-ának (3) bekezdése és 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti intézkedés megtételére. A fellebbezési álláspont szerint a kifogás tárgya nem kizárólag az volt, miszerint a hitelezők követelésének kielégítésére az összes határidőn belül érkezett követelés kielégítése után kerülhet sor, vagy sem. A hitelezők a törvény 58. §-ának (3) bekezdésére hivatkoztak, amely úgy rendelkezik, hogy a felszámoló köteles az 57. § (1) bekezdés d) pontja szerinti szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek teljesítésére összeget elkülöníteni, s azt a kötelezettség teljesítésével megbízott gazdálkodó szervezet részére átadni, vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adni. A hitelezők sérelme az, hogy mindezt a felszámoló elmulasztotta.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének a helyben hagyását kérte. Előadta: a hitelezői igények kielégítése az 1991. évi IL. törvény értelmében az 57. § (1) bekezdés szerinti rangsor betartásával történik. Érthetetlen a hitelező érvelése, mely szerint a sorrendiséget felbontva, az a) kategóriás követelések elé kívánja helyezni a d) kategóriába sorolt szavatossági, jótállási, kártérítési kötelezettségének a kielégítését. Az adott felszámolási eljárásban a d) kategória kielégítésére nincs lehetőség. Mivel pénzügyi lehetőség nincs, a felszámolónak nincs módja arra sem, hogy alapot hozzon létre a szavatossági kötelezettségek teljesítésére.
A fellebbezés nem alapos.
Az első fokon eljárt bíróság helytálló határozatot hozott. A Legfelsőbb Bíróság annak indokolását, figyelemmel a fellebbezésben írtakra is, kiegészíti az alábbiakkal. A jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolás eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 57-58. §-ai rendelkeznek a hitelezői követelések kielégítésének sorrendjéről és módjáról. Az 57. § (1) bekezdése tartalmazza azt a kötelező sorrendet, melynek figyelembevételével kell kielégíteni a felszámolás körébe tartozó vagyonból a tartozásokat. Az 57. § (1) bekezdés d) pontjába tartoznak: a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése, így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követetések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve. Az 58. § (4) bekezdése szerint a felszámoló köteles a szakmában szokásos, jövőbeni szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére - az 57. § (1) bekezdésnek d) pontja szerint e célra elkülönített ősszeg egyidejű átadásával - más gazdálkodót megbízni és ezt nyilvánosságra hozni, vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adni. Az 58. § (1) bekezdése pedig egyebek mellett kimondja, hogy a d) pontban foglalt követeléseket a zárómérleg vagy záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után, 30 napon belül kell kielégíteni. E követelések az 57. §-ban foglaltak szerint a közbenső mérleg alapján is kielégíthetők. Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozottan a kielégítési rangsor fent idézett szabályai irányadóak az elkésetten előterjesztett hitelezői igények kiegyenlítésére is azzal, hogy arra csak akkor kerülhet sor, ha a határidőben érkezett igények - rangsor szerinti - kiegyenlítése után marad még vagyoni fedezet.
A fenti törvényi rendelkezésekből az következik, hogy az adott ügyben a hitelezők elkésetten előterjesztett, a d) pontba sorolt szavatossági követelése csak abban az esetben elégíthető ki, ha a határidőben benyújtott igények kiegyenlítése, s az elkésetten előterjesztett, a kifogásoló hitelezők követelését a rangsorban megelőző követelések kielégítése után marad erre vagyoni fedezet. A jelen ügyben - a hitelezők által sem vitatottan - nincs elegendő fedezet a hitelezők követelését megelőző követelések kielégítésére sem. Ebből következően a felszámolónak nincs módja a szavatossági igények kielégítésére külön alap létrehozására, vagy egyszeri díjú visszatérítésre. A hitelezők kifogása tehát nem alapos, mert az eljárás jelen szakaszában vagyon hiányában nincs mód arra, hogy a bíróság a felszámolót kötelezze a hitelezők fellebbezésében írt intézkedések megtételére.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. [Legf. Bír. Fpk. VIII. 33.487/1999. sz.]