adozona.hu
EH 2002.671
EH 2002.671
A módosított Cstv. szabályai szerint folyó felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyait nyilvánosan kell értékesíteni. A nyilvánosság az egész értékesítési folyamatra vonatkozik. Az elővásárlásra jogosultak a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják jogukat. Az értékesítés nyilvánossága körében irányadó szempontok [Ptk. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 237. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek tagjai a H. Korlátolt Felelősségű Társaság I. r. alperesnek, amely 1997. augusztus 4-i kezdő időponttal felszámolás alatt áll. A felszámoló az I. r. alperes vagyonába tartozó K.-i ingatlant az 1998. július 2án közzétett pályázat útján értékesítette. A pályázat nyertesével, az O. Kft.-vel, 1998. augusztus 11. napján "adásvételi előszerződést" kötött. A jelen per II. r. alperese maga is indult a pályázaton, de árajánlata alacsonyabb volt, mint az O. Kft. árajánlata. Ezért az erede...
EH 2002.671 A módosított Cstv. szabályai szerint folyó felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyait nyilvánosan kell értékesíteni. A nyilvánosság az egész értékesítési folyamatra vonatkozik. Az elővásárlásra jogosultak a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják jogukat. Az értékesítés nyilvánossága körében irányadó szempontok [Ptk. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 237. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (2) bek.].
A felperesek tagjai a H. Korlátolt Felelősségű Társaság I. r. alperesnek, amely 1997. augusztus 4-i kezdő időponttal felszámolás alatt áll. A felszámoló az I. r. alperes vagyonába tartozó K.-i ingatlant az 1998. július 2án közzétett pályázat útján értékesítette. A pályázat nyertesével, az O. Kft.-vel, 1998. augusztus 11. napján "adásvételi előszerződést" kötött. A jelen per II. r. alperese maga is indult a pályázaton, de árajánlata alacsonyabb volt, mint az O. Kft. árajánlata. Ezért az eredetileg a Megyei Iparkamara hitelezőt megillető 13 841 Ft összegű követelés megvásárlásával, az 1998. augusztus 19-én kelt engedményezési szerződés alapján az adós hitelezőjévé vált. Ilyen előzmények után a felszámoló által biztosított, 1998. augusztus 24-i határidőig élt a hitelezőt megillető elővásárlási joggal.Az I. r. alperes a végleges adásvételi szerződést a II. r. alperessel kötötte meg, hivatkozva a hitelező elővásárlási jogára, mely megelőzte az adós tagjának elővásárlási jogát.
A felperesek pontosított és kiegészített keresetükben az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felszámoló az elővásárlási joguk megsértésével kötötte meg az adásvételi szerződést. Másodlagosan kereseti kérelmüket arra alapították, hogy a vagyonértékesítés jogszabályba ütköző módon történt, ennek eredményeképpen jogszabálysértő a megkötött adás-vételi szerződés is. Álláspontjuk szerint az 1991. évi IL. törvény 48. §-a (2) bekezdésének jelen eljárásra alkalmazandó rendelkezései előírják a nyilvános és az elérhető legmagasabb áron történő értékesítést. A pályázat útján való értékesítés ennek megfelel, de a nyilvánosság követelménye megkívánta volna, hogy a pályázatra érkezett ajánlatok felbontására meghívják az elővásárlásra jogosultakat. Több pályázó esetén lehetővé kellett volna tenni az egymás közötti licitálást, majd a győztes ajánlat ismeretében fel kellett volna hívni az elővásárlásra jogosultakat nyilatkozattételre. Ez az adott esetben nem így történt. Az elővásárlásra jogosultak nem voltak jelen az ajánlatok felbontásakor, hanem őket a felszámoló utóbb, két országos napilapban megjelent hirdetmény útján hívta fel a nyilatkozattételre.
Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az I. r. alperes védekezése szerint két országos napilapban - a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet 1998. július 2-án megjelent számaiban - hirdetményi felhívást tett közzé, melyben értékesítésre meghirdette a perbeli ingatlant. A pályázat nyertesével előszerződés kötött az adásvételre, majd az 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (2) bekezdése szerint valamennyi elővásárlási jogosultnak biztosította a jogérvényesítés lehetőségét akként, hogy ugyanezen országos napilapokban 1998. augusztus 15-én megjelent hirdetményt tett közzé. Ebben felhívta a jogosultakat, hogy milyen formában élhetnek elővásárlási jogukkal. Ezzel az eljárással a jogszabályban foglalt rendelkezéseknek maradéktalanul eleget tett.
A II. r. alperes érdemi védekezésében hivatkozott arra is, hogy hitelezői minőségét jogerős határozat állapította meg.
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül, egyenként 250 000-250 000 Ft-ot, mind az I. r., mind a II. r. alpereseknek fizessenek meg.
Ezt az ítéletet a 2000. május 22-én kelt határozatával kiegészítette akként, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után megkeresi a Földhivatalt a k.-i 1385/181. hrsz. alatti ingatlanra feljegyzett perindítás tényének törlése iránt.
Az elsőfokú bíróság a határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámolás 1997. augusztus 4-i kezdő időpontjára tekintettel, a perbeli jogviszony elbírálására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései az irányadóak (továbbiakban: mód. Cstv.).
A módosított Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A vagyontárgyra - a más jogszabályokon alapuló elővásárlási jogokat követően - a hitelezőt, az adós tagját - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlásra jogosultak jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, amelyre a felszámoló a jogosultakat hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a nyilvános értékesítést 8 nappal megelőzően két országos napilapban kell közzétenni.
Az elsőfokú bíróság a per adatai alapján azt állapította meg, hogy az I. r. alperes felszámolója az értékesítésre vonatkozó előírásokat maradéktalanul megtartotta. Az értékesítést 8 nappal megelőzően két országos napilapban közzétette. A jogszabály a nyilvános értékesítés feltételeként egyebet nem ír elő. Így nem szükséges a pályázatok felbontásakor a pályázók, illetve az elővásárlásra jogosultak jelenléte. Az a jogszabályi kitétel, miszerint az elővásárlásra jogosultak jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, nem azt jelenti, hogy a felszámoló köteles volna biztosítani miszerint az elővásárlásra jogosult valamennyi, a pályázatra beérkezett ajánlat tartalmát megismerhesse. Csupán azt jelenti, hogy a felszámoló köteles megteremteni annak lehetőségét, hogy a nyilvános pályázatra beérkezett ajánlatok közül az általa legjobbnak ítélt ajánlat tartalmát, valamennyi elővásárlásra jogosult megismerhesse és megtehesse nyilatkozatát joga érvényesítésével kapcsolatban. Az elővásárlásra jogosultak értesítése történhet nyilvánosan, országos napilapokon keresztül - ahogy I. r. alperes felszámolója is tette a perbeli esetben - de bármely olyan egyéb módon is, hogy valamennyi elővásárlásra jogosult időben értesülhessen arról, mikor és hol ismerheti meg a pályázatra beérkezett legjobb ajánlatot és hogyan teheti meg a jogérvényesítéssel kapcsolatos nyilatkozatát.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint téves a felperesek álláspontja, mivel a nyilvánosság feltételének érvényesülését szigorúbb feltételekhez kötik, mint amit a jogszabály előír. Mindezekre tekintettel a felpereseknek sem az elsődleges, sem a másodlagos kereseti kérelmében foglaltakat nem találta megalapozottnak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. felperes fellebbezett. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és annak megállapítását, hogy az alperesek között 1998. augusztus 24. napján kötött adásvételi szerződés érvénytelen. Kérte az alperesek kötelezését a perköltség megfizetésére. Fellebbezését kizárólag arra alapította, hogy a felszámoló az 1991. évi IL. törvénynek a felszámolási eljárás kezdő időpontjában hatályos 48. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseit, nevezetesen a nyilvános értékesítésre vonatkozó törvényi előírásokat, megsértette. Az értékesítésre vonatkozó 1998. július 2. napján közzétett hirdetményi felhívás az elővásárlásra jogosultakra vonatkozóan semmiféle utalást nem tartalmaz. Csak a második, 1998. augusztus 15. napján közzétett, újabb hirdetmény tartalmaz felhívást az elővásárlásra jogosultak részére, anélkül azonban, hogy tájékoztatta volna őket arról, milyen vételár, illetve feltételek mellett gyakorolhatják elővásárlási jogukat. E tényállásbeli kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból azt a következtetést kell levonni, hogy a felszámoló eljárása nem felelt meg a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdésében megjelölt nyilvános értékesítéssel kapcsolatos és a Legfelsőbb Bíróság által követett ítélkezési gyakorlatnak. Hivatkozott az elsőfokú eljárásban általa előadottakra és az elsőfokú eljárásban is már megjelölt, a Bírósági Határozatokban 116/1996. szám alatt és az 551/1997. szám alatt közzétett eseti döntésekben foglaltakra.
Előadta, hogy a nyilvános értékesítés fogalmának értelmezésénél nem kívánta meg szigorúbb feltételek alkalmazását, mint amit a jogszabály előírt. Álláspontja szerint jogszabály értelmezési kérdésről van szó, ahol az elsőfokú bíróság álláspontja eltérést mutat a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezéséhez képest. A felszámoló adott ügyben alkalmazott eljárása lehetővé tette, hogy a II. r. alperes - miután a pályázat során tett 115 000 000 Ft-os ajánlatánál jobbnak bizonyult az O. Kft. 121 000 000 Ft-os ajánlata - egy hitelezői igény megvásárlásával, licitálás nélkül, a vétel tárgyát képező ingatlant megvásárolja. Véleménye szerint a törvény célja nem az, hogy az ügyesen manipuláló személyeknek biztosítson alacsony áron, vételi lehetőséget, hanem az, hogy lehetőséget adjon - licitálás útján - arra, hogy valóban a legmagasabb áron kerüljön eladásra az adós vagyona. Ha a felszámoló a helyes eljárást követte volna, úgy a II. r. alperes nem tudta volna kihasználni a felszámoló által alkalmazott és a II. r. felperes álláspontja szerint törvénysértő - két lépcsős hirdetményi értékesítést. A szabályszerű eljárás alkalmazása esetén a II. r. alperesnek nem lett volna lehetősége arra, hogy 13 000 Ft-os követelés utóbb történő megvásárlásával vételi lehetőséget szerezzen 121 000 000 Ft-os vételár mellett, licitálás nélkül, a perbeli ingatlan megvételére.
A II. r. felperes a fellebbezési tárgyaláson arra is hivatkozott, hogy a II. r. alperes a pályázat kiírásakor nem volt hitelező, csak a második hirdetmény közzététele után vált hitelezővé. A felszámoló az 1998. augusztus 14-én kelt levelében még a Megyei Iparkamarát hívta fel az elővásárlási joggal kapcsolatos nyilatkozattételre. A II. r. alperessel kötött szerződés ebből az okból is jogszabálysértő. Ezért - álláspontja szerint - teljesíthető az a kereseti kérelem is, miszerint a bíróság állapítsa meg, hogy a szerződés közte és az adós között jött létre.
A II. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyben hagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy a szakirodalom a nyilvános értékesítés külön jogintézményei között említi a piaci értékesítést, a versenytárgyalást és az árverést. Mindegyiknek megvan a maga sajátos szabályrendszere. A felszámoló jelen esetben a nyilvános értékesítésnek a versenytárgyalás formáját választotta. Egy versenytárgyalásnál alapvető követelmény a kiírásban foglaltak betartása. Ez a jelen esetben megtörtént és az értékesítésre a kiírásban foglaltak szerint jogszabálysértés nélkül került sor.
A II. r. felperes a fellebbezésében nem határozta meg, hogy a Ptk. mely pontjára alapozza a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmét. Az elsőfokú eljárásban elhangzottakból arra lehet következtetni, hogy jogszabályba ütközőnek véli a szerződést. A versenytárgyalás kiírás szerinti lefolytatását követően kötött szerződés, a versenytárgyalás vélt hibája miatt, utólag nem minősíthető a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint jogszabályba ütközőnek.
A felperesek mindaddig nem kifogásolták az értékesítés módját, míg jogerős ítélettel nyilvánvalóvá nem vált, hogy a versenytárgyaláson értékesített ingatlanra a felszámoló I. r. alperes és az engedményezéssel hitelezővé vált II. r. alperes közötti szerződés más módon nem nyilvánítható semmissé. Mind a jelen per, mind a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság előtt már felülvizsgált másik per elkerülhető lett volna, ha a felperesek a versenytárgyalás módját, a vonatkozó hirdetmény tudomásukra jutásától számított 8 napon belül, a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kifogásolták volna. Ennek hiányában a I. r. alperes versenytárgyalást és nem árveréssel kombinált versenytárgyalást írt ki.
A Pp. 228. §-ának (3) bekezdése értelmében fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság ítéletének I. r. felperes keresetét elutasító rendelkezése. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a II. r. felperes fellebbezési kérelme és a fellebbezési ellenkérelmek keretei között bírálta felül. [Pp. 253. §-ának (3) bekezdése].
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos:
Az I. r. alperes felszámolási eljárásában alkalmazandó, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 48. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni, a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A vagyontárgyra - a más jogszabályon alapuló elővásárlási jogokat követően - a hitelezőt, az adós tagját (részvényesét, az alapítói jogokat gyakorló szervet) - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg... Az elővásárlásra jogosultak jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, amelyre a felszámoló a jogosultakat hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a nyilvános értékesítést 8 nappal megelőzően két országos napilapban kell közzétenni.
Az idézett jogszabály az egész értékesítési folyamatra előírja a nyilvánosságot és azt teszi kötelezővé, hogy a felszámoló a nyilvános értékesítésre hívja meg az elővásárlásra jogosultakat hirdetmény útján - nem pedig azt, hogy a nyilvános értékesítés eredményét közölje az elővásárlásra jogosultakkal. Ebből a jogi szabályozásból az is következik, hogy egy nyilvános értékesítést kell tartania a felszámolónak és az elővásárlásra jogosultak a jogukat ezen a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, s erre az értékesítésre kell a felszámolónak - a nyilvános értékesítést 8 nappal megelőzően két országos napilapban közzétett hirdetmény útján - meghívnia a jogosultakat.
A jogszabály rendelkezésével ellentétes, ezért téves az elsőfokú bíróságnak az a jogértelmezése, hogy a felszámoló csak annak lehetőségét köteles megteremteni, hogy a beérkezett pályázatok közül az általa legjobbnak ítélt ajánlat tartalmát ismerje meg valamennyi elővásárlásra jogosult. Másrészt téves az az értelmezése is, hogy az elővásárlásra jogosultak értesítése történhet nem csupán hirdetmény útján, hanem bármely olyan egyéb módon is, hogy valamennyi elővásárlásra jogosult időben értesülhessen arról, mikor és hol ismerheti meg a pályázatra beérkezett legjobb ajánlatot.
Az említett jogi szabályozásból következik, hogy a nyilvános értékesítés nemcsak a pályázat nyilvános kiírását jelenti, hanem az értékesítés nyilvánosságát is. Azaz annak lehetővé tételét, hogy az értékesítésen a vevőként jelentkező személyek, a hitelezők, valamint az elővásárlási jog jogosultjai is jelen lehessenek jogaik gyakorlása végett.
A hitelezők érdekeinek védelme, de az adós gazdálkodó szervezet érdekeinek védelme is megkívánja, hogy az értékesítés teljes folyamatát figyelemmel kísérhessék, megismerhessék a pályázati kiírásra adott vételi ajánlatokat, a felajánlott vételár összegét, a teljesítés módjára vonatkozó ajánlatot. Ezek ismeretében - a forgalomban elérhető legmagasabb ár előírt követelményére figyelemmel - a vevők a magasabb árajánlatukat megtegyék és közöttük licitálás eredményeként alakulhasson ki a végleges ár, a legkedvezőbb fizetési feltételekkel. (Lásd a Bírósági Határozatok 1996. évfolyamában 116. sorszám alatt, 1999. évfolyamában 227. sorszám alatt, 2000. évfolyamában 367. sorszám alatt közzétett eseti döntéseket, továbbá a Legfelsőbb Bíróságnak az Fpk. VIII. 30.624/1999/2. számú eseti döntését.)
A perbeli ingatlan értékesítése a módosított Cstv. 48. §-ának (2) bekezdésében foglalt követelményeknek nem felelt meg. Maga az értékesítés nem volt nyilvános, a pályázók nem értesültek egymás ajánlatáról, közöttük licitálás nem alakulhatott ki. Ez sérti a hitelezői érdekeket és nem felel meg annak a követelménynek sem, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell megtörténnie az értékesítésnek. Az elővásárlásra jogosultak szempontjából azért nem felelt meg az értékesítés a jogszabályi feltételeknek, mert nem a nyilvános értékesítésen gyakorolhatták elővásárlási jogukat, hanem csak később, külön felhívásra. A nyilvános értékesítésnek a módosított Cstv. 48. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott szabálya garanciális szabály - amely többek között a - visszaélések megelőzése érdekében született. Kizárja annak lehetőségét, hogy a nyilvános értékesítés időpontjában még hitelezőnek nem minősülő és a pályázaton vesztes érdekelt, utóbb hitelezői pozícióhoz jutva, a hitelezőt megillető elővásárlási jogot gyakorolja.
Jelen ügyben a II. r. alperes az ingatlan értékesítésének időpontjában nem volt hitelező, a jogelőde pedig nem élt elővásárlási jogával.
A fent kifejtettek összegezésével a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperesek a módosított Cstv. 48. §-ának (2) bekezdésében írt szabályok megsértésével kötötték meg az adásvételi szerződést. Ezért az - a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése és 234. §-ának (1) bekezdése értelmében - érvénytelen. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
A fenti indokok miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének a fellebbezéssel élő II. r. felperesre vonatkozó rendelkezését - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. Az alperesek között 1998. augusztus 24-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségét megállapította és a földhivatal megkeresése mellett az eredeti állapot helyreállítása körében az adós tulajdonjogának visszajegyzését és a perfeljegyzés törlését rendelte el. Az eredeti állapot helyreállítása folytán az alperesek egymás közötti elszámolása nem lehet a jelen per tárgya.
A II. r. felperes a határidőben benyújtott fellebbezési kérelmében az alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte.
A másodfokú bíróság ezt a fellebbezési kérelmet bírálta el, s az adásvételi szerződés érvénytelenségét állapította meg. Érvénytelen szerződés esetén elővásárlási jogot nem lehet jogszerűen gyakorolni. Ezért alaptalan a II. r. felperesnek az a fellebbezési tárgyaláson kifejtett érvelése, miszerint teljesíthető lenne az a kereseti kérelme, melyben annak megállapítását kérte, hogy az adásvételi szerződés közte és az adós között jött létre. (Legf. Bír. Gf. VI. 31.726/2000. sz.)