adozona.hu
EH 2002.670
EH 2002.670
A korlátolt felelősségű társaságból kizárt tag üzletrészének értékesítése folytán a felszámolás alá kerülő adós kft. törzstőkéje nem csökkent, hanem csupán más személy vált az értékesített üzletrész tulajdonosává. Ezért az értékesített üzletrész ellenértéke (amennyiben még megvan), a kizárt tagot illeti meg, az nem lesz a felszámolási vagyon része. Amennyiben az adós azt nem tudja kiadni, a kizárt tag mint hitelező kártérítési igényét a megfelelő kielégítési rangsorba kell besorolni [1993. évi LXXXI. tv.-ny
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. április 24-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1997. május 9., a Cégközlönyben való közzététele időpontja 1997. május 29.
Kérelmező 1998. szeptember 18-án benyújtott kifogását az elsőfokú bíróság a 29. sorszámú végzésében elutasította. A végzés indokolásában tényként állapította meg, hogy a kifogást benyújtó korábban az adós Kft. tagja volt. Őt 1994. április 12-én a társaságból kizárták és üzletrészét a társasá...
EH 2002.670 A korlátolt felelősségű társaságból kizárt tag üzletrészének értékesítése folytán a felszámolás alá kerülő adós kft. törzstőkéje nem csökkent, hanem csupán más személy vált az értékesített üzletrész tulajdonosává. Ezért az értékesített üzletrész ellenértéke (amennyiben még megvan), a kizárt tagot illeti meg, az nem lesz a felszámolási vagyon része. Amennyiben az adós azt nem tudja kiadni, a kizárt tag mint hitelező kártérítési igényét a megfelelő kielégítési rangsorba kell besorolni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., (2) bek., 34. § (1) bek., 57. § (1) bek., 61. § (4) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 165. § (7) bek., 169. § (1) bek., 183. §, Ptk. 339. § (1) bek., 344. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. április 24-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1997. május 9., a Cégközlönyben való közzététele időpontja 1997. május 29.Kérelmező 1998. szeptember 18-án benyújtott kifogását az elsőfokú bíróság a 29. sorszámú végzésében elutasította. A végzés indokolásában tényként állapította meg, hogy a kifogást benyújtó korábban az adós Kft. tagja volt. Őt 1994. április 12-én a társaságból kizárták és üzletrészét a társaság 1994. május 28-án, árverés útján, értékesítette. A kifogást benyújtó keresete alapján a bíróság jogerősen megállapította, hogy a kizárás jogellenesen történt, ezt követően a társaság még két alkalommal kizárta dr. N. J.-nét anélkül, hogy tagsági viszonyát egyetlen alkalommal is visszaállította volna. A harmadik kizárás jogellenes voltát megállapító ítélet jogerőre emelkedése már a felszámolás kezdete utáni időpontra esett. Ezért a kifogást benyújtó a felszámolótól kérte tagsági viszonyának helyreállítását. Kifogásában kérte, hogy a felszámoló fizesse ki a letétben lévő üzletrész ellenértéket. Arra hivatkozott, hogy a jogellenes kizárások a felszámolás kezdete előtt történtek és az üzletrész ellenértéke is a felszámolás kezdő időpontja előtt került letétbe helyezésre. Ezért afölött a felszámoló nem rendelkezhetett. Kifogásában kérte annak megállapítását, hogy őt az 1 670 000 Ft üzletrész értéke megilleti, melyet, mint kizárt tag nem kapott meg. Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy tagsági viszonya az eredeti időponttól, 1994. április 12-től helyreállt és ennek következtében a társaság eredeti tulajdonviszonya is helyreállt.
A felszámoló érdemi nyilatkozata a kifogás elutasítására irányult. Azt volt az álláspontja, hogy a kifogást benyújtó üzletrészének ellenértéke az adós céget illeti meg és mint ilyen a felszámolási vagyon része. A felszámoló tájékoztatást adott arról, hogy a kizárt tag üzletrészét az adós cég értékesítette. A tagsági viszony helyreállítása pedig csak úgy lehetséges, ha a kifogást benyújtó tag üzletrésszel rendelkezik. A tagok üzletrésze viszont az adós cég vagyonába tartozik és a felszámolás alatt e vagyon felett már a tagok nem rendelkezhetnek.
Az elsőfokú bíróság a kifogást alaptalannak találta. Határozatának indokai szerint a kifogást benyújtó kizárását kimondó taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése miatt a kizárt tag tagsági joga feléledt. Ezért őt úgy kell tekinteni, mintha a társaságból ki sem zárták volna. Tagsági viszonyának helyreállításával a társaság tulajdonosává vált. Üzletrésze az adós gazdálkodó szervezet vagyona. A módosított Cstv. 4. § (1) bekezdése, 57. § (1) bekezdése és 61. § (4) bekezdése egybevetése alapján arra a jogi következtetésre jutott, hogy a kifogást benyújtó az üzletrészéhez csak azt követően juthat, miután a felszámolási eljárás során valamennyi hitelező követelése kielégítésre került. Más lenne a helyzet abban az esetben, ha a kifogást benyújtó tagsági viszonyát a bíróság nem állítja helyre. Ebben az esetben ugyanis a kizárt taggal a társaságnak el kellett volna számolnia, és ebben az esetben az általa igényelt összeg nem tulajdonosi igényként, hanem hitelezői igényként kerülhetett volna besorolásra a Cstv. 57. § (1) bekezdése alapján. Mindezekre tekintettel a felszámoló intézkedését nem találta jogszabálysértőnek, ezért a kifogást elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezéssel élt. Kérte a végzés megváltoztatását, kifogásának való helyt adást akként, hogy kötelezze a bíróság a felszámolót: a kifogásoló "tagságát és üzletrészét rendezze, azaz kötelezze a megyei bíróság jogerős ítéletének végrehajtására". Hivatkozva a megyei bíróság egy jogerős eseti döntésében foglaltakra, azzal érvelt, hogy a kifogásoló tagsági viszonya rendezése végrehajtásának konkrét módját a társaságnak és a tagoknak kell együttesen megtalálni akként, hogy az a kialakult helyzetre is figyelemmel a legcélszerűbb legyen. A kifogásoló azt ajánlotta, hogy fizessék ki az üzletrészét, amely úgyis letétben van és így a tagság helyreállítása után a tagsága megszűnik. A kifogásoló 1994. április 12. óta az adós Kft. működésében nem vett részt, így abban is vétlen, hogy az adós Kft. felszámolás alá került. Üzletrészét az adós Kft. már 1994. május 28-án eladta, az ellenértéket letétbe helyezték, ekként az nem volt a felszámolás alá került vagyon része. Így álláspontja szerint a jogerős bírósági ítélet végrehajtására a kialakult helyzetben kétféle megoldás kínálkozik: a kizárt tag részére a letétben lévő üzletrész értékét fizesse ki a felszámoló, így ügyfelének tagsága ténylegesen is megszűnik. A másik megoldás az lehet, hogy visszaállítják az eredeti, 1994. április 12-i állapotot. A kifogásoló azonban az első megoldást kérte.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helyben hagyására irányult. Korábbi jogi álláspontját fenntartotta.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság - téves jogi álláspontja folytán - a kifogás elbírálásához szükséges bizonyítási eljárást nem folytatta le, ezért határozata megalapozatlan, a következő indokok miatt:
A jelen, 1997. április 24-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásra a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A módosított Cstv. 4. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A módosított Cstv. 4. § (2) bekezdése szerint pedig a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon.
A nem vitás tényállás szerint dr. N. J-né üzletrészét az adós gazdasági társaság még a felszámolás kezdő időpontját - 1997. május 9-ét - megelőzően 1994. május 28án, árverés útján értékesítette - nem várva meg a kizárást kimondó taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt indult peres eljárás eredményét. (Lásd az adós felszámolójának 18. sorszám alatti érdemi nyilatkozatát.)
Dr. N. J.-né tag kizárásának időpontjában hatályban volt, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: régi Gt.) 169. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. Az üzletrész mértéke a tagok törzsbetéteihez igazodik. Az üzletrész tehát sajátos vagyoni, társasági részesedést jelentő jog. Egy elvont fogalom, a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot jelentő gyűjtő elnevezés. (Lásd a Társasági törvény magyarázata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1993. 379. oldal.)
A fenti rendelkezésekből az is következik, hogy a kizárt tag üzletrészének értékesítése folytán az adós Kft. törzstőkéje nem csökkent, hanem csupán más személy vált az értékesített üzletrész tulajdonosává. A régi Gt. 165. § (7) bekezdése értelmében az üzletrészért befizetett vételár a kizárt tagot illeti meg. Ekként téves az adós felszámolójának az a jogi álláspontja (Lásd 18. sorszámú észrevételt), amely szerint dr. N. J.-né üzletrészének ellenértéke az adós Kft.-t illeti meg. A felszámolás kezdő időpontjában - 1997. május 9-én - az adós vagyonába az az üzletrész tartozott, amelynek 1994. május 28-át - az árverési értékesítést megelőzően dr. N. J.-né volt a tulajdonosa, de az árverési értékesítést követően az árverési vevő vált annak tulajdonosává. Következésképpen a felszámolás kezdő időpontjában dr. N. J.-né mint kizárt tag arra tarthatott igényt, hogy az adós Kft. a részére fizesse ki üzletrészének azt az ellenértékét, amelyet az árverési vevő az üzletrészért az adós Kft-nek befizetett.
Az adós Kft. felszámolásának kezdő időpontját követően 1997. szeptember 16-án emelkedett jogerőre a dr. N. J.-nét - harmadik alkalommal - mint tagot kizáró határozatot hatályon kívül helyező ítélet. (Lásd a megyei bíróság 1997. szeptember 16-án kelt ítéletét 16. sorszám alatt csatolva.) A kizárást kimondó határozat jogerős hatályon kívül helyezése folytán a kizárt tag tagsági jogai - az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontjával szemben - automatikusan nem éledtek fel és nem lehet őt úgy tekinteni, mintha ki sem zárták volna. Az eredeti állapot helyreállítása ugyanis csak úgy lenne lehetséges, ha a kizárt tag ugyanannak az üzletrésznek - tagsági jogoknak és a társaság vagyonából őt megillető hányadnak - a tulajdonosává is válhatna, mint amellyel rendelkezett a kizárását kimondó taggyűlési határozat időpontjában. Ez azonban a jelen ügyben nem lehetséges. Az üzletrész árverési értékesítése folytán ugyanis az üzletrészt megszerző vevő szerezte meg azokat a tagsági jogokat és kötelezettségeket, valamint törzsbetétet, mellyel a kizárását megelőzően dr. N. J.-né rendelkezett. Másrészt a módosított Cstv. 34. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek az alapítói jogokat gyakorló szervnek a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályokban meghatározott jogai. A Kft. esetében az alapítói jogokat gyakorló szerv - a régi Gt. 183. §-a értelmében - a társaság legfőbb szerve, a taggyűlés. A taggyűlés a tagokból, illetőleg képviselőikből áll. Következésképpen a módosított Cstv. 34. § (1) bekezdése folytán a felszámolás kezdő időpontja kihat a tagoknak a taggyűlésen történő joggyakorlására is. Mindebből az következik, hogy olyan helyzetet már nem lehet teremteni, mintha a kizárás meg sem történt volna.
A fent kifejtett okok miatt az elsőfokú bíróság akkor járt volna e1 helyesen, ha vizsgálja, hogy mi lett a sorsa a kizárt tag üzletrészének értékesítése folytán befolyt vételárnak. Amennyiben az az adós rendelkezése alatt álló letétben van, azt - mint az adós felszámolásának hatálya alá eső vagyonába nem tartozó összeget - ki kell fizetni dr. N. J.-né hitelezőnek. Amennyiben azt az adós kiadni nem tudja, úgy arra dr. N. J.-né mint hitelező a Gt. 17. §-a folytán alkalmazott Ptk. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával - kártérítés jogcímén - tarthat igényt. Hitelezői igényét pedig a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdése szerinti kielégítési rangsorba a felszámolónak be kell sorolnia.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy amennyiben az lenne megállapítható: dr. N. J.-né az üzletrésze ellenértékéhez az adós, illetve harmadik személy (önkormányzat) jogellenes magatartása - az eredetileg letétbe helyezett üzletrész ellenértéknek az önkormányzat tag részére történő kifizetése - miatt nem juthat hozzá, dr. N. J.-né az üzletrész ellenértékének kifizetése iránti igényét, kártérítés jogcímén, az adós és a harmadik személy - mint egyetemleges károkozók ellen indított perben érvényesítheti, a Ptk. 339. § (1) bekezdése és 344. § (1) bekezdése alapján.
A megalapozatlan, ekként jogszabálysértő elsőfokú végzést a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte a jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 6. § (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 252. § (3) bekezdése alapján.
A megismételt eljárásban - a fent kifejtettek szerint - az elsőfokú bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia abban a körben, hogy mi lett a kizárt tag üzletrésze vételárának sorsa. Ennek eredményétől függően kell döntenie dr. N. J.-né hitelezői igényéről.
(Legf. Bír. Fpk. VI. 31.901/1999. sz.)