adozona.hu
EH 2002.668
EH 2002.668
A nyugdíjpénztár ellen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kezdeményezett felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelensége megállapításának nincs helye. A Felügyeletnek azt kell bizonyítania, hogy annak az oknak a tárgyában hozott határozatot, amelyre a felszámolási kérelmet alapítja [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek., a) pont, 27. § (1) bek., 1993. évi XCVI. tv. (továbbiakban: Öpt.) 45. § (1), (2) és (4) bek., 45/B. § (4) bek., 69.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú végzésével elrendelte az adós felszámolását, kijelölte a felszámolót. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezdeményezte az adós felszámolását. Hivatkozott arra, hogy az adósnál 2000. május 22-én tartott ellenőrzés során számos mulasztásos jogszabálysértést, illetve jogszabálysértő gyakorlatot tárt fel. A jogsértésekre tekintettel a 2000. június 22-én kelt határozatával az adós tevékenységi engedélyét visszavonta...
EH 2002.668 A nyugdíjpénztár ellen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kezdeményezett felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelensége megállapításának nincs helye. A Felügyeletnek azt kell bizonyítania, hogy annak az oknak a tárgyában hozott határozatot, amelyre a felszámolási kérelmet alapítja [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek., a) pont, 27. § (1) bek., 1993. évi XCVI. tv. (továbbiakban: Öpt.) 45. § (1), (2) és (4) bek., 45/B. § (4) bek., 69. § (6) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú végzésével elrendelte az adós felszámolását, kijelölte a felszámolót. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezdeményezte az adós felszámolását. Hivatkozott arra, hogy az adósnál 2000. május 22-én tartott ellenőrzés során számos mulasztásos jogszabálysértést, illetve jogszabálysértő gyakorlatot tárt fel. A jogsértésekre tekintettel a 2000. június 22-én kelt határozatával az adós tevékenységi engedélyét visszavonta és egyéb azonnali intézkedéseket tett. A felszámolási eljárást az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) 69. § (6) bekezdése alapján kezdeményezte.Az elsőfokú bíróság - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel - az Öpt. 45. § (2) bekezdése és (4) bekezdése alapján eljárva megállapította, hogy a jelen esetben az adós fizetésképtelensége a bíróság által nem vizsgálandó, mert a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezdeményezte az eljárást. A Felügyelet a 2000. június 22én kelt határozatával a pénztár tevékenységi engedélyét már vissza is vonta, miután az szabálytalanul működött, s így a gazdasági életből ki kellett vonni. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az adós felszámolását az Öpt. 45. § (1) bekezdésére utalással, a többször mód. Cstv. 27. § (1) bekezdése alapján elrendelte.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését, álláspontja szerint csak az általa a Felügyelet határozatának megtámadása iránt indított bírósági eljárás érdemi befejezését követően van lehetőség határozat hozatalára. Ellenkező esetben, ha a Felügyelet határozatának megtámadására irányuló per sikeresen végződik, a jelen végzés olyan visszafordíthatatlan helyzetet teremt, amely jóvátehetetlen károkat okoz a pénztár és tulajdonosai, a pénztártagok számára, másrészt pedig ellentétes az esetlegesen megnyert per joghatásaival. Hivatkozott arra, hogy 2000. augusztus 3-án keresetet nyújtott be a bírósághoz a Felügyelet által hozott határozat ellen. Véleménye az, hogy a Felügyelet törvénysértő módon, a tulajdonosai, a pénztártagok érdekeit sértő módon hozta meg a határozatot. Erre tekintettel a felszámolást elrendelő végzés időelőtti. Beadványához csatolta a bírósághoz benyújtott keresetét.
A fellebbezésre a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helyben hagyását. Hivatkozott arra, hogy az általa meghozott határozat mintegy 7 oldalas, részletes indokolása kimerítően tartalmazza a rendelkező részben foglaltakat alátámasztó jelentős tényeket és körülményeket. A Felügyeletnek meg kellett hoznia a határozatát a felszámolás elrendeléséig azért, hogy a jogsértő pénztári működés megszűnjön. A feltárt hiányosságokat a határozat részletesen tartalmazza, annak azonnali végrehajtását el kellett rendelni a pénztártagok védelme érdekében. Az államigazgatási intézkedések megtétele mellett, azokkal egyidejűleg a jogsértés súlyosságára figyelemmel intézkedni kellett a felszámolási eljárás kezdeményezése iránt.
Kiegészítő nyilatkozatában a Felügyelet hivatkozott arra, hogy az általa hozott határozatok közigazgatási jogi szempontból jogerősek, az azok ellen kezdeményezett bírósági felülvizsgálat lehetősége csupán rendkívüli jogorvoslatként jelenik meg. Ha a jogalkotó a felszámolási eljárás kezdeményezésének feltételeként kívánta volna szabni az intézkedések felülvizsgálata iránt esetlegesen indított közigazgatási per jogerős befejezését, akkor erről a speciális szabályok között rendelkeznie kellett volna. Hivatkozott továbbá a Öpt. 2001. január 1-jén hatályba lépett módosítására, mely szerint a 45/B. § (4) bekezdése előírja, hogy a bíróság a felszámolás iránti kérelemről a benyújtástól számított 8 napon belül köteles határozni, s a felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
A 2002. április 10-én kelt beadványában pedig bejelentette a Felügyelet, hogy a bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt folyamatban volt perben 2002. április 9-én jogerős határozatot hozott, amellyel a pénztár keresetét elutasította, így a Felügyelet pernyertes lett. A közigazgatási per tárgyát a Felügyelet hivatkozott, 2000. június 22-én kelt, a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonó határozat képezte.
Az adós fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. Az adós a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a megváltoztatására.
Az iratok tartalmából megállapíthatóan a 2000. július 4-én benyújtott kérelemben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezdeményezte az adós felszámolását. Erre tekintettel a jelen ügyben az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) rendelkezései az irányadóak. Az Öpt. 69. § (6) bekezdése szerint súlyos szabálytalanság esetén, vagy ha a pénztár pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé az alapszabály szerinti működést, a Pénztár Felügyelet elrendelheti a pénztár működésének felfüggesztését, a bíróságnál pedig kezdeményezheti a felszámolási eljárás megindítását. E jogszabályhely alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a Felügyelet vonatkozásában speciális előírást tartalmaz a törvény. Külön szabályozza a speciális indokok alapján való feljogosítását a felszámolás megindítására. Ez merőben különbözik az Öpt. 45. § (2) bekezdésében írt fizetésképtelenség megállapításától. Ebből eredően helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felügyeleti jogkörében megállapított - a jogszabályban felsorolt - tények fennállását kell alátámasztania a Felügyeletnek az általa hozott határozattal. A bíróság tehát a jelen esetben csupán azt vizsgálhatja, hogy valóban indokolt-e a legsúlyosabb szankció alkalmazása, azaz felszámolás megindításának kezdeményezése. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor e határozat meghozatalát vizsgálta, és annak tartalmára tekintettel indokoltnak találta a felszámolási eljárás kezdeményezését a Felügyelet részéről. Miután a Felügyelet az általa állított ok fennállását igazolta, a bíróság a felszámolást a Felügyelet által kezdeményezett felszámolási eljárásban a pénztár fizetésképtelenségének megállapítása nélkül volt köteles elrendelni.
A felszámolási eljárásnak a felügyeleti határozat ellen benyújtott kereset jogerős elbírálásáig való felfüggesztése iránt előterjesztett adósi kérelem pedig okafogyottá vált, figyelemmel a bíróság által a folyamatban volt közigazgatási perben 2002. április 9-én hozott, az adós keresetét elutasító jogerős ítéletre.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 30.500/2001. sz.)