adozona.hu
EH 2003.903
EH 2003.903
A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzésének a rokkantság megállapításakor van jelentősége. Ennek hiányában - jövőbeni rokkantsági nyugdíj feltételeként - nem kérhető annak megállapítása, hogy a fél a rokkantsági nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt korábbi életkorban megszerezte [Pp. 123. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 23. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1969. június 20-án született felperes 2001. február 15. napján rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte, amely elutasításra került, mert az OOSZI szakvéleménye szerint nem rokkant, munkaképesség-csökkenés mértéke 50%, másrészt a rokkantsági nyugdíjhoz életkora szerint szükséges 8 év szolgálati idővel szemben 6 év 305 nap szolgálati idővel rendelkezik.
A felperes keresete az alperesi határozatok megváltoztatására és annak megállapítására irányult, hogy a munkaképesség-csökkenése a 67%-ot m...
EH 2003.903 A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzésének a rokkantság megállapításakor van jelentősége. Ennek hiányában - jövőbeni rokkantsági nyugdíj feltételeként - nem kérhető annak megállapítása, hogy a fél a rokkantsági nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt korábbi életkorban megszerezte [Pp. 123. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 23. § (1) bekezdés].
Az 1969. június 20-án született felperes 2001. február 15. napján rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte, amely elutasításra került, mert az OOSZI szakvéleménye szerint nem rokkant, munkaképesség-csökkenés mértéke 50%, másrészt a rokkantsági nyugdíjhoz életkora szerint szükséges 8 év szolgálati idővel szemben 6 év 305 nap szolgálati idővel rendelkezik.A felperes keresete az alperesi határozatok megváltoztatására és annak megállapítására irányult, hogy a munkaképesség-csökkenése a 67%-ot meghaladja, és ezen 67%-os munkaképesség-csökkenés már 1994. június 21. és 1998. június 21. között is fennállott.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint a társadalombiztosítási nyugdíjról rendelkező 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 64. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatálya alá tartozó igényt az igény benyújtását megelőző 6 hónapra visszamenőleg lehet érvényesíteni. Az ezen időszakon túl terjedő igény érvényesítését a törvény csak két nevesített esetben [Tny. 70. § (1) és (2) bekezdés] engedi meg. A felperes azon hivatkozása, hogy a megrokkanás időpontja és nem az igény benyújtásának az időpontja mérvadó, csak ezen keretek között vehető figyelembe. Az egészségi állapot állandóan változik, így több évre visszamenőlegesen pontosan már nem állapítható meg, hogy egy 2001-ben benyújtott igényhez képest 1994-ben milyen lehetett a felperes egészségi állapota.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kereseti kérelme szerinti döntést kért.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy a munkaképesség-csökkenése 67%-os, és ez az állapota már 1994. június 21. napján is fennállott. A Tny. 25. § (1) bekezdés és 64. § (1) bekezdése értelmezése során, bár összegszerűségében a nyugdíj esetleg sok évvel később kerül megállapításra, mégis azt kell vizsgálni a szolgálati idő viszonylatában, hogy mikor rokkant meg az igénylő, és a megrokkanás időpontjában a nyugdíjhoz hány év szolgálati idő volt szükséges. Orvos-szakértői kérdés, hogy 1994-ben milyen lehetett az egészségi állapota.
A felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Tny. 23. § (1) bekezdése szerint rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki:
a) egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét 67%-ban elvesztette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható (rokkant),
b) a szükséges szolgálati időt megszerezte, és
c) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti keresetnél.
A felperes az OOSZI szakvéleménye szerint nem rokkant, a megállapított 50%-os munkaképesség-csökkenés 2000. július 1. napjától véleményezhető.
A bírói gyakorlat értelmében az OEP OOSZI Orvosi Bizottságai által az egészségromlás mértéke tekintetében tett megállapítások olyan szakértői vélemények, melyek tartalmazzák a kérelmező egészségi állapotának leírását, és ennek alapján százalékok meghatározásával véleményezik, hogy rokkantnak tekinthető-e. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetője kizárólag ezeknek az orvosi szakvéleményeknek a megállapításait veheti figyelembe a határozat meghozatalánál. Az említett szakvélemények helytállósága, illetve az azokon alapuló határozatok csak abban az esetben vitathatók sikerrel a perben, ha a fél konkrétan hivatkozik az egészségromlásával kapcsolatos olyan körülményekre, amelyet nem vizsgáltak, illetve figyelmen kívül hagytak (BH 2002/163.).
A felperes által a felülvizsgálati kérelem mellékleteként becsatolt háziorvosi igazolás a szakvéleményben rögzítettekhez képest nem tartalmaz olyan körülményt, amely aggályossá tenné a szakvélemény álláspontját. Ezért a felperes azon állítása, hogy munkaképesség-csökkenésének mértéke 67%, nem alapos.
A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perben a bíróságnak a társadalombiztosítási határozat meghozatalakor fennálló tényeket kell vizsgálnia. Ezért nem vehető figyelembe a határozat meghozatalát követő egészségromlás (felperes által becsatolt 2002. február 15-ei zárójelentés; Legfelsőbb Bíróság KK 22. számú állásfoglalása).
A peres iratok nem támasztják alá, hogy a felperes egészségromlása évekkel korábban olyan súlyú volt, amely az igénybejelentést követően vizsgált állapottól jelentősen eltért.
A felperes nem minősül rokkantnak, ezért a megrokkanás időpontja és az akkor betöltött életkor vizsgálata sem merülhet fel. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése csak a rokkantság megállapítása esetén jelentős. Ennek hiányában - jövőbeni rokkantsági nyugdíj feltételeként - nem kérhető annak megállapítása, hogy a fél a rokkantsági nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt korábbi életkorban megszerezte (Pp. 123. §).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.019/2002/4. szám)